« Vissza

A halak etetése

Az halak egészségéhez nélkülözhetetlen az igényeiknek megfelelő és változatos táplálás. A díszhalak döntő többsége mindenevő, apró állati szervezetekkel és növényi részekkel táplálkozik. A növényi és az állati táplálék aránya ezen belül változó, egyes fajok sok állati fehérjét igényelnek kevés növényi anyaggal kiegészítve, mások pont fordítva. Az algaevők igen gyakori lakói az akváriumoknak, de a nevükkel ellentétben nem elegendő nekik az akváriumban található algamennyiség, külön növényi eleséget kell biztosítanunk nekik. Szép számmal akadnak ragadozó fajok is a díszhalak között, főleg a sügérfélék és a harcsák rokonsági körében. 

A halak táplálkozásáról sokat elárul a szájuk elhelyezkedése és alakja. A legtöbb díszhal szája kicsi és a test középvonalában található. Ez az univerzális típus, az ilyen halak képesek a vízben úszó, a felszínen lebegő és az aljzaton heverő táplálék összegyűjtésére is. Fő táplálékuk jellemzően apró gerinctelen élőlényekből áll. A felszínről táplálkozó fajok háta lapos, a szájuk felfelé néz. Ezek a fajok a természetben főleg vízbe hulló rovarokat fogyasztanak. A talajon táplálkozó fajok hasa lapos, szájuk lefelé néz és sokszor bajusszálaik is vannak. A ragadozó fajokat nagy szájnyílásukról ismerhetjük meg. Az algabevonatokkal táplálkozó halak szája korongszerű és a has vonalában található.

A halak a természetben idejük nagy részét táplálékkereséssel töltik. Mivel nehezen jutnak élelemhez, az ösztönük azt diktálja, hogy  ne hagyjanak ott egy falatot se ha már lehetőségük van elfogyasztani. Ennek az az eredménye, hogy egy hal örökké éhesnek tűnik, akkor is, ha soha életében nem szenvedett hiányt semmiben. Soha ne dőljünk be az akvárium etetőnyílásánál izgatottan úszkáló halainknak! Lehet, hogy ők ennének, de a túl sok élelem az egyik legnagyobb hiba, amit csak egy akvarista elkövethet. Mivel a halak hidegvérű állatok, arányaiban sokkal kevesebb kalóriára van szükségük, mint amit mi saját magunk el szoktunk fogyasztani, vagy amennyire melegvérű kedvenceinknek szüksége van. A hidegvérű állatok szervezete jóval gazdaságosabban működik. A testhőmérséklet fenntartása rengeteg energiába kerül, amit a halak megspórolnak, így eleve kevesebbre van szükségük a táplálékukból. Eleinte nehéz megszokni, hogy egy visszafogott csipet eleség egy egész csapat kistestű halnak is elég egy napra, de idővel látni fogjuk, hogy ennyitől is egészségesen teltek lesznek és szépen nőnek (már amennyiben a táplálék minősége is megfelelő). Az ideális mennyiséget magunknak kell kitapasztalnunk. Általánosságban igaz, hogy annyi eleség kell, amennyit szinte azonnal megesznek és pár perc múlva már nyoma sem marad az akváriumban. Ez természetesen nem áll a speciális táplálkozású halakra, például az algaevők akár egy egész éjszakán keresztül is rágódhatnak a zöldségen, vagy vannak préselt tápok, amik túl nagyok, hogy egyben lenyelhetőek legyenek, de a vízben lassan szétesnek, így sokáig elfoglalják a halakat. 

A haleleség, akár megeszik a halak, akár az akváriumban marad, végső soron ammóniával szennyezi a vizet. Az ammónia súlyos méreg és a legtöbb probléma forrása az akváriumban. Egy megfelelő szűrés képes elbírni azzal a mennyiséggel, amennyit a halak mindenképpen termelnek az egészséges életműködésük során, de fontos, hogy megelőzzük minden fölösleges adag bekerülését az akváriumba. Tehát kerüljük a túletetést. 

Az átlagos díszhalakat naponta egyszer etessük. Egyesek fontosnak tartják, hogy az etetés mindig körülbelül ugyanabban az időpontban történjen. Ezt az időpontot a halak megtanulják és már előre várják az élelmet. Viszont a természetben a halak táplálékellátása a legritkább esetben egyenletes, így különösebb jelentősége nincs, ha nem tartjuk be a szabályos időközöket. A nano méretű és az ivadékhalakat etethetjük naponta kétszer is, ebben az esetben viszont különösen oda kell figyelnünk a vízminőségre. A nagytestű halak esetén hetente egy vagy két koplalónapot tarthatunk, ez különösen a ragadozó fajok számára egészséges. Vannak, akik kétnaponta etetik a halaikat, de ez nem valami jó megoldás. Az elképzeléssel ellentétben egyáltalán nem segít megelőzni a túletetést, mivel ha ritkábban kapnak többet, a haltáp nagyobb része veszik kárba. A többlet eleséget nem tudják elég gyorsan megenni, a fölösleg a talajban vagy a szűrőben köt ki. 

