FŐOLDAL | KEZDŐKNEK | AZ AKVÁRIUM | HALAK | GERINCTELENEK | NÖVÉNYEK | ALGA | BETEGSÉGEK | BARKÁCSROVAT | DIZÁJN és BIOTÓP | ESEMÉNYEK
 
« Vissza

Szűrés

A szűrő az egészséges akvárium motorja. Az akvárium vizét tisztán tartó biológiai folyamatok nem működnek áramlás nélkül. Apró élőlények milliárdjai dolgoznak a vízminőség fenntartásán, ők valósítják meg a biológiai szűrést, ami láthatatlan ellenségekkel, a nitrogénvegyületekkel küzd meg. A szemmel láthatóan kristálytiszta akvárium vize még lehet nagyon is egészségtelen a halaink számára. Az ammónia és a nitrit súlyos mérgek, károsítják a halak szervezetét és az ammónia a fő felelős az algaproblémákért. Ez a két vegyület folyamatosan termelődik az akváriumban. Az ammóniát a halak ürítik, a nitrit az ammóniából keletkezik. Igen kis mennyiségben is problémákat okoznak, ezért azonnal el kell távolítani őket a vízből. Egy egészséges akváriumban nem is lehetnek jelen az akváriumi tesztekkel kimutatható mennyiségben. Ezt oldják meg a szűrőben élő baktériumok, ugyanis számukra táplálékot jelentenek ezek a mérgek, és a jóval veszélytelenebb nitráttá alakítják. A nitrát is mérgező, de viszonylag nagyobb mennyiségben fejti csak ki toxikus hatását, így vízcserékkel is kordában lehet tartani. Az ammónia ellen nem segít a vízcsere, mivel néhány napnyi, vagy súlyos esetben akár pár órányi adag is veszélyes. Tehát a biológiai szűrést semmiképpen sem lehet kiváltani gyakori vízcserével vagy takarítással.

 A szűrés elmélete

A biológiai szűréshez két dologra van szükség. Az egyik az állandó áramlás, a másik a nagy felület, ami élőhelyet biztosít a lebontó baktériumoknak. Az áramlás viszi a baktériumokhoz a tápanyagot és az oxigént, ami nélkül rövid időn belül elpusztulnak. Egy-két órás leállást - például áramszünet vagy karbantartás miatt - még eltűrnek, a hosszabb szünet viszont a pusztulásukat okozza. Ilyenkor az elhalt baktériumok tömege szennyezi a vizet, és amíg újra el nem szaporodnak, nincs megfelelő biológiai szűrés az akváriumban. Ha így jártunk, baktériumkultúrákkal vagy másik akváriumból származó, friss szűrőmocsokkal segíthetjük a visszatelepülésüket. Vannak, akik éjszakára lekapcsolják az akvárium szűrését, mert túl hangos és nem tudnak aludni tőle. Ez egy igen egészségtelen szokás, mivel a biológiai szűrést lehetetlenné teszi,  és így a halak állandó mérgezésben élnek.  A modern szűrők tökéletesen hangtalan működésre képesek, amennyiben helyesen vannak beüzemelve és elhelyezve. Ha egy szűrő mégis hangos, akkor valószínűleg túl öreg és elkoptak a forgó alkatrészei. Amikor a halakat etetjük, pár percre lekapcsolhatjuk a szűrést, így az áramlás nem szórja szét az eleséget, a halak biztosan megtalálják az összeset és nem szennyezi fölöslegesen a vizet.

 A szűrő által keltett áramlás erősségét liter per órában adják meg, azaz hány liter víz halad át a szűrőn időegység alatt. Ez minimálisan háromszorosa kell, hogy legyen az akvárium teljes térfogatának, ez visszafogottan telepített akváriumokban elég. A felső határt a növényes akváriumokban használják, itt akár tíz- tizenötszörös vízforgatás is szükséges. Egyes halak nem szeretik az erős vízmozgást, náluk óvatosan kell a szűrést megtervezni.. Az átlagos akváriumokban a két szélsőérték között mozog az ideális választás. Érdemes a szükségesnél valamivel erősebb készüléket  venni, mert beérett szűrőkben a baktériumok tömege miatt lelassul az áramlás, így ami elsőre jónak tűnik, az később könnyen kevés lehet. Az akvárium fejlődő növényzete is sokat visszavesz az áramlásból.  Ha az új akváriumban túl erős az áramlás, egyszerűen lefojthatjuk a szűrőt, majd későb visszavehetjük a nagyobb teljesítményre.  A baktériumok számára a szűrőközegben a lassú áramlás ideális, a mechanikai szűréshez viszont az akváriumon belül erős vízmozgás kell. A jobb szűrőkészülékek ezt képesek egyszerre biztosítani.

