FŐOLDAL | KEZDŐKNEK | AZ AKVÁRIUM | HALAK | GERINCTELENEK | NÖVÉNYEK | ALGA | BETEGSÉGEK | BARKÁCSROVAT | DIZÁJN és BIOTÓP | ESEMÉNYEK
 
« Vissza

A növények igényei

A növények autotróf táplálkozású élőlények, azaz életműködésükhöz csak szervetlen anyagokra és fényre van szükségük. Összesen 17 elem nélkülözhetetlen a számukra, ezek az esszenciális tápanyagok. Ezeket a szükséges mennyiségek szerint három fő csoporba osztjuk. 

Az organogének a szén (C), a hidrogén(H) és az oxigén(O). Ez a három elem alkotja a növények (és minden szerves anyag) fő tömegét. A hidrogén és az oxigén bőségesen hozzáférhetőek a vízinövények számára. A szén a vízben oldott széndioxid(CO2) gázból származik. A CO2 teljesen máshogy viselkedik, mint a többi tápanyag. Mivel gáz, szabadon mozog a víz és a légkör között. Ez jól megbonyolítja az adagolását, ezért a témával külön foglalkozunk.

A makroelemek nagyobb mennyiségben szükségesek a növények számára. Ezek együttes mennyisége száraztömegben akár a növény 4%-át is kiteheti. Az elsődleges makroelemek a nitrogén(N), a foszfor(P) és a kálium (K). A legtöbben ezt a hármat értik a makroelem kifejezés alatt. Ezek az elemek valamilyen szinten pótlódnak a halak ürülékéből, de az intenzív növényfejlődéshez külön kell biztosítanunk őket. A kálium rosszabbul pótlódik ilyen módon, ezért hiánya gyakrabban fellép. Az akváriumi növények fő nitrogénforrása a nitrát(NO3) és foszforforrása a foszfát(PO4). Mindkét vegyületet algásítónak tartották, de ma már felmentették őket a bűnösség alól. Ha megfelelő szisztéma szerint adagoljuk ezeket a vegyületeket, akkor algamentesen érhetünk el igen gyors növekedést. 

A másodlagos makroelemek a kalcium(Ca), a magnézium(Mg) és a kén(S). A Ca és a Mg fő alkotóelemei a vízkeménységnek, még a viszonylag lágy vizekben sem szokott gondot okozni a hiányuk. A kén elegendő mennyiségben kerül a vízbe a halak eleségéből, nem a hiánya, hanem a felhalmozódása szokott problémát okozni,mérgező kénhidrogén formájában a talajban. Az akvarisztikában ezeket az elemeket általában a mikroelemek közé szokták csoportosítani, de néhány gyártó ezzel nem ért egyet. Létezik olyan makroelemeket ígérő táp, ami csak és kizárólag kálciumot és magnéziumot tartalmaz, ezért érdemes mindig elolvasni a kisbetűs leírást is, mielőtt tápot választunk. 

A mikroelemekre nagyon kis mennyiségben van szükségük a növényeknek, de a szerepük annál fontosabb. A nagyon lassú fejlődésű növények szükséglete biztosítva van a csapvízből és a halak ürülékéből,de a legtöbb akváriumban jót tesz a pótlásuk. A mikroelemek: Vas(Fe), cink (Zn), réz(Cu), mangán(Mn), molibdén(Mo), nikkel(Ni), klór(Cl), bór(B). Egyes speciális anyagcseréjű vízinövények (CAM fotoszintézis) számára a nátrium(Na) is fontos. A vas nagyobb mennyiségben szükséges a színes levelű növényeknek, számukra külön emelt vastartalmú tápokat vehetünk. A rézmérgezés gyakoribb mint a hiánybetegség, mivel az új vízvezetékekből beoldódik a csapvízbe. 

A minimum törvénye

Liebig féle minimumtörvény néven nézhetünk utána, de valójában egy Carl Sprengel nevű német botanikus találta fel 1828-ban. A törvény azt mondja ki, hogy a növények növekedését nem az elérhető tápanyagok összessége határozza meg, hanem az a tápanyag, amiből arányaiban a legkevesebb van. Azaz hiába van ellátva a növény minden jóval, ha egyetlenegy tápanyagból is hiány lép fel, akkor a növény a hiányzó tápanyag mennyiségéhez igazítja a fejlődését. Liebig egy hordóval ábrázolta a szabályt. A hordó dongái különböző hosszúságúak, és ha feltöltjük vízzel, akkor a legrövidebb donga hosszáig emelkedik csak a vízszint, a többi kifolyik. 

