FŐOLDAL | KEZDŐKNEK | AZ AKVÁRIUM | HALAK | GERINCTELENEK | NÖVÉNYEK | ALGA | BETEGSÉGEK | BARKÁCSROVAT | DIZÁJN és BIOTÓP | ESEMÉNYEK
 
« Vissza

A növényes akvárium

Szinte minden szép és egészséges akváriumban van növény, és alapvetően nem is bonyolult a tartásuk. Az akvakertészet azonban több ennél - a növények, faágak és kövek harmóniájából alakítanak ki lenyűgöző látványvilágot. Néhány trükkel bármilyen akvárium növényzetét szebbé tehetjük. Az igazán látványos növényzethez és algamentes akváriumhoz viszont már komolyabb technika is kell. 

 

Esztétika

A szép növényes akvárium alapvetően nem technika és pénz kérdése. A legkevésbé igényes növényekből is összeállíthatunk megkapó látványt, a trükk a megfelelő elrendezésben rejlik. Egy igazán szép akvárium berendezése egyszerűnek tűnik, azonban sok gyakorlat kell a sikerhez. Esztétikai érzéke mindenkinek van, azonban látni, hogy valami szép, és ugyanazt létrehozni már egészen más tészta. Szerencsére a fejlesztéséhez semmi más nem szükséges, csak sok gyakorlás - és ehhez nem kell minden alkalommal beüzemelni egy új akváriumot.  Fogjunk egy kartondobozt, aminek az alapterülete hasonló a tervezett akváriuméval, és vágjuk le arasznyi magasra. Töltsük fel sóderrel, macskaalommal vagy bármi mással, ami éppen kéznél van és szemcsés állagú. Kész is a gyakorlótér, ahol kipróbálhatjuk, hogyan mutat a "hardscape", azaz a kövek és ágak, amelyek az akvárium látványát alapvetően meghatározzák.

A növényes akvarisztikának kialakult stílusirányzatai vannak, kiforrott irányelvekkel, amiket mankónak használhatunk a tervezéshez. Ezek olyan látványelemek, amik megbízhatóan működnek a megfelelő körülmények között, és alapos megfigyeléssel leutánozhatjuk őket. Tökélyre vinni persze érzék és tudás is kell, de kezdetben elég, ha sikeresen leutánzunk egy-egy egyszerűbb mintát és követjük az alapelveket.

A három klasszikus alapkompozíció a "háromszög", az "U" és a "sziget". 

Népszerű stílus például a japán iwagumi, ahol sziklákat helyeznek el egy egynemű gyepszőnyegben, vagy a holland, ami színes növénysorok sűrű tömegéből építkezik. Kezdőként érdemes egy adott stílus határain belül maradni, mivel a tradicionális látványelemek bizonyítottan jól működnek együtt. Ha már jól ismerjük a szabályokat akkor akár meg is szeghetjük őket, ez viszont csak akkor szokott jól elsülni, ha pontosan tudjuk mit és miért csinálunk.

Az esztétikus kompozícióknak már évezredekkel korábban kidolgozták néhány alapelemét, ilyen az aranymetszés és a harmadolás szabálya. Ezek segítségével megkereshetjük azokat a pontokat, amit a szemünk valamiért hangsúlyosnak lát, és ha ezekre a helyekre valami feltűnőt helyezünk, akkor harmonikusnak fogjuk találni a kompozíciót. Bátran keressünk általános művészeti anyagokat a kompozícióról. A festészet és szobrászat ugyanazokat az alapelveket használja, amik egy akvárium berendezésénél is érvényesek.

A technikai oldal

Bármilyen igényű növényekkel is szeretnénk dolgozni, ha komolyabban szeretnénk foglalkozni a látványvilággal, akkor némileg kötöttebbek a technikai követelmények. Kevesebb lehetőségünk lesz az akvárium takarítására és sokkal fontosabb, hogy az algákat távol tartsuk. Ha az igényesebb növényeknek biztosítjuk a feltételeket, ezzel egyben az algáknak is kedvezünk a magasabb fényerővel, így különösen jó szűrésről kell gondoskodnunk, hogy elkerüljük őket.