A szűrőbaktériumok másik alapvető szükséglete a felület, amin megtapadva élik az életüket. Minél nagyobb a felület, annál több baktérium képes megélni a szűrőben. A baktériumok mérete mikrométeres nagyságrendű, szemmel nem is látható résekben képesek kolóniákat kialakítani. Hogy a felületet megnöveljük, különböző porózus szerkezetű anyagokat rakhatunk a szűrőkbe. Minél nagyobb egy szűrő tartálya, annál nagyobb mennyiségű és egyre többféle szűrőanyagot helyezhetünk el benne, és így annál nagyobb lesz a baktériumkolónia tömege is. Ha az élőhely túl kicsi, akkor nem képesek eléggé elszaporodni, hogy elbánjanak az összes ammóniával. A szűrőanyag mennyiségét nem lehet túlzásba vinni, innen a mondás, hogy "túlszűrt akvárium nincs". A túl sok szűrőanyagot nem használják ki teljes egészében a baktériumok, mivel az ammónia mennyisége limitálja a szaporodásukat. Viszont ha az ammóniaszint bármilyen ok miatt megugrik az akváriumban - ilyen például a túletetés vagy egy bomló haltetem – akkor van helye és lehetősége a baktériumoknak a gyors szaporodáshoz, ami ellensúlyozza a problémát és megelőzi a mérgezést.

A szűrést végző baktériumok természetesen is bekerülnek minden új akváriumba. A mennyiségük viszont kezdetben alacsony, el kell szaporodniuk, hogy felkészüljenek a halak által termelt ammónia lebontására. Ezért minden új akváriumnál várni kell néhány hetet a szűrés beüzemelése és az első állatok érkezése között. Különböző baktériumkultúrákkal segíthetjük az elszaporodásukat, viszont a pár hetet így is ajánlott kivárni. A baktériumkészítmények nem úgy működnek, ahogy a legtöbb akvarista elképzeli a gyártók felületes leírása alapján. Hasznosak, de messze nem csodaszerek, és ha nem vagyunk körültekintőek, veszélynek tesszük ki halainkat az éretlen szűréssel.

A nitrát már nem távolítható el az akváriumból a hagyományos szűrőmegoldásokkal. A nitrátot fogyasztó baktériumoknak oxigénmentes közegre és valamilyen tápanyagra, például cukorra van szükségük. A számukra szükséges feltételeket speciális nitrátszűrőkben lehet megteremteni. Ezek nem hétköznapi megoldások, édesvízben csak nagy nyilvános akváriumoknál szoktak ilyen szerkezeteket építeni. A mindenkori akvarista eszköze a nitrátszint kordában tartására a vízcsere. 

A szűrés másik fontos funkciója a törmelék összegyűjtése, ez a mechanikai szűrés. A mulm a halak ürülékéből és a növények elhalt darabjaiból származik. Ha felhalmozódik, akkor nem csak az akvárium látványát rontja, hanem komoly problémákat is okoz. A mulmban még bőven találhatóak szerves anyagok, amelyek lassú bomlásban vannak. Ha a mennyisége túl nagy, akkor ez a bomlás is jelentős ammóniatermelő és oxigénfogyasztó folyamat, ami nem kedvez se az állatainknak, se az algák elleni harcnak. A talajban a jelenléte kis mennyiségben kedvező tápanyag a növényeknek, de egy határ fölött  már kifejezetten káros. A mulmmal telítődött talaj vízáramlása romlik vagy akár teljesen le is fojtódik, a növények gyökerei megfulladnak és elrohadnak. A mulm felgyűlése ellen sokat tehetünk rendszeres talajporszívózással, viszont ha túl gyakran kényszerülünk erre, az stresszforrás a halainknak és rengeteg fölösleges munkát is jelent. Ha a szűrésünk elég erős áramlást tart fenn, akkor ritkán van szükség takarításra. Az akvakertészek például olyan erős vízforgatású szűrőket használnak, hogy évekig nem is szükséges megbolygatni a talajt. Akváriumban előfordulnak olyan apró, lebegő szennyeződések is, amik nem ülepszenek le a talajba és a víz zavarosodását okozzák. Egy megfelelő szűrőközeg, mint a perlonvatta, ezeket könnyen kiszűri és kristálytiszta vizet biztosít. 