És a gyakorlati alkalmazása

Tehát a növényeknek egyszerre kell biztosítani az összes szükséges tápanyagot, méghozzá a megfelelő arányban. Ha az arányokat nem sikerül összehangolni, akkor csak fölösleges vegyszereket öntünk az aváriumba, a növényeink pedig szenvedni fognak. Egyes tápanyagok elfogynak és hiány alakul ki, mások túladagolva szabályosan megmérgezik a növényeket, és más tápanyagok felvételét is akadályozhatják. Így egy kiegyensúlyozatlan tápozás hiánytüneteket okoz, amit a további tápmennyiség adagolása csak tovább ront. Nem árt néhány kritikus tápanyag mennyiségét időnként ellenőrizni: a makroelemeket a nitrát, a mikroelemeket a vas mérésével követhetjük.

Az  akváriumi növénytápok szép zöld növényzetet ígérnek, de ritkán írják le, milyen akváriumokban használhatóak és milyenekben nem. A halak és a növények arányától függően nagyon is eltérőek lehetnek az akváriumok igényei. Szerencsére minden létező felálláshoz gyártanak jó minőségű tápokat, csak meg kell találni a nekünk megfelelőt. 

Tápválasztási segítség

Fontos, hogy ha több tápot használunk egyszerre,  lehetőség szerint összehangolt szereket válasszunk. Lehet különböző márkákat kombinálni, de csak akkor érdemes, ha jól ismerjük a növények táplálkozását és átlátjuk a tápok működését.

A másik fontos dolog, hogy az akváriumunk stílusához illő tápokat  válasszuk ki. Egy átlagos, néhány növénnyel, gyengébb fénnyel és sok hallal üzemelő akvárium növényeinek csak egy minimális mikroelemes támogatás kell, minden mást fölöslegesen locsolunk a vízbe. Ezzel szemben egy növényes, jól megvilágított akvárium csak úgy nyeli a nitrátot. Egy növényes táp a halas akváriumban csak szükségtelen nitrátbevitel, ami szerencsétlen esetben mérgezést okozhat.  Fordított esetben, ha növényes akváriumban használunk kommersz tápot, könnyen makroelemhiány léphet fel. A tápok döntő többségénél nincsenek feltüntetve a pontos összetevők vagy a mennyiségek, így nem lehet az ajánlott adagokat sem egyszerűen átszámolni egy másféle akváriumgondozáshoz. Ha mégis erre adjuk a fejünket, magunknak kell kikísérletezni az ideális adagolást, ami nem egyszerű feladat.

Bármelyik módszert is választjuk az akvárium fenntartására, mindegyikre jut jó pár márka és termék, amelyek közül válogathatunk. A tápanyagokat néhány tipikus kombinációban szokták csoportosítani, akár folyékony tápról, akár talajtápról van szó.

A jelenleg legelterjedtebb általános ("kommersz") tápok mikroelemeket és káliumot tartalmaznak. Ezek közepes megvilágítás mellett, a halak ürülékével kiegészítve képesek ellátni a növények minden igényét. Az ilyen tápozás segít az akvárium nitrátszintjét alacsonyan tartani. Általában az adagolásuk heti 30% vízcseréhez van igazítva, és a tápot is hetente egyszer, a vízcsere után kell adagolni. Hátrányuk, hogy önmagukban nem alkalmasak intenzív megvilágítású akváriumokba. Előnyük, hogy viszonylag kevés munkával fenntartható, mégis látványos akváriumot lehet velük létrehozni. Hiánytünetek fellépésénél megnövelhetjük az adagolást, ezek a tápok elég hígak, így egy kismértékű emeléssel nem veszélyeztetjük az állatainkat.

A tisztán mikroelemeket tartalmazó tápok önmagukban nem használhatóak, ezek összetett tápozási rendszerek részei. Különböző makroelemes készítményekkel együtt kell őket adagolni.