Ma már számos lehetőségből választhatunk a halaink táplálására. A gyári haltápok használata kényelmes, sokáig elállnak, nem kell foglalkozni velük. Az igazán jó minőségű termékek alkalmasak fő tápláléknak, de a fagyasztott és élő eleségek legalább alkalmankénti etetését meghálálják a halaink. Hiába van egy termékbe becsomagolva az adott faj minden szükséges tápanyaga, a változatosságot ugyanúgy igénylik az állatok, mint a tökéletes összetételt. A különböző állagú, víz- és rosttartalmú táplálékok váltakozása szükséges a tökéletes emésztéshez és felszívódáshoz. A kiegyensúlyozott etetés biztosítására a legegyszerűbb módszer, ha veszünk egy prémium minőségű gyári tápot és mellé egy tálca vegyes fagyasztott eleséget, növényevő halainknak pedig a saját készülő ebédünkből teszünk félre egy kis zöldséget. Többféle száraz gyári táp variálása fölösleges, bőven elég, ha egyet adunk főeleségnek, de az minél jobb minőségű legyen.

Az eleségek típusai 

Gyári eleségek

Műeleségeknek is nevezik őket, de az alapanyagaik általában természetesek. Sokféle komponens keverékéből állnak, és minden táplálkozási típushoz létezik ideális kombináció és kiszerelés. A legnépszerűbb kiszerelések a vízfelszínen úszó lemezes tápok és a lesüllyedő granulátumok, de sokféle egyéb megoldás is létezik, például vastagabb lemezek, amik eleinte úsznak majd lesüllyednek, vagy lassan széteső tabletták. A speciális igényű halaknak külön tápokat gyártanak, például spirulinásat az algaevőknek és magas fehérjetartalmú húskeveréket a ragadozóknak. A ragadozók a természetben sem tiszta halhúst esznek, hanem kishalakat a belsőségeikkel és a béltartalmukkal együtt. Ezért a ragadozók tápjának is tartalmaznia kell valamennyi növényi összetevőt.

Néhány felhasznált alapanyag: halliszt, vérliszt, kagylóhús, krill, garnéla, artemia, marhaszív, spirulina, fokhagyma, pirospaprika, szójaliszt, búzasikér.

A vörös színfokozó tápok közül a minőségiek astaxanthin tartalmú hozzávalókat tartalmaznak, mint például mikroalgák, lazac és tengeri rákok. Más tápokat közvetlenül astaxanthinnal dúsítanak, ami egy természetes karotinoid vegyület. A rosszabb minőségű színfokozók mesterséges festékanyagokat tartalmaznak, amik felhalmozódnak a halak szervezetében és fokozzák a színüket, de nem éppen egészséges módon. Ezek az eleségek csökkentik a halaink ellenálló képességét és még az akvárium szilikonját is elszínezheti a vízben kioldódó festékanyag. Az olcsóbb tápokhoz azért adnak mesterséges színezéket, hogy az akvarista szemét jobban megfogja a látvány. Olyan tápot inkább ne vásároljunk, ami gyanúsan élénk, vagy természetellenes színek is előfordulnak benne, mint például a kék. Az igényes gyártók olyan anyagokkal színezik a haleleségeket, amik amúgy is egészséges összetevőnek számítanak, mint például a pirospaprika vagy a spenót. Egy másik típus hormonokat tartalmaz, ami a fakó fiatal halakat idő előtt felnőtt színezetűre alakítja, amikor még valójában nem érték el az ivarérettségüket. Ez maradandó növekedési és szaporodási problémákat okoz. Ezért különösen fontos, hogy színfokozó, pirosító tápot még véletlenül se vásároljunk nem kifejezetten jó hírű gyártótól. A kékes, zöldes színeket a spirulinát és más algákat tartalmazó étrend hozza ki a legjobban.

A gyógytápok antibiotikumot vagy más gyógyszert tartalmaznak, általában vitaminokkal kombinálva. Csak olyan betegségek esetén etessük, aminél kifejezetten szerepel az ajánlott gyógymódok között. Ellenkező esetben csak ártunk vele a halaknak és a szűrőbaktériumoknak is.