Szűrőkészülékek

Régen a szűrőkben légpumpa mozgatta a vizet. A szűk csőben mozgó levegő magával visz némi a vizet is, amivel gyenge áramlást lehet létrehozni. A fejlesztett változata a cseh emelő, ahol az apró buborékokra porlasztott levegő erősebb áramlást hoz létre és sokkal csendesebb is. Ezek a megoldások a tenyésztőknél és a garnélás akváriumokban továbbra is népszerűek, de az átlagos otthoni díszakváriumokból jobbára eltűntek. 

Manapság a bevett alaptechnika már apró, villanymotoros szivattyúkra épül.  A szivattyú és a szűrőtartály elhelyezése alapján megkülönböztetünk külső és belső szűrőket, kombinációjuk az akasztós szűrő. Ezek eltérő arányban képesek ellátni a biológiai és a mechanikai szűrés feladatát, és az akvárium látványát is különböző mértékben befolyásolják. Egy külső szűrő esetében az akváriumba csupán két cső lóg be, amik ha átlátszóak, alig észrevehetőek, de elrejteni sem nehéz őket. Egy belső szűrő teljes egészében az akváriumban van és nehéz úgy elrejteni, hogy az az áramlást ne befolyásolja negatívan. 

A legelterjedtebbek a belső szűrők. Olcsó és praktikus szerkezetek, méretükhöz képest nagy vízforgatási képességgel. Kisméretű akváriumok szűrését képesek önállóan ellátni. 100 liter fölött nem javasolt kizárólag belső szűrőt használni, mivel biológiai szűrésben elég gyengék - a szűrőtartályuk kicsi, és a szűrőanyaguk sem épp a leghatékonyabb. Nagyobb akváriumokban külső szűrő mellett használjuk a belső szűrőket, mivel így sokkal hatékonyabban átmozgathatjuk a teljes vízmennyiséget, mint egyetlen szűrőberendezéssel. A belső szűrőt úgy igazítsuk, hogy az áramlás az akvárium átlója mentén mozogjon, így mogatja át a legjobban a vízteret. Ezt a nagyobb méretű tereptárgyak vagy a sűrű növényzet befolyásolja, ilyenkor az akváriumban lebegő szennyeződések mozgása alapján tudjuk kikísérletezni az ideális elhelyezést. A jobb szűrők kifolyónyílása irányítható, így elég csak azt forgatni az áramlás megváltoztatásához.

A hagyományos belső szűrőben egy szivacsdarab a szűrőanyag, ami egy műanyag tartályban helyezkedik el. A powerhead típusnál a szűrőanyagot tartó rekesz hiányzik, ez csak egy vízforgató pumpa, amihez tetszés szerint szivacsot csatlakoztathatunk. Ennek előnye, hogy a csupasz szivacs a vizet teljes felületen szívja, így az áramlás sehol sem erős, az ivadékokat vagy a garnélákat nem szívja be. Egészen nagyméretű szivacsokat is lehet rájuk csatlakoztatni, ami a biológiai szűrés kapacitását megnöveli. Hátránya, hogy mechanikai szűrésben rosszabb, sokkal kevesebb koszt képes összeszedni a szűrőtartályos verzióhoz képest. A belső szűrők szivacsa viszonylag kevés lebontó baktériumnak nyújt élőhelyet. Mivel rövid idő alatt elkoszolódik, rendszeresen takarítani kell és ilyenkor  a lebontó szervezetek száma is lecsökken, ezért a biológiai szűrés is gyengül. Törekedjünk a minél ritkább szűrőtakarításra, ha egy hónapnál hamarabb szükség van rá, mert gyengül az áramlás, akkor túl kicsi a szűrő vagy túl sok élőlényt telepítettünk az akváriumba. A szivacsot ne mossuk csapvízben, az akváriumból vízcserekor leszívott vízben öblítsük ki. A csapvíz klórtartalma fertőtlenít, ami a hasznos baktériumokat is kiirtja, a biológiai szűrésünkkel együtt. A szivacs nem képes a legkisebb lebegő szennyeződéseket kiszűrni. Egyes bolyolultabb belső szűrőkben lehetőség van egyéb szűrőanyagok, például aktív szén vagy porózus szűrőkavicsok elhelyezésére. Ezek biológiai szűrése alig jobb a szivacsnál, mivel térfogatuk nagyon kicsi, az áramlás erős, viszont a szűrő karbantartását eléggé megnehezítik. 