Az elsődleges makroelemeket egy keverékben és külön-külön is forgalmazzák. Ezeknek a tápanyagoknak az adagolása nélkülözhetetlen az intenzív növekedéshez. Ide tartozik a nitrát is, ami alapvető fontosságú a növényeknek, de nagy koncentrációban mérgező minden élőlényre, ezért az adagolása körültekintést igényel. A mennyiségét erős vízcserével lehet a megfelelő szinten tartani. Az ilyen folyékony tápok erősen megvilágított akváriumba valók, gyenge fénynél már inkább problémát jelent a nitrátszint emelése. Egy tápanyagdús akváriumban minden elemet mesterségesen adagolni kell az ideális arányok fenntartásához, ezért önmagukban nem használhatóak ezek a szerek, feltétlenül szükséges melléjük a mikroelemek pótlása is. A legintenzívebb tápozás mellé CO2 gáz adagolása is szükséges a kívánt hatás eléréséhez.

A komplex tápok a tápanyagok teljes skáláját tartalmazzák. Az ilyen termékek ma már jobbára eltűntek az akvarisztikai gyártók kínálatából, főleg a nitrát és a foszfát rossz híre miatt, illetve a stabilitás szempontjából is előnyösebb külön keverékben árulni a makro és a mikroelemeket. Folyékony tápot szinte egyáltalán nem lehet találni ebből a típusból, tablettás és táptalaj formában akad egy-két termék. A talajba ledugható kiszerelések szinte minden akváriumban jó választást jelentenek a növények ellátására. A „komplex” jelzőt a gyártók gyakran használják nitrát és foszfátmentes tápokra is, ezért olvassuk el a kisbetűs részt is a használati utasításban, hogy elkerüljük az ilyen buktatókat. 

A CO2 tablettával kombinált tápsók nem szerencsés megoldások. Az akváriumba pezsgetett CO2 gáz hamarabb távozik, minthogy hasznosulni tudna, ellenben rengeteg problémát okozhat a kémhatás hirtelen változása.

A kerti vagy szobanövényeknek készült tápoldatok nem alkalmasak akváriumba. Ezekben a szerekben a nitrogénforrás nem csak nitrát, hanem kiegészítik más vegyületekkel, például ammóniával vagy karbamiddal is. Az ammónia a fő problémaforrás egy akváriumban, nem csak mérgező, hanem az algásodás fő oka is. A karbamid bomlása során ammónia szabadul fel. Ezen kívül ezekben a szerekben arányaiban sokkal több nitrogén és foszfor található, mivel a halak trágyázásával nem számolnak, ez szintén nem előnyös akváriumi körülmények között.

Viszont a szobanövényeknek való táprudak korlátozottan, de használhatóak adott körülmények mellett. Sajnos gyári talajtápból ritka a makroelemeket is tartalmazó, ezért növényes akváriumban hasznos lehet egy ilyen megoldás. Megfelelő elővigyázatossággal biztonságos a használatuk.

Egyes akvaristák saját maguknak keverik a tápoldatokat. Egy komplex tápozáshoz az összes hozzávalót megvásárolhatjuk vegyszer- vagy gazdaboltban, az akvarista fórumokon olvashatunk bevált recepteket. Egy jó táp kikeveréséhez nagy szakértelemre és speciális eszközökre van szükség. Ez a módszer csak igen nagy mennyiség esetén költséghatékony, mivel a szükséges vegyszereket csak nagyobb kiszerelésben lehet megvásárolni. 

Folyékony tápok

A vízinövények zöme a levelein keresztül veszi fel a tápanyagokat. Egyes fajoknak nincsenek is gyökerei, mások gyökérzete egyáltalán nem ér le a talajba vagy fejletlen és inkább csak rögzítő funkciót lát el. Ilyenek például a mohák,a lándzsás vízipáfrány(Microsorum),a csipkés vízipáfrány(Bolbitis),a vízilándzsák(Anubias sp.),a hínárok és a vízfelszínen úszó fajok. A kifejezetten gyökérről táplálkozó fajoknál is jelentős a levélzet tápanyagfelvétele, sőt igen magas tápanyagtartalmú víz mellett a talaj tápanyagtartalmát képesek teljesen nélkülözni ezek a növények is. 