A fény

Az alapvető kritérium a növényes akvarisztikában. Bármilyen fényerőn berendezhetünk igényes megjelenésű növényes akváriumot, de elsődlegesen meghatározza az elérhető növényfajokat és az akvárium gondozását. Akár 0,2-0,3 W/liter fényen is összehozhatunk látványos kompozíciót Abubiasokból, gömbalgából és más árnyéktűrő növényekből. Egy ilyen akvárium gondozása nem különbözik az átlagos halas akváriumokétól, az algákkal sem lesz sok bajunk. A közepes fényerő 0,5 W/liter körül kezdődik. Itt már rengeteg növényfajból válogathatunk, viszont a szűrés már kritikus pont és a tápozással is foglalkozni kell. A metszésre nem kell sok időt fordítanunk, de ez nagyban függ a választott fajoktól is. Magas fényerőn már kötelező a külső szűrő, a teljeskörű tápozás és a CO2 beoldás, viszont cserébe nevelhetjük a legigényesebb fajokat is. Ilyenek például az extrém fényigényes gyepnövények, amik a legtöbb érdeklődőt vonzzák a növényes akvarisztikához.

A növényes akvárium nem igényel speciális világítást(más akváriumokhoz képest), viszont a szükséges fényerő jóval felette van az átlagnak. A tipikus akváriumszett világítása igen gyenge, éppen csak a néhány legigénytelenebb fajnak elég, így növényezéshez alkalmatlanok, és ez szinte minden gyári tetőre igaz. Érdemesebb csak magát az üveget megvenni, és külön vásárolni vagy barkácsolni hozzá egy megfelelő teljesítményű világítást. Népszerűek a nyitott akváriumok, amelyek szélére ültetik vagy fölé lógatják a világítást. Manapság már eléggé elterjedt a növényes műfaj, így ezeket a lámpákat elfogadható áron szerezhetjük be és viszonylag sok helyen kaphatóak. Az igazán nagy teljesítményű lámpák ára továbbra is húzós.

A legtöbb növényes lámpa még mindig T8 fénycsöveket használ, de ez más egy túlhaladott technika, adott teljesítményen kevesebb fényt adnak le, mint a T5 világítások. Ha lehetséges, inkább T5 fénycsöveket válasszunk. Egyes növényes lámpák kétcsapos kompakt fénycsővel üzemelnek. Ezek is jól használhatóak, de nehéz megfelelő spektrumú pótizzót szerezni hozzá. A LED lámpák közül egyelőre csak a nagy márkák használhatóak sikeresen, az olcsó példányok spektruma nem optimális a növényezéshez és a teljesítményük is hagy kívánnivalót.

A két fénycsöves megoldásoknál általában csak egyféle csövet használnak: 6500K színhőmérséklet körüli, három vagy ötsávos fénycsöveket (típusszám szerint 865 vagy 965, de nincs szigorúan megkötve). Három vagy négy fénycsőnél használhatunk mellé egy rózsaszín növényes csövet. Ezek fényerőben rosszabbul teljesítenek, de a vörösben gazdag fény kedvez a bokrosodásnak és kiemeli a vörös és a barna árnyalatokat. 

