« Vissza

Rákok az akváriumban

Az akváriumi rákok közül egyszerűen ráknak az Astacoidea alrend tagjait hívjuk. Ez a hazai folyami rák rokonsági köre. A tarisznyarákok és a garnélák rendszertanilag közel állnak, szomszédos alrendekbe tartoznak. Azonban garnélából jóval több fordul elő akváriumban, mint az összes többi rákféléből együttvéve, ezért külön fejezetet kaptak. A garnélákkal ellentétben ezek a rákok ritkán illeszthetőek be problémamentesen egy társas akváriumba. Erős ragadozó hajlamuk van, és az akvárium növényeiben is kárt tesznek. Akadnak kivételesen békés példányok, amik együtt élnek halakkal, és a növényzetet sem irtják ki, de ha rákot szeretnénk, mindenképpen készüljünk fel arra, hogy végül lehet, hogy külön akváriumot kell berendezni számára. Egyes rákoknak sok színváltozata van, ami miatt nehéz pontosan meghatározni , egy adott kereskedelmi néven pontosan milyen fajt is vettünk. Így könnyen érhet minket meglepetés a rák végleges méretével vagy szokásaival kapcsolatban. A rákok hajlamosak vándorútra kelni az akváriumból, ezért fedjük le gondosan a lakóhelyüket.

A rákok fejlődésük során időnként levedlik a páncéljukat, mivel az nem képes velük együtt növekedni. A levedlett páncél a rákunk tökéletes, átlátszó mása, elsőre könnyen elpusztult ráknak nézi az ember. A levedlett páncélt ne vegyük ki, a rák idővel megeszi, így visszaszerzi a páncélban található kalciumot. A túl lágy víz a rákoknál vedlési gondokat okoz, mert nem jutnak elég ásványi anyaghoz.

A rákok nemét ránézésre nehezen lehet meghatározni. Általánosságban a hímeknek nagyobb ollói vannak, de ez fajonként változó. Az összes ráknál használható viszont a hasi oldal felépítése. A hímek utolsó lábpárjához egy nyúlvány csatlakozik, ez a párzóláb, ami a nőstényeknél hiányzik. A nőstények vedlés után állnak készen a párzásra. A megtermékenyített petéket a hasuk alatt hurcolják kikelésükig. Mivel a legtöbb rák kannibál, a petés nőstényeket érdemes elkülöníteni.

Az amerikai rákfajok hordozhatják a rákpestis kórokozóját, ami rájuk nem veszélyes, az őshonos európai rákoknak és az ausztrál Cherax fajoknak viszont halálos betegség. Ezek a rákok ökológiai veszélyt is jelentenek, mivel a természetbe kiszabadulva képesek szaporodni a mi éghajlatunkon is. Ha rákot tartunk, legyünk elővigyázatosak, ne hagyjuk megszökni őket. A legnagyobb felelőtlenség, amit tehet egy ráktartó, hogy a kedvencét kidobja a természetbe.

Az akvarisztikai boltok kínálatában egyre gyakoribbak a különböző tarisznyarákok. A legtöbb fajt viszont nem lehet klasszikus akváriumban tartani. Legfeljebb akvaterráriumban, paludáriumban érzik jól magukat, mivel életük nagy részét nedves közegben, de a szárazföldön töltik. Az ideális életterük egy hagyományos terrárium, ahol egy nagyobb edényben biztosítunk nekik vizet. A néhány akváriumban tartható faj jellemzően brakkvízi. Ha tarisznyarákot szeretnénk tartani, a legfontosabb, hogy latin névvel ellátott, pontosan meghatározott példányokat vegyünk, mert nagyon hasonló kinézetű rákoknak is lehetnek teljesen eltérő igényeik. Részben ezért terjed az a nézet, hogy ezek az állatok kényesek. Valójában nem különösebben bonyolult a tartásuk, de az információhiány miatt könnyű súlyos hibákat elkövetni. Egy vámpír tarisznyarák például egyáltalán nem igényel sózást, viszont terráriumban érzi jól magát. Egy vörösollós tarisznyaráknak nem kell szárazföld, csak kimászási lehetőség, viszont só nélkül elpusztul.