Talajtápok

A legtöbb növény meghálálja a tápanyagdús talajt. Kizárólag talajtápot is használhatunk, ha gyökérről táplálkozó és alacsony tápanyagigényű(lassú növésű) fajokat válogatunk össze. Tipikus gyökértápigényes fajok a vízikelyhek(Cryptocoryne sp.), a kardfüvek(Echinodorus sp.) és a nyílfüvek(Sagittaria sp.). Az igazán dús növényzetű akváriumok nélkülözhetetlen eleme a talaj és a víz magas tápanyagtartalma is. Ha elég vastag és megfelelő szerkezetű az általános talaj, akkor úgy hozhatunk létre benne magas tápanyagszintet, hogy az a vizet elhanyagolható mértékben érinti. Így érzékenyebb élőlények mellett is dús, gyors növekedésű növényzetet hozhatunk létre, vagy kiválthatjuk a rendszeres növénygondozást. Egy jó minőségű táptalaj akár egy évig is képes ellátni a növényeket, és később is elég pár havonta pótolni valamilyen talajba dugható készítménnyel. Ilyen helyzetben bátran választhatunk komplex, nitrátot és foszfátot is tartalmazó készítményeket, mivel nem terhelik az akvárium vizét, a növények számára viszont kedvezőek, különösen a kezdeti időszakban. 

A táptalajok állaga homokszerű, az akvárium aljára, az általános talaj alá kell teríteni őket. Erős, egyenletes tápanyagellátást biztosíthatunk akár az akvárium teljes területén, de koncentrálhatjuk csak azokra a részekre is, ahova a gyökérről táplálkozó növényeket tervezzük. Táptalaj mellett tilos talajporszívózni, mivel az felkeverné, és így feloldódva a vízben kötne ki. Ez tönkreteszi a táptalajt és a halakat is megmérgezheti a töménységével. Ugyanezért talajtúró halak és talajszűrés mellett sem használható. Kompromisszumos megoldás, ha kerámia cserépben helyezzük el a táptalajt és a növényt. A talajtáppal dúsított akváriumban különösen fontos rendben kivárni a bejáratási időt a halak telepítése előtt. A tápanyagok egy része túl könnyen kioldódik, ezek tömény oldatot képeznek az első pár hétben, ami nem egészséges az állatoknak. 

Egy már berendezett akvárium talaját különböző kompakt szerekkel dúsíthatjuk. Ezek formája lehet tabletta, golyó, rudacska vagy kapszula. A lényeg, hogy a tápanyagokat lassan engedik ki magukból és egyszerűen ledughatóak a talajba a támogatni kívánt növény tövéhez. 

Az adagolás ütemezése

A folyékony tápoknál a legelőnyösebb a napi szintű adagolás. Ennek több apró pozitív hatása van. A tápanyagok összmennyisége sosem lesz olyan magas, mint amikor egyszerre beöntjük az egész heti adagot, mivel minden nap fogy valamennyi. Mire a vízcsere előtti napon beöntjük az utolsó adagot, már a heti mennyiség nagy részét el is használták a növények. Ez érzékenyebb állatoknál előnyös, például a magasabb nitrát- és a rézszintre sok akváriumi élőlény reagál rosszul. Ezen kívül vannak gyorsabb és lassabb növények a táplálékfelvételben. Egy gyors növekedésű növény hamar kivonja a vízből a számára szükséges tápanyagokat, és ha valamelyik szintje nagyon lecsökken, akkor a lassabb növények az idő nagy részében nem férnek hozzá. Egy napi szintű tápozás esetében időben kiegyenlítettebb a tápanyagok elosztása, így a lassú növényeknek is van esélye hozzájutni mindenhez. Egyes tápanyagok érzékenyek, idővel hajlamosak a növények számára felvehetetlen formába alakulni, ilyen például a vas. Ezt kelátokkal akadályozzák meg, ezek olyan molekulák, amik kötésbe vonják a fématomokat és így megvédik a kémiai átalakulástól. A kelátok stabilitása sem örök életű, ezért minél rövidebb ideig kell várnia a tápnak a vízben, annál nagyobb eséllyel kerül a neki szánt helyre, azaz a növények szervezetébe. Ha nem szeretnénk ezzel minden reggel foglalkozni, akkor vehetünk automata tápadagolót, ami elvégzi helyettünk ezt a munkát. A jó minőségű kelátokat tartalmazó tápok elég stabilak, hogy használhatóak legyenek heti vagy akár havi adagoláshoz is.

