« Vissza
Élőgép avagy a növényszűrő
A cikk szerzője Pendulum, a többi írása itt található.
Bevezetés
Ismerjük a mondást: "Túlszűrt akvárium nincs". Minden valamennyire is tapasztalt akvarista ezt vallja.
A szűrést tartjuk az akvarisztika lelkének, motorjának: Ez működteti az érzékeny kis ökoszisztémánkat, teszi egészségessé a vizet a szeretett élőlényeink számára.
Ebben a cikkben szeretném a szárazföldi növények biológiai szűrésként való hasznosítását ismertetni. Az írásomban nem a "spanyol viaszt" célom feltalálni, tisztában vagyok vele, hogy ezt a módszert már sokan(de nem elegen) használják. A célom inkább a növényes szűrés részletesebb ismertetése, népszerűsítése.
1.Az élőgépes szennyvíztisztítás.
A növények használata, mint technológiai elemek, már jól ismertek az élőgépes szennyvíztisztításban.
Persze nem ők alkotják egyedül a rendszert, hanem egy egész életközösség végzi a tisztítást, még is ők a fő motívum.
Ez az életközösség csigákból, kagylókból, halakból, és rengeteg más fajból áll, a munka jó részét viszont a növények végzik, ők úgy mond a zászlóshajói a technológiának.
1.1 Az élőgép
Tehát nézzünk meg egy egyszerű meghatározást:
Létrehoznak egy komplett, táplálkozás szempontjából egymásra épülő és egymást kiegészítő élőlényekből álló közösséget, ami a lakosság által kibocsátott szennyvizet, vagy a szennyezett élővizet megtisztítja a károsnak határozott anyagoktól. Az élőgép elhelyezkedhet a szennyvíztisztító telepen kialakított üvegházban, vagy közvetlenül az élővízbe helyezve úszó "szigetként".
Ez a pesti élőgépes szennyvíztisztító, világ egyik legnagyobb ilyen telepe. Nem tudom, ti hogy vagytok vele de nekem jobban bejön ez, mint a Dorr-ülepítő, meg az eleveniszapos medence...
Tehát miért használok az akváriumom biológiai szűréséhez növényeket is?
Mert szépek - felfoghatjuk ezt hidroponikai nevelésnek is - és hatékonyak is egyben!
2. Miben rejlik a hatékonyságuk?
2.1 Felület a baktériumok számára
(Ez a vitorlavirág eddig a prototípust ékesítette. Belenőtt az alatta lévő szivacsba, alig bírtam kitépni belőle)
Láthatjuk, hogy a pár szálacskából(arról sajnos nincs képem) néhány hét alatt igen dús gyökérzetet fejlesztett.
És ez csak az,amit látunk! A legkisebb gyökérszálakon is milliónyi kisebb ág, és gyökérszőr található!
Az interneten találtam egy tanulmányt:
H. J. DITTMER (Department of Botany, University of Iowa)
Statisztika: 13 800 000 rozsgyökér vizsgálata
14 milliárd gyökérszőr/ gyökér = 400 km2 felület
Teljes gyökérfelület = 635 km2
Ez úgy gondolom elég meghökkentő adat...
Arról sajnos nem találtam forrást, hogy a gyökérzet teljes felületéből mekkora a baktériumok által is használható, de az élőgépes szennyvíztisztítás tapasztalatai alapján az sem elhanyagolható.
Ez felület a már jól ismert nitrifikáló, és a szerves anyagokat mineralizáló heterotróf baktériumok számára is használható.
Tehát a növények gyökérzete felületet biztosíthat a számunkra igazán fontos nitrifikáló baktériumok számára.
2.2 A növények táplálkozása
De van emellett még valami: A növények önmagukban is eltávolítanak káros anyagokat a vízből.
Ami a rendszer számára káros, a növény számára tápanyag. Pont ami nekünk igazán fontos, azaz az ammónia, a nitrit, a nitrát és a foszfát. Tehát a lebontó baktériumok által általakított, mineralizált szerves anyagokat közvetlenül is képesek felvenni és kivonni a rendszerből.
Megoszlanak a vélemények a nitrát és a foszfát algásodásban bejátszott szerepe körül, a mai kutatások egyre egyértelműbben bizonyítják, hogy ezeket önmagában adagolva nem okozunk algaburjánzást. Viszont a nitrát 50mg/l felett hosszútávon már rendkívül káros lehet az akváriumban élő élőlények számára.
Az ammónia és a nitrit minden kétséget kizáróan már kis mennyiségben is káros az élő szervezetekre, nagy mennyiségben még magukra a növényekre is, és az algásodás egyik fő kiváltó okaként szerepelnek az e témában jártas akvaristák szemében. De ami a lényeg, a szárazföldi növények ezen igazán káros vegyületek eltüntetésében is jeleskednek.
3. Diszkusszió:
Tisztáznunk kell valamit, mielőtt valakinek hiányérzete támad. Ezt a módszert csak "hagyományos" akváriumokhoz ajánlom.
