FŐOLDAL | KEZDŐKNEK | AZ AKVÁRIUM | HALAK | GERINCTELENEK | NÖVÉNYEK | ALGA | BETEGSÉGEK | BARKÁCSROVAT | DIZÁJN és BIOTÓP | ESEMÉNYEK
 
« Vissza

A szén-dioxid és a vízinövények

A szén-dioxid az egyik legfontosabb növényi tápanyag. A növények tömegének jelentős részét adó szén a fotoszintézis során felhasznált CO2 gázból származik. Mennyiségre sokkal több kell belőle, mint az összes makro- és mikroelemből együtt. Ennek ellenére egy átlagos növényzetű akvárium tökéletesen működik akkor is, ha sosem hallottunk a létezéséről - a természet gondoskodik róla, egy adott mértékig. A légkör alapvetően egy végtelen CO2 forrás. A probléma akkor kezdődik, amikor a növények gyorsabban fogyasztják, mint amilyen gyorsan pótlódni tud. Egy igazán dús növényzetű, tápanyagokkal jól ellátott akvárium pedig sokkal gyorsabban fogyasztja, mint amennyi természetesen oldódik be a vízbe. Ilyenkor hiány alakul ki, ami a Liebig-törvény alapján korlátozza a növekedést. Ezért a modern növényes akvarisztika egyik főtétele a CO2 pótlás.

Mire jó?

Co2 adagolás mellett növényeink soha nem látott növekedési ütemet és üde zöld megjelenést képesek elérni. Előfordul, hogy a fotoszintézis olyan intenzív, hogy apró oxigénbuborékok ülnek ki a levelek szélére. A CO2 az egyik leghatékonyabb fegyver az algák ellen. A CO2-vel ellátott növények a biológiai szűréssel is felveszik a versenyt az ammónia eltüntetésében, ez pedig a legfontosabb lépés az egészséges, életerős halakhoz. A rossz hír, hogy ezek az előnyök csak akkor érvényesülnek, ha a növények többi szükségletét is kiszolgáljuk - fény és tápanyagok nélkül a CO2 nem hasznosul.

A természetben nincs CO2 pótlás, akváriumban miért kell?

Először is a természetes vizek növényzete egyáltalán nem olyan szép és rendezett, mint amit akváriumban szeretnénk elérni. Jelentős tömegű alga található a magasabbrendű növények között, és azok sem néznek ki éppen üdén és egészségesen. A másik lényeges különbség, hogy a természet tökéletlen. Valami más mindig elfogy, még mielőtt a CO2 válna a limitáló tényezővé. Azokban a meleg, tápanyagdús, sekély(így fényben gazdag) vizekben, ahol tényleg minden adott a növekedéshez, a növények egyszerűen kinőnek a felszín fölé, és a légkör könnyen hozzáférhető CO2-jét hasznosítják. Létezik egy-két vízinövény, amelyek bonyolult kémiai trükköket fejlesztettek ki a CO2 hatékonyabb kinyerésére, de a többség nem készült fel erre a nehézségre, mert a természetben egyszerűen nem volt rá szükség. Egy növényes akváriumban viszont olyan ideális környezetet tudunk teremteni, ami sokkal gyorsabb és egészségesebb növekedés biztosít, mint amit a természetes CO2 mennyiség még ki tudna szolgálni. Az újabb akváriumi növények között már olyan fajok is vannak, amik egyáltalán nem tarthatóak CO2 adagolás nélkül. Ezek a növények eredetileg mocsári fajok, amelyek csak egy időszakos vízborításhoz alkalmazkodtak, víz alatt pedig nehézséget jelent nekik az elegendő CO2 kinyerése.

Hol van rá szükség?

Egy jól tápozott és erősen világított akvárium nem életképes CO2 nélkül. Ha mégis megpróbáljuk, több algát fogunk nevelni, mint növényt, mivel az algákat nem hatja meg különösebben a hiány. Durván számolva 0,75 W/liter fénymennyiség fölött és komplex tápozás mellett már elengedhetetlen feltétel, 0,5W fölött pedig ajánlott az adagolás. Elvi szinten gyengébb fénynél is hasznos, de bonyolultsága és költségei miatt nem éri meg foglalkozni vele. Egy rosszul megoldott, instabil CO2 ellátás többet árt, mint amennyit használ, így csak akkor vágjunk bele, ha hajlandóak vagyunk rá áldozni. CO2 nélkül is lehet szép növényeket nevelni, de néhány látványelem - mint például a vízalatti gyep - csak CO2 adagolás mellett valósítható meg. A CO2-vel ellátott növényes akvárium receptje pontosan kidolgozott, az adott szabályok betartása mellett nagyjából garantált a siker. Ez persze elég drága felszerelést és rengeteg munkát is igényel. CO2 nélkül sokkal több lehetőségünk van elrontani a dolgot, és csak az igazán profik képesek tökéletes látványvilágú növényzetet kialakítani.