Egy haltáp minőségét nem lehet a halak étvégya alapján megítélni. Léteznek anyagok, amiket ízletesnek találnak a halak és vonzza őket kis mennyiségben is. Ha ilyen hozzávalókkal dúsítanak egy tápot, akkor a halak bolondulni fognak érte akkor is, ha a tápértéke tart a nullához. Gondoljunk bele, hogy egy kisgyerek hogyan viszonyul a csokoládéhoz mondjuk a spenóthoz és a brokkolihoz viszonyítva - és az utóbbi kettő az egészséges. A haltápok ára elég változatos, a nagyon olcsó változatok általában igen rossz minőségűek és színezékkel és aromával helyettesítik az egészséges összetevőket. Az igazán minőségi tápok általában borsos áron kaphatóak, azonban börzékeny, egyes kereskedőktől beszerezhetjük ugyanezeket kimérve, jóvel kedvezőbben is.

Fagyasztott eleségek

Az élő eleségek teljes kínálata kapható fagyasztott formában is. A fagyasztott eleség tápértéke általánosságban alig kisebb, a fertőzési kockázata szinte nincs,a tárolása pedig kényelmesebb. A vegyes fagyasztott eleség a legegyszerűbb módja a változatos táplálásnak. A fagyasztott vízibolha tápértéke jóval alatta van az élőének, ezért csak kiegészítésképpen, alkalmanként ajánlott etetni. A fagyasztott tubifex állaga sokat romlik, tápértékéből is veszít, érdemesebb mást választani helyette. 

Szárított eleségek

A modern liofilizálás, azaz fagyasztva szárítás elég hatékony eljárás, sokkal jobb minőséget lehet vele elérni, mint a hagyományos szárítással. Az ilyen módon elkészített eleségek alkalmasak a halaink etetésére, de a tápértékük még mindig elmarad a fagyasztott és a jobb gyári tápok alatt. Főeleségnek nem jók, legfeljebb alkalmanként etessünk velük. A szárított vízibolha tápértéke rendkívül alacsony, szinte csak üres kitinvázakból áll, elhízott halaknak adhatjuk. 

Élő eleségek

Élő eleséget vásárolhatunk a díszhalas boltokban, gyűjthetünk a természetben és otthon is szaporíthatunk néhány fajtát. A természetes vizekből származó eleségnek van némi veszélye, mivel behurcolhatunk vele fertőzéseket és nem kívánt akváriumlakókat is. A halmentes, kisebb tavacskákból származó eleségnél a fertőzések kockázata igen alacsony, a boltokban ilyet kínálnak. Ezt megéri bevállalni, mert az élő eleség felel meg a legjobban a halaink természetes igényeinek, és egyes összetevőiket a legjobb tartósítási eljárással sem lehet megőrizni. Különösen értékes díszhalaknál vagy nagy egyedszámú tenyészeteknél már túl nagy tétje van ennek a kis kockázatnak is, de egy átlagos hobbiakváriumban bőven több előny származik az élő eleségből. Az összes élő eleséget leszűrve és átmosva adjuk a halaknak. 

Csővájó féreg (Tubifex): Elterjedt, szinte minden boltban beszerezhető, magas tápértékű, nagy fehérjetartalmú eleség. Rendkívül szennyezett vizekben tenyészik, például vágóhídak szennyvízkifolyóinak a közelében. Ezért gondos előkészítést igényel, érzékeny gyomrú halaknak pedig egyáltalán nem ajánlott adni, mert növeli a bélgyulladás kockázatát. A tubifexet etetés előtt pár napig ki kell éheztetni és többször alaposan átmosni, így megszabadulunk a béltartalmától. A tubifex tárolása nem egyszerű, mivel kellemetlen szagú és ritkán toleránsak vele szemben a családtagok. Nyitott edényben, kevés vízben a hűtőszekrényben sokáig eláll, de kevesen szeretnének ilyen társaságot az ételeiknek. Ha régi típusú, felnyitható tetejű WC tartályunk van, akkor abban egyszerűen életben tarthatjuk a tubifexet és egyben a tisztítását is megoldja a folyamatosan cserélődő víz. Ha a tárolóedény tetejére szúnyoghálót kötözünk, akkor a tubifex nem tud kiszabadulni. Kistestű halaknak feldarabolhatjuk etetés előtt, ilyenkor alaposan át kell mosni. Az el nem fogyasztott tubifex befúródik a talajba. Ha nincsenek talajtúró halaink, akkor képes elszaporodni, így egy fölösleges albérlőnk lesz, ami fogyasztja az oxigént és terheli a vizet. 

