FŐOLDAL | KEZDŐKNEK | AZ AKVÁRIUM | HALAK | GERINCTELENEK | NÖVÉNYEK | ALGA | BETEGSÉGEK | BARKÁCSROVAT | DIZÁJN és BIOTÓP | ESEMÉNYEK
 
« Vissza

A garnélák tartása

A kisméretű akváriumokban egyre többen tartanak garnélákat halak helyett. A modern állatvédelmi elképzelésekhez sokkal jobban illeszkedik a garnélás nano akvárium. A garnélák helyigénye nem nagy, sűrű csapatban érzik jól magukat. Arról viszont ne feledkezzünk meg, hogy a vízminőséggel szemben nagyon is igényesek, és ezt kisebb akváriumban elég nehéz biztosítani. Kezdő akvaristáknak 25 litertől fölfelé érdemes garnélatartásban gondolkodni. Gyakorlott akvaristák akár 10 literben is képesek garnélákat szaporítani, viszont az ilyen kis vízmennyiség nagyon instabil, állandó ellenőrzést és gyakori gondozást igényel. Halakkal társítani a garnélákat 40 litertől érdemes, ekkora helyen fér el egy kis csapat nano hal kényelmesen egy rajnyi garnélával. A garnélákat csak kis méretű, békés halakkal ajánlott társítani. Ugyan akadnak olyan nagyobb méretű halak, amik nem bántják a garnélákat,de ezeknek a halaknak a puszta jelenléte is stresszeli őket, így félénkké válnak és a szaporodási kedvük is csökken. Még a legkisebb halak is jelentenek valamennyi veszélyt a frissen kikelt garnélákra, ezért a lassan szaporodó, drágább fajokat saját medencében szokták tartani.

A szelektíven tenyésztett törpegarnélák színpompája vetekszik a legszebb díszhalakéval. A Távol-Keleten ezek a kis állatok a hihetetlen népszerűségnek örvendenek. Egy-egy új, ritka változat tökéletes példányáért akár egy személyautó árát is kifizetik a gyűjtők. Hazánkban egyelőre csak a gyakori fajok lelhetőek fel a díszhalboltokban, de börzéken ritka, új fajtákat is beszerezhetünk. A különleges, szelektíven tenyésztett változatok sokkal érzékenyebbek a vadhoz közelebb álló típusoknál. Az erős beltenyésztés lerontja ezeknek az állatoknak az ellenállóképességét, ezért csak akkor gondolkozzunk el a tartásukon, ha a létező legjobb körülményeket tudjuk biztosítani számukra. 

Garnélás akvárium

A garnélák hasznos kis állatok, sokat segítenek az akvárium tisztántartásában. Egy nagy csapat garnélának az algafogyasztása is jelentős. Táplálékkeresés közben feltúrják az aljzatot, a törmeléket apróbb darabokra szedik, így hozzáférhetővé teszik a lebontó mikroorganizmusok számára. Ezzel a mulm mennyiségét láthatóan csökkentik. Ennek ellenére nem érdemes a gyengébb áramlású szűrőket választani, mert ha egyszer felgyűlik a mulm, azt nagyon nehéz eltávolítani a kisgarnélák tömege miatt. A garnélás akvárium szűrésénél gondoskodni kell arról, hogy a szűrő ne szívhassa be a fiatalokat. Erre léteznek dekoratív gyári megoldások, például sűrű rácsos szívókosár a külső szűrőkre, de ezek beszerzése nem egyszerű. Házilag szúnyoghálóból, harisnyából vagy nagy lyukú szivacsból barkácsolhatunk védőburkolatot. Népszerűek a lassú áramlású szűrőmegoldások is, ezeknél nem kell aggódni a kisgarnélák védelme miatt, viszont időnként takarítani kell az akvárium talaját. Ilyen a hamburgi mattenfilter, a szivacsszűrő vagy a talajszűrő. Ezekben az akváriumokban reneszánszukat élik a légpumpával hajtott szűrőmegoldások, amik gyenge teljesítményük miatt már eltűntek a halas akváriumokból.

A legtöbb garnéla sötét talajon mutat jól. Egy világos talajon kifakulnak, színeik nem érvényesülnek. A porózus talajok használatát meghálálják, kényesebb garnélák alá csak ilyet érdemes venni. Léteznek speciálisan garnélák alá kifejlesztett égetett agyag talajok, ezek fő előnye a vízkeménységet és pH-t stabilizáló hatásuk. A garnélás akváriumot sűrű, finomszálú növényekkel rendezzük be. Legjobban a mohákat kedvelik, ezek ideális búvóhelyeket nyújtanak számukra. Egy sűrű mohapárnában még halak mellett is szépen tudnak szaporodni. Kedvelik a bomló faleveleket, ez jót tesz az emésztésüknek és a víz baktériumflórájának is. Az indiai mandula levelét vehetjük meg erre a célra, de gyűjthetünk tölgylevelet is.

A törpegarnélák csapatos állatok, legalább 10 példányt kell tartani ahhoz, hogy meglegyen a biztonságérzetük. Tarthatunk többféle garnélát is egy akváriumban, de ügyeljünk arra, hogy egyes változatok és fajok keverednek, és ilyenkor az utódok kinézete sokkal szerényebb lesz, mint a szülőké.