A belső szűrők kifolyó csövéhez a legtöbb esetben adnak levegőztető feltétet. Ez egy cső, ami kilóg a vízfelszín fölé, és a vízáramlás szívja le rajta a levegőt. Ez a fajta oxigénellátás jár némi zajjal, ami egyeseket zavar. Ha a vízáramlást úgy irányítjuk, hogy mozgassa a vízfelszínt, akkor nincs szükség egyéb levegőztetésre és ez teljesen hangtalan módszer. 

A külső szűrőknél az akváriumban csak a beszívó és a kifolyó cső lóg be, maga a motor és a szűrőanyagok egy zárt tartályban vannak az akváriumon kívül. Így elég nagy mennyiségű szűrőanyagot használhatunk anélkül, hogy ezek az akvárium térfogatából foglalnák el a helyet. A tartály keresztmetszete nagy, így lassú áramlás jön létre benne, ami kedvezőbb a lebontó baktériumoknak. A szívócső keresztmetszete viszont kicsi, ott erős az áramlás, így hatékonyan gyűjti össze a törmeléket. Különböző szűrőanyagokat kombinálhatunk, így sokféle élőhelyet hozunk létre, amik között a lebontó szervezetek teljes skálája otthonra talál. A külső szűrőket igen ritkán kell karbantartani. A finom lebegő szennyeződések szűrését végző perlonvattát néhány havonta érdemes cserélni, de a szűrő teljes takarítása jó, ha évente szükséges, már amennyiben helyesen választottuk meg a teljesítményét. Ezért a külső szűrő ideális választás azoknak, akik nem szeretnének sokat foglalkozni a takarítással.

Az akasztós szűrők a belső szűrőkhöz hasonló felépítésűek, épp csak a szűrőtartály az akvárium szélére akasztva, kívül helyezkedik el. Így nem foglalja a helyet az akváriumban, és nem zavaró, ha nagyméretű tartályt választunk. Teljesítményben viszont nem nyújtanak sokkal többet, mint a jóval olcsóbb belső szűrők.

Szűrőanyagok

A külső szűrők vödrébe szűrőanyagok tömegéből válogathatunk. Ezeket sokféle módon kombinálhatjuk, és könnyű összezavarodni a lehetőségek között. A lényeg, hogy átlássuk, milyen feladatokat kell ellátnia a szűrőtölteteknek, és úgy válogassunk, hogy mindegyik szerep be legyen töltve. Az akvarisztikai gyártók különböző szűrőanyagai bátran kombinálhatóak más márkák eltérő szerepű termékeivel.

Az áramlás irányában a legelső, így legalsó szűrőtöltetnek mechanikai feladata van. Itt a belépő víz áramlása megtörik, szétszóródik és örvények alakulnak ki. Ez fontos a különböző baktériumok igényeit kielégítő, eltérő sebességű áramlások kialakításához, és a nagyobb szennyeződéseket leülepíti. Továbbá az áramlást elosztja egyenletesen a tartály teljes keresztmetszetében, ami nélkül középen áramlana felfelé a víz, a szélső területek pedig kiesnének a biológiai szűrésből. Ezt a feladatot különböző hengerek és lyukacsos golyók látják el. Egyes típusok szerepe csak mechanikai, ezek műanyagból vagy sima felületű kerámiából vannak. A hagyományos kerámiahengerek előnye, hogy gyakorlatilag örök életűek, nem kell rájuk többször költeni. Léteznek speciális megoldások, amik biológiailag is aktívak, mivel szerkezetük porózus. Ezek élettartama már véges, mivel idővel eltömődnek. Ha elhelyezünk ezek alá még egy szivacsot a nagyobb szennyeződések visszatartására, akkor a porózus szűrőanyagot megóvhatjuk és így a mechanikai szűrésre szánt helyet is kihasználhatjuk biológiai célokra.