Vízibolha (Daphnia): Régi, jól bevált és nyáron könnyen hozzáférhető eleség. Boltokban is árulják és magunk is gyűjthetjük planktonhálóval a kissebb tavakból. A testének nagy része vizes oldat, ami tápanyag- és vitamindús. Nagyméretű, emészthetetlen kitinpáncélja van, ez időnként hasznos ballasztanyag a halak emésztéséhez, de folyamatos etetésre nem ajánlott. 

Kandicsrák (Cyclops): A halas boltok kínálatában télen a vízibolhát felváltó eleség. A természetből egész évben gyűjthető. A bolhánál kisebb, könnyebben emészthető, ivadékok és kisméretű halak táplálására ideális eleség. A vörös Cyclops természetes színfokozó hatású eleség. 

Sórák (Artemia): A kiszáradt petéit vásárolhatjuk meg légmentesen lezárt csomagolásban. Ez hosszú évekig életképes marad. Sós vízben néhány nap alatt kikelnek a rendkívül apró naupliusz lárvák. A minőségi pete mindössze 24 óra alatt kikel szobahőmérsékleten, így jól lehet időzíteni az ivadékhalak keléséhez. Az ivadékhalak ideális első tápláléka, de a kisebb felnőtt halak is szívesen fogyasztják. A keltetéshez 30 gramm konyhasót kell kevernünk literenként a vízhez. Erős levegőztetéssel átmozgatott vízben kelnek ki a legjobb arányban. A lárvák erősen vonzódnak a fényhez, így tudjuk összeterelni őket és pipettával kiszívni az etetéshez. Újabban kifejlett élő rákokat is lehet kapni, ezek centiméter körüliek és a nagyobb halak is szívesen fogyasztják őket. Jól emészthető, magas fehérjetartalmú eleség, ráadásul teljesen biztonságos, mivel sós vízben nem élnek meg az édesvízi kórokozók. A sórák néhány óra alatt elpusztul édesvízben, ezért csak annyit etessünk, amennyit a halak azonnal elfogyasztanak. 

Vörös szúnyoglárva (Chironomus): Az árvaszúnyogok lárvája. Ha elfelejtsük feletetni és kikelnek, akkor sem fognak összecsípni. A lárvák teste a hemoglobintól vörös, ami a gerinces állatok vérére jellemző vegyület, de a rovarok között kivételes a jelenléte. Magas tápértékű eleség, amit nagyon szívesen fogyasztanak a halak, de etetése óvatosságot igényel. Szennyezett vizekből gyűjtik, mivel ilyen közegben szaporodik nagy tömegben. Rengeteg baktériumot és egyéb kórokozót hurcolhat magával. A lárvák farki végén horgas kitinkampók találhatóak, ezekkel kapaszkodnak az aljzatba. Ezek a kampók emészthetetlenek, könnyen felsértik az érzékenyebb halak bélrendszerét, ezzel fertőzési kaput nyitva a kórokozóknak. Bélgyulladásra hajlamos halakkal ne etessük. A vörös szúnyoglárva kitintartalma elég nagy, ezért csak alkalmanként etessük és soha ne adjunk belőle egyszerre sokat. 

Üvegálca vagy fehér szúnyoglárva (Corethra): A tollasszúnyogok lárvája, viszonylag ritkán kerül a boltok kínálatába. A kifejlett szúnyogok nem csípnek, viszont a lárvák ragadozók így a kisebb ivadékhalakat elkaphatják. Átlátszó testű lárva, a kitinburka puha, ezért könnyen emészthető és jó fehérjetartalmú eleség. A halak figyelmét kevésbé kelti fel, mint a többi élő eleség, de miután megismerték, már jó étvágygal fogyasztják. A lárvák tiszta vizekben tenyésznek ezért kevésbé veszélyes, mint a vörös vagy a fekete szúnyoglárva. 