Táplálkozás

A törpegarnélák mindenevők, de nagyrész növényekből áll a táplálékuk. A túl sok fehérjével etetett garnélák gyorsabban nőnek, de rövidebb ideig is élnek. Az elhullott halakat és garnélákat elfogyasztják, de néhány kivételtől eltekintve teljesen békések, semmiféle ragadozó viselkedést nem mutatnak. Lesúlyozott vagy forrázott zöldségekkel etethetjük őket. Kedvelik a spenótot,a csalánt,a sárgarépát, az uborkát,a cukkinit,a pritaminpaprikát és a zöldborsót. A garnélák a túl kemény táplálékhoz nem nyúlnak, csak pár nap múlva, amikor bomlásnak indul. A több napig ázó zöldség viszont nem tesz jót a vízminőségnek, ezért inkább igyekezzünk megfelelően puhán tálalni az eleségüket. Speciális garnélatápokkal is etethetjük őket. A jó minőségű garnélatáp abban különbözik a tipikus haltáptól, hogy lesüllyed, és hosszabb ideig megtartja az állagát. Az étrendjüket kiegészíthetjük olyan haltápokkal is, amik megfelelnek ennek a kritériumnak. A legtöbb haltáp viszont hamar szétesik, ami a lassan táplálkozó garnélák mellett behullik a talajba. A halakkal ellentétben a garnélák órákon át táplálkoznak, ezért vegyes akváriumban figyeljünk oda, hogy az eleség ne a halak gyomrában kössön ki. A garnéláknak nagyon kevés táplálékra van szükségük, főleg ha az akváriumban találnak elég algát és növényi törmeléket. Mivel érzékenyek a vízminőségre, ezért fokozottan figyeljünk a túletetés elkerülésére.

A garnélás akvárium vize

A garnélák érzékenyek a nitrátra, ezért nem szabad elhanyagolni a vízcseréket. Egy kis garnélás akváriumban hetente kétszer is cserélhetünk kisebb mennyiségű vizet. A rézre rendkívül érzékenyek. A legtöbb halgyógyszer és algagátló rézvegyület, ezek könnyen a garnélák pusztulását okozhatják. Az enyhe mérgezésnek kitett garnélák elvesztik a szaporodási képességüket, akár véglegesen is. A városi csapvíz sokszor tartalmaz oldott rezet, mivel az új csövekből nagy mennyiségben oldódik, mielőtt védő hatású vízkőréteg alakulna ki bennük. Ha megmagyarázhatatlan garnélapusztulást és terméketlenséget tapasztalunk, akkor érdemes a víz réztartalmát is letesztelni. A növényes akváriumokban található nagy koncentrációjú növénytápot sem kedvelik, de a strapabíróbb fajtáknak nem okoz gondot, egyesek szaporodnak is ilyen körülmények között. A mérsékelt mennyiségű növénytáp a kényesebb garnéláknak sem okoz gondot. A különböző fajok vízigénye eltér, egyesek lágy, savanyú vízben, mások kemény és enyhén lúgos kémhatásúban érzik jól magukat. A Sulawesi szigetekről származó garnélák vízigénye egészen különleges: lágy, de enyhén lúgos közegben vannak otthon.

 

Szaporodás

A nőstények hátán, közvetlenül a fej mögött található aháromszög alakú petefészek. A nem túl erős színű garnéláknál ez átlátszik a páncélon, és mint az úgynevezett nyeregfolt figyelhető meg. Ez a biztos pont a nőstények felismerésére. Az erősen pigmentált állatoknál a test formájára lehet csak hagyatkozni. A hímek karcsúbbak, a nőstények potroha mélyebb. A garnélák belső megtermékenyítésűek. A megtermékenyített peték a nőstény hasa alá, a potrohlábakra kerülnek, ahol megtapadnak. A nőstény a potrohlábak mozgatásával juttatja a petéket mindig friss, oxigéndús vízhez. Ha a peték nem termékenyülnek meg, akkor a nőstény néhány óra után eldobja őket. Fajtól függően a peték néhány hét alatt kelnek ki. A kis garnélák szüleik miniatűr másai, a nagyok mellett külön gondoskodás nélkül felnőnek, már amennyiben nem esenek a halak áldozatául. Náhány garnéla esetében a folyamat bonyolultabb, ezeknek a fajoknak sós vízre van szükségük a szaporodáshoz. Egyes esetekben a lárvák elúsznak édesvízben, de nem képesek táplálkozni, ezért elpusztulnak, más fajok eleve be sem petésednek.

Garnélákkal társítható állatok

A garnélák csak a legkisebb halak mellett érvényesülnek és vannak biztosnságban. Lágy vízben a moszkító és a főnix razbóra, kemény vízben az endler guppi  lehet ideális társítás. A gyöngy dánió és az amanda lazac közepesen kemény vízben lehet dekoratív társaság a garnéláknál. A törpe fogaspontyocska igen alkalmazkodóképes a vízminőség tekintetében, az eddigi fajoknál erősebb ragadozó hajlama van a kisgarnélák felé, ezért a könnyen túlszaporodó fajok mellett érdemes tartani. Az algaevő harcsák nem kerülnek konfliktusba a garnélákkal, így csak az akvárium mérete lehet kizáró ok a nagyobb fajoknál. A törpe szívóharcsa gyakori lakója a garnélás akváriumoknak.

A nagyobb testű fajok, mint az amano garnéla vagy a sepregető garnélák, tarthatóak közepes méretű békés halakkal is.

Csigákkal gond nélkül társíthatóak az azonos vízigényű garnélák, a folyami rákok és a tarisznyarákok viszont zsákmánynak tekintik őket.

 

 

© akvaguru.hu

Kövess minket a Facebookon is!

 

EXO Corner Webshop

Budapest Akvarisztika

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
© Miró | W3C