Mindennapi tápozásnál a világítás reggeli felkapcsolásához célszerű a tápozást időzíteni. Ritkább tápozásnál vízcsere után adagoljuk. 

A fény és a tápanyagszükséglet összefüggései

A növények tápanyag és fényigénye összefügg, a kettőt össze kell hangolni. Erős világításnál a növények gyors növekedésre képesek, tápanyagigényük ennek megfelelően nagy. Ha nem gondoskodunk a kiegyensúlyozott tápanyagellátásról, akkor  hiánytünetek lépnek fel, és az algák előnybe kerülnek. Gyenge világításnál a növények szükséglete kicsi, a túladagolt táp felhalmozódik, ami az érzékenyebb élőlényekre veszélyes. Ilyen sok garnéla és csigafaj.

Táp nélkül, kevés fénnyel

Kevés növényfajból válogathatunk, és ezek viszonylag drágák. Ilyenek az Anubias fajok vagy a gömbalga. Ezek a növények nagyon lassan nőnek, viszont gyakorlatilag bármilyen világítás alatt életben maradnak. Semmiféle tápra nincs szükség, a növények képesek fedezni igényeiket a halak ürülékéből. Az alacsony fényerő miatt algásodás csak nagyon rossz vízminőség esetén jelentkezik. Mivel a növények lassan nőnek, a nitrát eltávolításában sem segítenek sokat, ezért nagyon oda kell figyelni a vízcserékre. Ha egyszer berendeztük az akváriumot, akkor a növények látványa nagyon sokáig nem változik(már ha a halak nem rendezik át). Ez pozitív abból a szempontból, hogy ha egyszer esztétikusra összeraktuk az akváriumot, akkor nem kell rendszeresen hozzányúlni, hogy ez az állapot fennmaradjon. Másrészt viszont nagyon sok időbe telik, mire a növényzet elfoglalja az akvárium üres területeit, vagy eleve sok növényt kell vennünk. Az alacsony fényigényű növények nagy része erős levélzetű, jól bírja a növényevő és a talajtúró halak jelenlétét. 

Arany középút

Közepes fényerőnél már rengeteg különböző növényfaj áll a rendelkezésünkre. Az alacsony fényigényű növényekről sem kell lemondanunk,alapvetően nem jelent számukra problémát az erősebb fény, és minden akváriumban vannak sötétebb sarkok, ahol jó hasznukat vehetjük. A legvilágosabb helyekre nem érdemes ilyen növényeket telepíteni, mert a leveleik bealgásodhatnak. Vannak olyan akváriumok, amikben tápozás nélkül is szép növényzetet nevelnek ilyen fényviszonyok mellett, viszont dús növényzet vagy gyors növésű növények esetében már könnyen kialakulhat tápanyaghiány. A halak ürülékében található nitrát és foszfát elegendő a növények számára, viszont a mikroelemeket és a káliumot érdemes pótolni. Az általános folyékony tápokat a gyári ajánlás szerint hetente kell adagolni, de ha van rá időnk és kedvünk, akkor adagolhatjuk naponta is, természetesen elhetedelt mennyiségben. Kiegészíthetjük komplex talajtáppal, ezt sok növény meghálálja. 

Egy mikroelemekkel jól ellátott, dús növényzet hatékonyan besegít az akvárium nitrátszintjének alacsonyan tartásába két vízcsere között. Az egészséges növényzet segít elkerülni az algásodást. Közepes fényviszonyok mellett a nagyobb hibák erős algásodást idéznek elő, például a gyenge szűrés, vagy az elhanyagolt vízcsere. Ritkán jelent problémát a széndioxid-ellátás, a légkörből beoldódott mennyiség fedezi az alapszükségletet. De ha kedvezni akarunk a növényeinknek, érdemes a folyékony CO2 pótló szereket kipróbálni, és algaproblémák esetén hasznos segítséget jelentenek. 