A következő szűrőanyag feladata, hogy megfogja a lebegő szennyeződéseket és fizikailag tiszta, de ammóniát tartalmazó vizet engedjen tovább. Erre a célra általában a szűrőgyártó mellékeli a különböző pórusméretű szivacsokat. A szivacsokat úgy csoportosítsuk, hogy a nagyobb pórusméretűek kerüljenek előbb a víz útjába és a finomabbak kövessék őket. 

Ezután következik a biológiailag aktív szűrőanyagok helye. Ezek rendkívül porózus anyagok, így érzékenyek az eltömődésre. Rengeteg különböző fantázianevű gyári szűrőanyag létezik. Érdemes a jobb nevű márkák közül választani és többet költeni a dologra, mivel viszonylag kevés hely áll a rendelkezésünkre, így azt kell minél jobban kihasználnunk. Olcsóbb természetes alternatíva a lávakő. A szerkezete porózus, de elmarad a gyári szűrőanyagok mellett. Sokan használják az aktív szenet, mivel nem csak kémiai megkötőképessége van, hanem igen porózus felszíne is, de hasonlóan a lávakőhöz nem nyújtja a legjobb teljesítményt. A zeolitok közé igen sokféle szilikátos kőzet tartozik, egyesek kiváló biológiai szűrőanyagok, mások viszont alig érnek valamit. Sok gyári szűrőanyag is zeolitból készül. Az igazán jó zeolit szűrőanyagnak megkérik az árát, a filléres megoldások, mint a zeolit macskaalom, nem hozzák a kívánt eredményt. 

A kémiai szűrőanyagok használata nem alapszükséglet és foglalják a helyet a biológiai szűrőanyagok elől. A nitrátkötő műgyanták egy adott mennyiség semlegesítése után kimerülnek, regenerálni kell őket. A nitrát mennyiségét alapvetően a vízcserével szabályozzuk. A gyanták használata inkább csak a problémás helyzetekben jelent segítséget, és nem fő megoldás a nitrát eltávolítására. Az aktív szén megköti a fa dekorációkból kioldódó csersavat és egyéb színező anyagokat, és a gyógyszerek maradványait. Nincs egyértelmű pozitív szerepe az akváriumban, az igazán problémás vegyületekkel nem tud mit kezdeni. Az aktív szén idővel telítődik és elveszti megkötő képességét. A tévhittel ellentétben ezután nem kezdi el hirtelen visszaengedni a korábban megkötött anyagokat, azok sokáig a szénben maradnak és azzal együtt kidobhatjuk őket. Idővel, ahogy a vízben elfogynak a mérgek, valóban elkezd lassan visszaoldódni a megkötött anyag, azonban ha nem várunk több hetet az eltávolítással, nem kell aggódnunk a jelenség miatt. A friss aktív szén állandó használata nem javasolt. A zeolit egyes speciálisan előkészített típusainak kémiai megkötő hatása is van, az ammónia, foszfát és a nehézfémek ellen is hatékonyak, de a vízkeménység egy részét is kivonják a vízből. Ez a megkötő hatás rövid idő után kimerül, ezért nem alkalmas módszer a biológiai szűrés kiváltására. A friss zeolit képes egy időre teljesen nitrogénmentessé tenni az akváriumot, ilyenkor éhenhalnak a biológiai szűrést végző baktériumok, és nem kedvez a növényeknek sem. Kemény vízben a keménység és a pH erős csökkenését okozhatja. Egyes zeolitok szilikátokat engednek a vízbe, ami a barnaalgák elszaporodásának kedvez. A zeolit ammóniamérgezés esetén igazán hasznos és gyors segítség. Soha ne adjunk sót zeolitot tartalmazó akváriumhoz, mert ilyenkor az visszaengedi a vízbe a megkötött mérgeket. A kémiai szűrőanyagokat szerencsésebb a szűrőn kívül az akváriumba lógatni akkor, amikor tényleg szükség van rájuk. Így a biológiai szűrés zavarása nélkül cserélhetjük vagy eltávolíthatjuk őket amikor éppen időszerű.