Miért is? A növényes akváriumokban nem szerencsés tényező, hogy a rendszer nagymennyiségű nitrátot és foszfátot köt meg. A "high tech" növényes akváriumokban a növényzet számára a fény, CO2, tápozás arányosan van kialakítva a a megnövekedett igényekhez. Így itt a nitrát és a foszfát nem fölöslegben lesz, mint a hagyományos akváriumokban, hanem épp pótolni kell, hiány lesz belőle.
Tehát a "hagyományos" akváriumokban a vízi növények tápanyagfelvétele korlátozottabban megy végbe. A szűrőrendszerbe telepített szárazföldi növények ekkor azért hasznosak, mert a fény, és a CO2 jobban a rendelkezésükre áll. Ezen oknál fogva a szárazföldi növények a rendszer számára káros vegyületeket nagy mennyiségben képesek megkötni.
Egyesekben felötlik ez a kérdés: A élőgép növényei nem szívják el a mikroelemeket az akváriumi növények elől? A tapasztalataim szerint nem. A teszt során Easy-life profitoval tápoztam, az ajánlott adagnál kevesebb mennyiséggel. Az ajánlott 10 ml / 100 liter hetente. Az én akváriumomban kb 50 liter víz van(a szűrőtartályokban kb 15), és heti 1 kupak (2-3 ml) tápot adagoltam. A néhány hónapos teszt során mikroelem hiánytünetet egyik növényen sem fedeztem fel.
4. Az otthoni "élőgép" kialakításának lehetőségei:
A tartály bármi lehet, de értelemszerűen inkább nagy felületű, és sekély, mint keskeny és mély legyen. Például egy balkonláda tökéletes.
Az akvárium tetejére helyezve egy pumpa nyomja fel a vizet, miután az akváriumba visszafolyik a víz. Célszerű úgy csinálni, hogy kb a felénél menjen ki a víz tömszelencén keresztül, így biztosítható egy vízszint a tartályban.
Az akvárium mögé, tetejével egy magasságba téve annyival biztonságosabb, hogy így az átfolyást meg lehet oldani gravitációsan is. A vizet itt is egy pumpa hajtja, de nincs túltöltési veszély.
Láttam már olyat is, hogy valaki egyszerűen belógatta a növény gyökerét az akváriumba. Ha a halak nem eszik le, akkor ez is megoldható, már akinek tetszik.
Itt egy másik elképzelés, PVC csőből kialakítva. A vízmozgás m
indkét irányból gravitációsan van megoldva, mivel magasságban félúton helyezkedik el a dísz- és a szűrőakvárium között. Alsópolcos szűrőakvárium mellett nagyon egyszerűen kiépíthető, egy veszélye van, az eldugulás.
Lehetőségek tárháza igen számos, igazából csak a kreativitásunk szabhat neki határt.
5. Nézzük az akvarisztikai "élőgép" jellemzőit:
A lényeg a lassan mozgó víz. A növények szempontjából ez jobb, mint ha keresztülrohanna, és a mi szempontunkból is. A hosszú tartózkodási idő folytán a hatásfok is nagyban megnő. Ebből következik, hogy mechanikai szűrésként nem hasznosítható, kizárólag lassú biológiai szűrőként.
Aljzatnak nagyobb szemcsés anyagok a legmegfelelőbbek. Amit én ajánlok az a sóder, a durva homok, az égetett agyaggolyók és a lávakőzúzalék. Tehát az a lényeg, hogy a víz könnyen áramoljon a szemcsék között, így az egész szűrőegységben. A nagyon apró szemcséjű anyagban az áramlás lényegesen lassabb, a tápanyag és az oxigén ellátottság csökken. A tőzeget és a virágföldet nem javaslom, mert nagy szerves anyag tartalmuk miatt oxigénhiányos körülményeket teremtenének, magyarul berothadnának a növények gyökerei.
Növénynek szinte bármi beülthetető, de a legmegfelelőbbek a gyors növekedésű, esőerdei növények. Ők ugye az esőerdőkben az aljnövényzetben élnek, tehát csak a lombkoronából átszűrődő fényt kapják, ellenben a páratartalom magas. Így nem gond, ha csak szórt fényt kapnak, a páratartalmat(és a tápanyagokat) viszont a vízben állás biztosítja.
Néhány faj: rákvirág, nyíllevél, vitorlavirág, buzogányvirág, könnyezőpálma, sugárarália. Ezeket bármelyik növényárusnál beszerezhetjük, és a díszítő értékük sem utolsó. Tulajdonképpen csak be kell őket helyezni, és kész. Semmi pluszra nincs szükségük.
6. Az általam, otthon elkészített "élőgép" dokumentációja.
Ez egy 40 cm-es balkon láda, a
víz gravitációsan érkezik ki, egy aquel pumpa juttatja vissza a másik oldalról.