Szűrés

Minél erősebb a fény, annál kevesebb ammónia is elég az algáknak. Ezért magas fényerő mellé mindenképpen külső szűrőre van szükség, nagy biológiai lebontóképességgel. Azaz minél nagyobb vödörméret kell, biológiai szűrőanyaggal töltve. Kémiai szűrőanyagokra, aktív szénre és hasonlókra semmi szükség, ezek csak zűrt okoznak egy jól ápolt növényesben. Néhány kivétel van, amelyek viszonylag  nagy méretű szerves molekulákat kötnek meg, de ezek használata is csak egy extra lehetőség, nem létszükséglet.
A sűrű növényzet miatt a nagy vízforgató képesség is követelmény. 10-15-szörös óránkénti vízforgatás az ajánlott, a felső érték nagy tömegű növényzet mellé szükséges. A növényes akvárium talaját nem lehet porszívózni, különösen ha gyepet is nevelünk. A táptalaj, a puha agyaggolyós alaptalajok és a sérülékeny növények is problémássá teszik. Ezért a mechanikai szűrésnek kell elég hatékonynak lenni, hogy összeszedja a lebegő mulmot mielőtt az leülepedhetne a talajba. Ha elég erős az áramlás, akkor a talaj elkoszolódás nélkül kibír egy-két évet, ami után a versenyszintű akváriumokat szét szokták szedni és átalakítani.

A külső szűrők használata azért is előnyös, mert nem foglalják a helyet az akváriumban. Átlátszó ki és befolyórésszel nem rontják az akvárium látványát hétköznapi üzemelés közben sem. A vesenyfotókon eltávolítják a technikát a felvételhez, ezért nem látjuk, de a minőségi alkatrészek használat közben is jól néznek ki.

Szén-dioxid, CO2

A szén a növények egyik alapvető tápanyaga. A szárazföldi növények egyszerűem felveszik a levegőből CO2 formájában. A levegő CO2 tartalma beoldódik vízbe is, ezt nyerik ki a vízinövények, azonban ez sokkal nagyobb kihívás számukra, mint szárazföldi társaiknak. Ezen tudunk segíteni a CO2 szint mesterséges megnövelésével. Alacsony fényerőn a növényeknek nincs szüksége extra CO2-re, sokkal jobban korlátozza őket a fény hiánya. Közepes fényerőn, tápozással viszont már lehetséges olyan jó körülményeket teremteni, hogy a növények növekedését már a természetesen elérhető CO2 korlátozott mennyisége fogja vissza. Ilyenkor támogathatjuk őket CO2 adagolással, amit gyors növekedéssel és az algák kiszorításával hálálnak meg. A növényes akvarisztikában használt erős világítás és komplex tápozás a természeteshez képest paradicsomi körülményeket teremt, ami mellett a növények képtelenek a levegőből adott mennyiségből kielégíteni a CO2 igényüket. A bőség lehetővé teszi, hogy olyan növényeket tartsunk víz alatt, amelyek a természetben csak időszakos vízborításhoz alkalmazkodtak. CO2 adagolással ezek a növények könnyebben "lélegeznek" a vízben, így képesek szépen növekedni is, míg CO2 nélkül éppen csak túlélnek. Ilyen például a népszerű "HC" (Hemianthus "cuba"), ami az egyik legszebb világoszöld gyepet adja.

Egy komoly növényeshez szükséges a CO2 palack használata, mivel egyedül ez a megoldás alkalmas precíz és hosszú távon is stabil adagolásra, ez pedig a teljes algamentesség egy fontos feltétele. Egy palackos CO2 rendszer drága, ami a szűrés és világítás árával együtt meglehetősen költségessé teszi a növényes akvarisztika legfelső szintjét.
Közepes fényerő mellett működőképes a házilag barkácsolható élesztős CO2 rendszer. Ez a módszer nem képes igazán stabil beoldásra, és napi rendszerességű ellenőrzést és állítgatást igényel. Cserébe viszont alig kerül valamibe és így is sokat segíthet a növényeinknek.

Akár adagolunk CO2-t, akár nem, a szerves CO2 források hasznos segítséget jelentenek. Ezek hatóanyaga a glutáraldehid, amit a növény felvesz és CO2 helyett használ. Az ilyen termékeket valamilyen "carbo" néven találhatjuk meg a polcon. Bár folyékony CO2-nek is nevezik ezt a terméktípust, teljesen más elven hasznosítja a hatóanyagot a növény, napi 1x kell adagolni őket és nem szükséges az állandó koncentráció. Így az instabil élesztős CO2 helyett egy megbízható, bár alacsony hatásfokú megoldást jelentenek.