Az utolsó szűrőtöltet feladata a legkisebb maradék szennyeződések kiszűrése. Ez már csak finom por, ami átjutott az eddigi szűrőanyagok között. Erre a célra általánosan perlonvattát használnak, esetenként finom lyukméretű szivaccsal kombinálva. Mivel ez a töltet közvetlenül a rotor alatt van, óvatosan bánjunk a perlonvattával, mert az elszabaduló szálak a rátekeredhetnek és akadályozhatják a forgást. Ha nincs valamilyen védőközeg a perlonvatta és a rotor között, akkor használjunk jó minőségű, préselt fajtát, amiből véletlenül sem kerülhetnek szöszök az áramlatba. Sokan kihagyják a perlonvattát, mert hamar eltömődik.  Azonban ha ez megtörténik, az azt jelzi, hogy a lentebbi szivacsok nem szűrnek elég hatékonyan. Ez egyrészt a szűrő gyakori szétszedését teszi szükségessé, másrészt a drága biológiai tölteteket is veszélyezteti, mivel ha egyszer eltömődnek már nem nagyon lehet a korábbi hatékonyságukat visszanyerni. Ha az akvárium nincs túltelepítve és az előszűrés hatékony, a perlonvatta is kibír pár hónapot a teljesítmény lefojtása nélkül.

A külső szűrő elhelyezése

Alaphelyzetben a szívóágat az egyik hátsó sarokban helyezzük el. Ügyeljünk, hogy semmilyen módon ne szívjon be buborékot, mert a felgyűlő levegő zajossá teszi a szűrőt és akadályozza a működésben. A befolyó ághoz a legelterjedtebb feltét az esőztető, ez egy műanyag cső, amin szabályos közönként lyukak találhatóak, így egyenletesen elosztja az áramlást az akvárium teljes hosszában. Ezt szintén a hátsó falra érdemes felhelyezni, úgy, hogy a lyukakon át a frontüveg felé áramoljon a víz. Ez az elrendezés lehetővé teszi az ákvárium teljes térfogatának átmozgatását. A nagyobb tereptárgyak ezt befolyásolják, így előfordul, hogy más elrendezés előnyösebb áramlást biztosít. Ha az akvárium olyan helyen van, ahol nem zavaró a csobogás, akkor pár centivel a víz fölött helyezzük el, így a vízsugár optimális oxigénbeoldást biztosít. Ha csöndes működést szeretnénk elérni, akkor az esőztetőt a vízfelszín alá,enyhén felfelé irányítva szereljük fel, hogy mozgassa a vízfelszínt. Növényes akváriumokban többféle speciális üveg beömlőt is használnak. Ezek szinte láthatatlanok, és a különböző típusokkal más és másfajta módon tudjuk terelni az áramló vizet. A szűrőket úgy tervezik, hogy a tartályt az akvárium alatt, az állványban elrejtve tárolhassuk. Ha nem így helyezzük el, a szűrő tetejének akkor is a vízszint alatt kell lennie, minimum 20 centivel. A vízszint fölött nem működtethetőek. 

Néhány opcionális funkció a külső szűrőkben

Gyorscsatlakozó: A szűrő takarításánál egyszerűen lekapcsolhatóvá teszi a csöveket és nem kell a kifolyó víztől tartanunk. A gyorscsatlakozó a régebbi szűrőkben nem alapkellék, külön lehet megvásárolni, borsos áron. Az újabb szűrőkben a  már gyári tartozék. Nagyon megkönnyíti az életünket, nem érdemes nélküle szűrőt vásárolni.

Iszapoló tartály: Ez egy kisebb üres terület a szűrőtartály alján. A nagyméretű szennyeződések itt összegyűlnek és nem kerülnek tovább a szűrőanyagokba. Ugyan elvesz némi helyet a szűrőanyagok elől, viszont így a koszt el lehet távolítani a töltetek megbolygatása nélkül, tehát a takarítása nem rontja a biológiai szűrés hatásfokát.

Bypass: Ez egy kerülőút, amire a víz ki tud lépni, ha eltömődnek a töltetek. Így a vízáramlás nem szűnik meg, és az eltömődés  alatti szűrőtöltetek továbbra is üzemelnek.  Így a szűrés, még ha hiányosan is, de továbbra is működik. Ez nagy előnyt jelent, ha az eltömődés például a nyaralás alatt történik meg. Másrészt viszont bypass nélkül a töltetek állapotára tudunk következtetni a vízáramlás erősségéből, és tudjuk, mikor szükséges a karbantartás. A bypass elfedi a hibákat és előfordulhat,  hogy a teljes biológiai szűrésünk kiesik, és addig nem is fogjuk észrevenni, amíg a lebegő szennyeződések feltűnőek nem lesznek a vízben. A nyaralásra pedig megoldás az is, ha indulás előtt egy héttel kinyitjuk a szűrőt és takarítunk, ha kell. 