Ültető közegként
égetett agyaggolyókat használok. Beültetve:
vitorlavirág, nyíllevél és rákvirág.
Sematikus felépítés:
Szükséges anyagok, eszközök:
- élőgép tartály - balkonláda a legésszerűbb, de olyat vegyetek, aminek nincs kilyukasztva eleve az alja.
- Vízpumpa - Kis teljesítményű szükséges, vagy állítható erősségű.
- Ültető közeg. Amiket felsoroltam korábban mind használható erre a célra.(agyaggolyó,sóder,durvahomok, lávakő zúzalék) (amit nem szabad: virágföld, tőzeg)
-Szilikoncsövek, a 12-es vastagság tökéletes a célra, de a lényeg, hogy rámenjen a pumpa csövére.
- egy rövid PVC-cső darab, amibe belefér a gravitációsan érkező víz csöve, hogy az aljára vezesse a vizet.
- Ha akartok recirkulációt is a hatásfok miatt, kelleni fog egy gazdaboltban is beszerezhető Y-elosztó. Vigyetek egy csőmintát, és próbáljátok rá. Kelleni fog továbbá egy csap is, amire szintén rámegy a cső, ez szabályozza, mennyi víz menjen az akváriumba, és mennyi vissza a tartályba.
De enélkül is használható a szűrő.
- Nem szükséges semmilyen célszerszám, egy darab késsel kivitelezhető a projekt.
- Növények : az említett fajok mind tűrik a hosszú vízben létet. (rákvirág, nyíllevél, vitorlavirág, buzogányvirág, könnyezőpálma, sugárarália, stb)
Ahogy én csináltam(képekkel):
A balkonládába beletettem a már összeállított csövezést, majd beleöntöttem egy kevés agyaggolyót.
Ezután a növényeket belehelyeztem, és beszórtam a maradék agyaggolyót is.
Az akváriumba beérkező víz egy csapon(előző képen az a fehér) keresztül:
6.3 A recirkuláció
Az akváriumba visszavezető csövet
két felé oszottam egy "Y" vízelosztó segítségével. Az egyik fele a csapon keresztül csorog az akváriumba, a másik fele pedig recirkulálódik. Ez azért jó, mert
oxigént old be, tehát segíti a baktériumok tevékenységét, és a gyökérlégzést.
7. A mérési eredmények, vízcserék:
E összeállítás előtt létezett egy prototípus is. Az mindössze egy nyíllevélből és egy futókából állt, a 12 literes tartály tetejébe állítva. A "prototípus" összeállítása után közvetlenül a mért nitrát 30-35 mg/l közötti értékeket mutatott.
Ez az érték 1 hónap után leesett 8 mg/l-re.
Most, hogy elkészült a "végleges" verzió, újra elkezdem mérni a nitrátot csepegtetős módszerrel, és egy néhány hónap után közzéteszem az eredményeket itt a blogban(ha lesz rá igény).
Vízcserék
A haltápból mineralizált és ezután átalakított nitrogénvegyületek, tehát az ammónia és a nitrit, az akváriumok fő ellenségei. Ha az akváriumban lévő növények életfeltételei nem a legkedvezőbbek, vagy sok esetben hiányoznak is(sügeresek), a szárazföldi növények hasznos részei lehetnek a rendszernek.
A nitrát nagy mennyiségben nem tud átalakulni akváriumi körülmények között, kivétel ha direkt denitrifikátort építünk erre a célra.
A nitráttól így a hagyományosnak mondható heti-kétheti vízcserével szabadulunk meg. A növények viszont a nitrátot nagyon szívesen felhasználják a vízből. Tehát ez a módszer hatékony nitrát eltávolító.
Kell-e továbbra is vízcserét csinálni?
A véleményem az, hogy igen.
Az akváriumban lévő anyagok nem egyenlő mértékben fogynak. Csak idő kérdése lenne, hogy néhány elem feldúsuljon, és toxikus méreteket öltsön. Ennek a káros következménynek az elkerülésére kell továbbra is vízcseréket csinálni.
Heti 5 % még egy elfogadható határ, persze ez elméletileg lehet kisebb is, a tápanyagok elhasználódásának függvénye. De ez alá biztonsági okokból - ha valaki ezt a módszert használja - ne menjen.
Források:
Halász János - Vízkezelés, Szennyvízkezelés kurzus anyaga
(SZTE)
Frissítés - 2013. 11. 19.
Újabb irányt vett az akvarizálásom: átalakítom az akváriumot low-tech növényessé. Több növény, több fény, Carbo adagolás.
Ennek hatására egy szokásos nitrátmérés alkalmával mindössze 5mg/l-t mértem. Ismereteim alapján ez már az alsó határ a növények számára, és mivel az akváriumom ímmár át lett keresztelve növényes akváriummá, a nitrát és foszfátmentesítő eszközt leállítottam.
Továbbra is nagyon ajánlom a módszert a gyérebben növényesített(pl. sügeres) akváriumokba.
Köszönöm, hogy elolvastad!