Mennyit és hogyan ellenőrizzük?

A modern nature vagy japán stílusú növényes akvarisztikánál 30 ppm az előírt CO2 szint. A régebbi holland stílusnál 20 ppm körül tartják ideálisnak, ehhez arányosan gyengébb világítás és tápozás  jár. A legfontosabb tényező a stabilitás. A növényeknek idő kell, mire alkalmazkodnak a magasabb CO2 szinthez. Ha a koncentrációja ingadozik, akkor mire a növények felkészülnének a felvételére, már el is tűnt a vízből. Ráadásul oldódása közben befolyásolja a víz kémhatását, így a gáz koncentrációjával együtt a pH is változik. Az instabil pH ártalmas az akvárium élőlényeinek, szélsőséges esetben pusztulást is okozhat. A túladagolt CO2 hasonlóan veszélyes, enyhébb esetben oxigénhiányos tüneteket, súlyos helyzetben halpusztulást okoz.

A CO2 mennyiségét a legbiztosabban tartós teszttel ellenőrizhetjük. Ez egy csepp alakú üvegedény,  amiben színes indikátorfolyadék található. Az indikátort egy kevés levegő zárja ez akvárium vizétől. Az oldott gázok átjutnak ezen a levegőn és beoldódnak a folyadékba, megváltoztatva annak kémhatását és színét. A tartós teszt előnye, hogy bármiféle előkészület nélkül, ránézésre ellenőrizni tudjuk a CO2 mennyiségét. Hátránya, hogy némi késéssel követi csak az akváriumi koncentrációt, így fél-egy órával ezelőtti állapotot látunk.

A másik lehetőség az akváriumvíz kémhatásának mérése. Mivel a CO2 szénsav formájában oldódik, minél több van belőle a vízben, annál alacsonyabb a kémhatás. A kémhatás és a változó keménység ismeretében az adott táblázatból kikereshetjük a vizünk CO2 tartalmát. A pH mérés előnye, hogy azonnali és pontos eredményt ad. Hátránya, hogy amíg nem állunk neki mérni, nem vesszük észre, ha esetleg baj van, csak ha már súlyosak a tünetek. Vigyázat, a táblázatból könnyű azt a következtetést levonni, hogy elég csak savat adni a vízhez, és máris megnöveltük a szabad CO2 koncentrációját. Azonban mivel gázról van szó, az erősebb sav által felszabadított CO2 pár óra múlva távozni fog a levegőbe, és vissza is lúgosodik a víz a pufferhatásnak köszönhetően. A magas KH-jú víz savazásával legkönnyebben a pH és a CO2 szint ingadozását érhetjük el, ami se a halaknak nem egészséges, se az algamentes növények szempontjából nem előnyös.

Mikor?

A CO2-t a növények fotoszintetizálás közben veszik fel, ez pedig napközben, világosban történik. Egyes régi források éjszakára javasolják az adagolást, de ez egy félreértésen alapszik. A CO2 felvétele a fotoszintézis úgynevezett sötét szakaszában történik, a sötét azonban csak annyit jelent, hogy nem szükséges hozzá a fény. Ez a szakasz is világosban megy végbe, a fényszakasszal párhuzamosan. Az éjszaka adagolt CO2 egyáltalán nem hasznosul. Ezzel együtt van, aki éjszakára sem kapcsolja ki, mert egyszerűbb, mint reggel újra beállítani a rendszert. Alternatív megoldás, hogy éjszaka bekapcsolt CO2 mellett levegőztetést is biztosítanak, ami kisebb CO2- és nagyobb oxigénkoncentrációt eredményez. Az éjszakára leállított CO2-t lámpakapcsolás előtt legalább fél órával szokás megnyitni, mivel kell egy kis idő, hogy elérje az optimális koncentrációt.

Hogyan?