Légtelenítő pumpa: Ez egy gomb, aminek a nyomkodásával a szűrő feltölti magát vízzel, és nem nekünk kell a csövek légtelenítéséről gondoskodni. Ez egy nélkülözhető kényelmi funkció, nélküle sem bonyolult a szűrő elindítása, viszont egy extra hibalehetőséget jelent. 

Kosarak: Egyes szűrőkben több műanyag kosár található, amibe a különböző szűrőanyagokat elhelyezhetjük. Ez akkor előny, ha többféle szűrőkavicsot használunk, mert így egyszerűen kezelhetőek. Ha a szűrőnkben szivacsokat kombinálunk egyetlen biológiai szűrőanyaggal(ezt biológiailag aktív hengerekkel tehetjük meg például), akkor kosarakra nincs szükség. 

   

További szűrőtípusok

A hamburgi szivacsszűrő vagy Hamburger mattenfilter egy nagyobb szivacslapból áll, amivel az akvárium egyik szélét vagy sarkát leválasztjuk. A leválasztott térben valamilyen vízforgató eszközt kell elhelyezni, például egy powerhead szűrőt, de légpumpával is meghajthatjuk. A lényeg, hogy a belső térből kipumpáljuk a vizet, ami a teljes szivacsfelületen keresztül szívódik vissza. A nagyméretű szivacs rengeteg baktériumnak nyújt életteret, ami a lassú áramlással együtt kiváló biológiai szűrést biztosít, a külső szűrőknél jóval olcsóbb módon. Mechanikai szűrése viszont alig van és foglalja a helyet az akváriumban.

A talajszűrésnél maga a talaj látja el a szűrőanyag szerepét. A talaj alatt egy rácsot helyezünk el, a rács alatti térből szívja ki a szűrő a vizet. A meghajtására általában külső szűrőt vagy légpumpát használnak. A talaj teljes felülete beszáll a biológiai szűrésbe, így igen hatékony tud lenni ez a szűrőmegoldás. Érdemes porózus, biológiailag aktív talajt használni, mint az égetett agyag vagy a lávakő. A módszer hátránya, hogy a mulm felhalmozódik, ami a növények gyökereit tönkreteszi. Ilyen szűrésnél csak olyan növényeket használhatunk, amik nem gyökereznek le. A talajszűrő tisztán tartása nem egyszerű feladat. Ez a megoldás például garnélás akváriumokban praktikus, mivel ezek az állatok kevés mulmot termelnek, viszont erős biológiai szűrésre van szükség. 

A klasszikus szivacsszűrő egy hengeres vagy szögletes szivacsdarab egy porlasztókővel a közepén. A felszálló buborékok gyenge áramlást keltenek a szivacson keresztül. Ez egy átlagos méretű szivaccsal nem túl erős biológiai szűrést eredményez, mechanikai szűrésre alig képes. Önmagában nem lenne egy rossz megoldás, egy jó nagy szivacs nagyon hatékony biológiai szűrő tud lenni, és a tenyészakváriumokban (ahol amúgy sincs talaj és könnyű takarítani) elterjedt és jól bevált megoldás. Azonban a hatékony mérete már nem esztétikus és sok helyet foglal, a kommersz bolti megoldások pedig csak kis vízterhelésű, például garnélás akváriumokba alkalmasak.

A  dobozszűrő a motoros szűrők elterjedése előtt volt népszerű típus. A légpumpa egy szűrőanyaggal töltött műanyag doboz aljára nyomja a levegőt, így az áramlás a szűrőanyagon keresztül jön létre. Biológiai és mechanikai szűrésben is hatékony, bár egyikben sem veszi fel a versenyt a modern megoldásokkal. A szivacsszűrőhöz hasonló helyeken előnyös, tulajdonságai annál jobbak, de kevésbé kihasznált megoldás. A készülék beszerzése nehezebb, viszont házilag is könnyen barkácsolhatunk egyet

A nyitott külső szűrő légpumpával hajtva egy biztonságos barkácsolt megoldás a biológiai szűrésre. A légpumpa által keltett vízáramlást kihasználhatjuk arra, hogy az akvárium vizét átemeljük egy vele egy szintben elhelyezett edénybe. Pontosabban a legegyszertűbben az edény vizét emeljük át az akváriumba és az akváriumból egy U-csővel, a közlekedőedények elvén pótolhatjuk azt. A lényeg, hogy viszonylag nagy mennyiségű szűrőanyagot helyezhetünk el az akváriumon kívül és ezen keresztül gyenge vízmozgást hozunk létre. Hatékony biológiai szűrésre képes, viszont mechanikaira egyáltalán nem alkalmas.