Fekete szúnyoglárva (Culicidae): Sokféle szúnyogfaj lárvája tartozik ide, mindannyian a csípős szúnyogokat magába foglaló Culicidae családba tartoznak, ezért a tárolásukkal legyünk óvatosak. Vitamindús eleség,de ha túl sokat etetünk belőle akkor melanin mérgezést kaphatnak a halaink(? Forrás- Lukács-Sinkó sügereskönyv). Bélgyuladásra hajlamos halaknak nem ajánlott. Tavasszal és egész nyáron nagy tömegből gyűjthetőek a természetes vizekből, viszont ennek a módszernek nagyobb a fertőzésveszélye. Ha van kertünk, egyszerűen tenyészthetünk magunknak szúnyoglárvát. Nagyobb vízzel telt edényt, például hordót vagy műanyag kádat rakjunk ki egy félárnyékos helyre. A vizét dúsítsuk az akváriumból kimert, nitrátban gazdag elhasznált vízzel és szórjunk be egy marék füvet is, hogy elszaporodjanak a szúnyoglárvák táplálékát képző apró szervezetek. Hamarosan megjelennek benne az apró, fekete lárvák, amik a közeledtünkre görcsös mozgással menekülnek a vízfenékre. Más dolgunk nincs is, mint rendszeresen kihalászni a lárvákat és feletetni, mielőtt kifejlődnek, különben kellemetlen csípős vendégekkel lesz tele a kertünk. 

Élő hal: Nagytestű ragadozó halaknak sokan adnak kistestű, olcsó halakat élő tápláléknak, mint a guppi vagy a fiatal tavi aranyhalak. Élő halat etetni nem teljesen etikus dolog, hiszen a ragadozók a kíméletesen leölt táplálékot is elfogadják. Ezen kívül fertőzésveszélyes is, bármilyen halbetegséget behurcolhatnak, mintha karanténozás nélkül telepítenénk új halat. A tápértéke sem az igazi, mert az eleségnek árult halakat nem etetik körültekintően(már ha etetik egyáltalán), így vitaminszegények lesznek. A fagyasztott hal etetése minden szempontból előnyösebb. Az aranyhal és más ponytfélék nyers etetése azért is kerülendő, mivel húsuk tiamináz enzimet tartalmaz, aminek a rendszeres fogyasztása B-vitamin hiányhoz vezet.

Növényi eleségek

Fagyasztott zöldségmix: Algaevő halaink számára alapvető szükséglet a növényi táplálék, de a vegyes táplálkozású halak is szívesen fogyasztják. A keverékbe az idényzöldségeket válogassuk be, mert szezonon kívül előfordul, hogy problémák vannak a vegyszertartalommal. A begyűjthető növényeket termőföldektől, utaktól és várostól távol szedjük. A keményebb zöldségeket(pl. sárgarépa) kockázzuk apróra, a puhábbakat elég nagyobb szeletekre vágni. Adjunk hozzá egy kis vizet, különben nem viszi  a turmixgép. A turmixolásnál nem kell alaposnak lenni, maradhat darabos. Ilyenkor dúsíthatjuk spirulinával vagy díszhalaknak szánt vitaminporral is.  A pürét rakjuk át egy kis lábasba, majd keverjük bele a zselatint. Sűrű péphez elég a csomagoláson előírt mennyiség, hígabbhoz ajánlott a mennyiséget megemelni, különbne nem lesz stabil az akváriumvízben. Ezután melegítsük lassú tűzön addig, amíg a zselatin fel nem oldódik. Forralni tilos! Ha langyosra hűlt, adagoljuk jégkockakészítőbe, ha túl nagyok a rekeszek, akkor csak részben töltsük fel. Ha a rekeszekbe bedobunk egy-egy apró kavicsot, akkor a zöldségkockák garantáltan le fognak süllyedni az akváriumban. A fagyasztáskor érdemes felcsavarni a mélyhűtő teljesítményét, így jobban megőrződnek a tápanyagok. 

Alapanyagok, amik közül válogathatunk: Uborka, cukkini, sütőtök, saláta, spenót,káposzta, brokkoli, kaliforniai paprika, sárgarépa, zöldbab, zöldborsó, csalán, eperfa levele, pitypang, tyúkhúr. 

Kifejezetten algaevőknek és garnéláknak szánt keverékbe jó összetevő a falevél. Indiai mandula, bükk vagy tölgyleveleket használhatunk, a zöldségeknél jóval tovább kell őket főzni. 

Forrázott zöldség: A fent felsorolt zöldségek bármelyikét adhatjuk nyersen, forrázva vagy párolva is.  A hőkezelt zöldség azonnal lesüllyed és ha elég puha, akkor szívesen fogyasztják a halak és a garnélák.  A nyers zöldséget le kell súlyozni. Mindenevő halaknak szétmorzsolva adjuk a vízbe, algázóknak egyben dobjuk be és egy éjszakára hagyjuk az akváriumban. A nyers zöldségek vitamintartalma valamivel nagyobb,  a hőkezeltek tápanyagai viszont könnyebben hozzáférhetőek. Mindkettővel lehet egészséges algaevőket nevelni, de a legjobb, ha ilyet is, olyat is kapnak.