Teljeskörű tápozás és fényözön

A tápozás mikro és makroelemeket, folyékony és talajtápot is magában foglal. Érdemes egy gyártó tápcsaládját venni, így biztos, hogy a helyes arányban adagolunk mindent. Az összes tápanyagot igyekszünk a növények szükségleteinek megfelelően biztosítani, naponta adagolunk és időnként tesztekkel ellenőrizzük a mennyiségüket. Így tudjuk elkerülni az esetleges hiányokat vagy egyes tápanyagok felhalmozódását. 

A víz természetes, légkörből származó CO2 tartalma már nem fedezi a növények szükségletét, külön adagolni kell a gázt az akváriumba. Mellé még folyékony CO2-t is érdemes használni. Az akvárium szűrése kritikus pont. Nagyon erős áramlásra van szükség, hogy a talaj ne koszolódjon el, mivel a talajtáp és a sűrű növényzet miatt nem lehet takarítani. Fontos a megfelelő mennyiségű és minőségű szűrőanyag, mert az ammónia legkisebb jelenléte is algásodást indít el. Csak külső szűrőben érdemes gondolkodni, és abból sem a leggyengébb típusokban. A 10-15X-ös vízforgatás nem számít túlzásnak egy ilyen akváriumban.

Erős fény mellett sok munka és pénz az akvárium gondozása, viszont a növények teljes faj- és formagazdagsága a rendelkezésünkre áll. A létező legjobb körülményeket teremtjük meg, így lehet igazán sűrű bokrokat létrehozni, és olyan ütemű növekedést, ami mellett az akvárium növényzetét kedvünk szerint alakíthatjuk metszéssel. Vannak olyan növények, amik a természetben nem is képesek egész életüket víz alatt leélni, csak időszakos vízborítást viselnek el. Erős fény és CO2 adagolása mellett mégis nevelhetők víz alatt. Például azok a növények, amikből gyepet lehet kialakítani, nagyrészt ide tartoznak. Egy ilyen akvárium megtervezéséhez és fenntartásához nagy tapasztalat szükséges, mert ha valamit rosszul csinálunk, akkor ki se fogunk látni az algából. Ha megvan hozzá a technikai háttér és a szakértő gondozás, akkor ezek az akváriumok tisztábbak és algamentesebbek lehetnek, mind bármelyik egyszerűbb, alacsony világítási szintű akvárium. 

EI azaz Estimative Index

Magyarul körülbelül becsült jelzőszámnak lehetne fordítani a módszer nevét. A kidolgozója Thomas Barr amerikai biológus. Viszonylag új, de sikeres és terjedőfélben lévő tápozási útmutató. A módszeres túladagolásán alapszik. Az összes tápanyagot olyan töménységben juttatjuk az akvárium vizébe, hogy a legnagyobb igényű növények sem fogyaszthatják el teljesen, és erős vízcserékkel akadályozzuk meg a maradékok felhalmozódását. Így a tápanyagok mennyisége mindig megfelelő, és a hozzávetőleges arányuk állandó marad. Erre vonatkozik a módszer neve. Egy így gondozott akváriumban tápanyaghiány garantáltam nem léphet fel, és nincs szükség arra sem, hogy drága tesztekkel ellenőrizzük a helyzetet. Ha a szűrés, a világítás és a CO2 ellátás is megfelelő, akkor tökéletesen algamentes akváriumot lehet vele elérni. Égetett agyag talajokat kell használni táptalajjal kombinálva, így a növények a vízből és a talajból is egyaránt el vannak látva minden földi jóval. Az egyenletes tápanyagelosztás miatt az adagolás napi rendszerű, a vízcsere heti 50%. EI alapú tápozáshoz tervezett készítményeket már itthon is lehet kapni, hazai gyártótól. Az adagolási útmutatójuk már magában foglalja az EI szerinti túladagolást, így az ajánlott dózist nem szabad túllépni. Az ilyen akváriumokban nem érzik jól magukat az érzékenyebb állatok, de a fajok többsége problémamentesen tartható. A lágy víz használata fontos a növények ideális CO2 felvételéhez, ez tovább szűkíti az állatfajok listáját.

© akvaguru.hu

Kövess minket a Facebookon is!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
© Miró | W3C