Vannak, akik powerhead szűrővel is üzemeltetnek hasonló nyitott alkalmasságokat. Viszont ilyen esetben ha a kifolyó és a befolyó víz mennyisége nem egyezik meg pontosan, komoly problémák léphetnek fel, például víz fölé kerül és leéghet a motor. Egy megoldás, ha a szűrő edényét az akvárium fölött helyezzük el és túlfolyóval látjuk el. Ilyenkor a motor lent van az akváriumban és felfelé nyomja a vizet. Ha a telejsítménye túl gyenge, a szűrőanyag eltömődik és nem bír vele megbírkózni vagy egyszerűen csak áramszünet van, akkor a két rendszer között az áramlás leáll és nem történik baj. 

A szűrőakvárium nagyméretű akváriumoknál gazdaságos. Tulajdonképpen egy nagyméretű nyitott külső szűrő,  így különösen sok szűrőanyagot használhatunk. A nagyobb méret miatt itt már komolyabb szivattyúra van szükség, és a nyitott rendszer miatt gondosan meg kell tervezni a vízmozgás útját. A szűrőakváriumot elhelyezhetjük az akvárium alatt, fölött vagy azzal egy szintben is.

A szűrőrekesz az akváriumból fallal leválasztott rész a szűrőanyagoknak. A külön szűrőakváriumhoz képest kevesebb gond van a víz mozgatásával, viszont foglalja a hasznos térfogatot.

A növényszűrő a nyitott külső szűrő egy speciális változata. A nyitott szűrőedénybe olyan növényeket helyezünk el, amelyek bírják, ha a gyökérzetük vízben áll, a leveleik viszont a levegőn vannak. Mivel a levegőből a CO2 könnyebben hozzáférhető a növények számára, ezen a módon sokkal erőteljesebb növekedésre képesek, mint víz alatt élő társaik, és így sokkal hatékonyabban vonják ki a vízből a nitrátot és egyéb bomlástermékeket. Minél világosabb helyen helyezzük el a növényszűrőt, annál hatékonyabb működésre képes. Az ideális helye az ablak közelében van. A növényeket elhelyezhetjük benne ültetőközeg nélkül is, de előnyösebb, ha nagy szemű kertészeti agyaggranulátummal töltjük fel. A növényszűrőbe sokféle szobanövény és mocsári növény közül válogathatunk. Színes és mintás levelű fajok is akadnak szép számmal a lehetőségeink között, így dekoratív szobadísz is lehet egyben. Néhány könnyen beszerezhető faj: szerencsebambusz(Dracena), csíkoska (Chlorophytum), díszcsalán(Coleus), pettyeslevél (Fittonia), futó pletyka(Tradescantia), papagájvirág (Althernanthera), vízi lobélia(Lobelia), vízi menta (Mentha).

A diatóma szűrő hazánkban még nem terjedt el. A szűrőanyaga kovaföld, ami kovamoszatok, vagy másnéven diatómák fosszilis vázaiból áll. Az ára igen borsos, a használata pedig inkább luxus, mint valódi szükséglet. A kovaszűrővel gyorsan eltávolíthatunk a vízből a legapróbb lebegő szennyeződést is, így az akvárium vize csillogóan kristálytiszta lesz. A lebegő mikroorganizmusok ellen is hatékony. Lebegő algák, a víz zavarosodását okozó csillósok és egyes kórokozó paraziták ellen is bevethetjük. A kovaföld hamar eltömődik, állandó szűrőanyagként nem használható. A diatóma szűrők egy része külön motorral hajtott, mások a meglévő szűrőnkre csatlakoztathatóak. Egyes készülékek szintetikus mikropórusos anyagot tartalmaznak, ami lényegi tulajdonságaiban megfelel a kovaföldnek.

© akvaguru.hu

Kövess minket a Facebookon is!

 

Budapest Akvarisztika

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
© Miró | W3C