 

Tápozás

Közepes fényerőtől fölfelé szükségünk lesz valamilyen tápozásra, hogy a növények megfelelően fejlődjenek. Ha a növényeknek valami hiányzik, akkor szenvednek, és ha ez a helyzet, akkor az algák nyeregben vannak. Tévhit, hogy a tápozás algásít. Régen a nitrátot és a foszfátot tartották algásítónak, és mivel ebben a korban a növénytápok többségében volt is, a tápozást elkönyvelték károsnak. Ma már egyrészt tudjuk, hogy nem egészen így működik az algásodás, másrészt a mai tápok nagy része nem is tartalmaz nitrátot és foszfátot.
Közepes fényerőhöz mikroelemes tápok valók, ilyenek a legismertebb márkák tápjai. A nitrát és a foszfát ilyenkor a halak ürülékéből pótlódik. Erős világítás mellett már szükséges a teljeskörű tápozás, amikor minden létező növényi tápanyagot adagolunk, a nitrátot és a foszfátot is beleértve. A növényeknek az az ideális, ha a folyékony tápokat naponta adagoljuk. A növényezéshez tervezett tápok adagolása így van igazítva, de sok tápon heti adagolást adnak meg, ilyenkor arányosan osszuk el napi adagokra az ajánlott mennyiséget. 

A talaj

A növényezéshez az égetett agyag talajok ideálisak, akkor is, ha egyáltalán nem szeretnénk gyökeres növényeket. Ezeknek a talajoknak a mikroflórája hasznos segítség a biológiai szűrésben, a gyökeres növények megfelelő tápanyagellátásához pedig egyenesen nélkülözhetetlen. Természetesen nevelhetünk növényeket bármilyen más talajban is, de bazalt vagy sóder mellett közel sem érhető el olyan jó eredmény. A homokot itt csak dekorációs célra használjuk az előtérben, a növények nem ebbe vannak ültetve, még ha a látvány ezt is sugallja. Az agyag általános talajok némelyike eleve tartalmaz tápanyagokat, ezeknél kötelező a hosszú bejáratási idő a halak telepítése előtt, mivel kezdetben sok minden oldódik belőlük. A tipikus agyag talaj önmagában nem tartalmaz tápanyagot, bár nagyon sokan tévesen táptalajnak hívnak minden növényes talajt. Az ilyen általános talaj alá vagy por állagú táptalajt rakhatunk, vagy tablettás készítményekkel, célzottan az erre igényes növények tövéhez juttatjuk. A talajtáp kevés fény mellett elhagyható, de érdemes ilyenkor is használni, erős fény mellett pedig erősen ajánlott. A növények alapvetően a vízből veszik fel a tápanyagokat, és megfelelő folyékony táp mellett bármilyen növény nevelhető, de a tapasztalatok alapján sokkal jobb eredmény érhető el folyékony és talajtáp együttes használatával. 

A víz

A CO2 felvételét befolyásolja a víz keménysége és pH-ja. Minél keményebb és egyben lúgosabb a  víz, a CO2 annál nagyobb arányban alakul át nehezen felvehető formába. A nagyon régi források a kemény vizet javasolják, a mai tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy mind CO2 adagolással, mind nélküle a lágyabb víz működik jobban. Egy kevés változó keménységre azért szükség van, mert nélküle nagyon instabil a pH, de lehetőség szerint lágyítsuk a vizet. Az akváriumi díszhalak döntő többségének a lágyabb víz kedvez, így több választási lehetőségünk lesz, mint egy kemény csapvizes akváriumnál.
A növényeknek az alacsonyabb hőmérséklet jobb, szintén a CO2 miatt, mivel jobban oldódik hűvösebb vízben. Ez a nyári melegben gondot okozhat, és a melegkedvelő halak tartásáról is jobb lemondani.

© akvaguru.hu

Kövess minket a Facebookon is!

 

EXO Corner Webshop

Budapest Akvarisztika

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
© Miró | W3C