A legbiztosabb megoldás a nagynyomású rendszer. Elég nagyok a költségei, de cserébe a legstabilabb CO2 szintet adja, az egyszeri összeszerelés után minimális beavatkozással. A komolyabb, versenyszintű akváriumokban szinte kizárólag nagynyomású palackkal biztosítják a CO2 ellátást. A palackon kívül viszonylag sokba kerülnek a nyomást csökkentő és az adagolást szabályozó alkatrészek is, ezeknél a minőség kritikus pont.

 

A második legelterjedtebb az élesztős CO2 reaktor. Egy műanyag flakonban cukoroldaton szaporodó élesztőgombákkal termeltetik a gázt. Ezzel a módszerrel elég alacsony nyomást lehet csak elérni, így nem egyszerű a vízbe juttatása és beoldása, és a termelés üteme sem egyenletes. Viszonylag gyakran kell új oldatot keverni, ami elég macerás. Nagyobb akváriumokhoz nem képes elég hatékony CO2 termelésre. Cserébe viszont csak pár száz forintba és egy kis barkácsolásba kerül.

A citromsavas rendszeregy érdekes hibrid a nagynyomású palack és az élesztős rendszer között. Citromsav és szódabikarbóna reakciója termeli a gázt, ami jóval nagyobb mennyiségű és nyomású, mint amit élesztővel el lehet érni. A nyomás szabályozásához már komolyabb eszközök kellenek, de cserébe egyenletes CO2 adagolást érhetünk el. Anyagi szempontból közepes befektetés, sok barkácsolással  és elég jó hatékonysággal. Összességében egy kellemes középút, de csak kísérletező kedvűeknek ajánlott.

A búvárharang egy ma már nem túl elterjedt módszer. Felül zárt, alul nyitott edényt helyeznek el az akváriumban, amit alulról feltöltenek CO2 gázzal, például szódásszifonnal. A gáz az alsó felületen keresztül folyamatosan oldódik a vízbe. Az ezzel elérhető koncentráció a harang alsó felszínének és az akvárium szabad vízfelületének egymáshoz viszonyított arányától függ. Elviekben stabil adagolás, de egy kisméretű harang mellett minimális emelésre képes csak. Ráadásul nem túl esztétikus.

A CO2 tabletták annál népszerűbbek. Eredeti szerepük a harang feltöltése volt, a nyílás alá dobott tabletták  víz hatására CO2-t termeltek, amit felfogott az üvegedény.  A mai termékek használati utasítása már mindenféle felfogóeszköz nélkül nélkül, csak úgy a vízbe dobva ajánlja ezeket a tablettákat. Az intenzív pezsgés hatására hirtelen megugrik a CO2 szint, viszont utánpótlás nélkül fél-egy óra után végleg távozik a vízből. Ennyi idő kevés a növényeknek, hogy bármit is hasznosítsanak belőle, a pH hintáztatása viszont kifejezetten ártalmas egy akváriumban. Szerencsétlen körülmények mellett akár meg is ölhetjük az állatainkat ezekkel a tablettákkal.

A szódavíz vagy szénsavas ásványvíz adagolása sem túl hatékony megoldás. A problémák azonosak a CO2 tablettáéval, de kisebb mértékben. A 100 literenként javasolt kis pohárnyi szódavíz szerencsére messze van az ártalmas mennyiségtől, de a haszna is tart a nullához.

A folyékony CO2-nek nevezett termékek valójában nem CO2-t tartalmaznak, hanem egy szerves vegyületet, amit a növények képesek szénforrásként hasznosítani. Carbo néven kereshetjük ezeket a szereket a különböző gyártóknál, például "easy carbo", "happy carbo","liqui carbo"...stb, kakukktojás a seachem excel. A hatóanyaguk glutáraldehid vagy annak oligomerje(utóbbi biztonságosabb). Mivel ténylegesen nem tartalmaz gázt, ami távozhatna a vízből, nem kell az egyenletes adagolás miatt aggódni: naponta egyszer, a lámpák felkapcsolása után adjuk a vízhez az előírt adagot. Nem képes kiváltani a CO2 adagolás szerepét, de hasznos segítség akár mellette, akár nélküle a növényeknek. A szer közvetlen algairtó hatással is rendelkezik, a napi adagot töményen az algákra injekciózva megöli azokat.

© akvaguru.hu

Kövess minket a Facebookon is!

 

Budapest Akvarisztika

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
© Miró | W3C