« Vissza

Garnélaféreg

Általában Scutariella japonica néven emlegetik a parazitát, de elképzelhető, hogy a Scutariella genus más fajáról vagy éppen fajairól van szó. A természetben a legtöbb garnélaállomány fertőzött, és területenként más és más Scutariella faj a felelős. Mivel nagyon kicsi, szabad szemmel épphogy látható élőlényekről van szó, a határozásuk laikusként lehetetlen, de szerencsére nem is szükséges - mindegyik ugyanazokkal a szerekkel irtható. A Scutariella hengeres testű, mm-nél kisebb, fehér és áttetsző féreg. Az alsó felén kerek tapadókorong található. A féregnek ez a testtája fehér színű, kicsivel vaskosabb, az eleje áttetsző és karcsúbb. Az első testvégen két, villásan elágazó tapogató van, ha jó a szemünk, épphogy kivehetjük. A legegyszerűbben akkor fedezhetjük fel a fertőzést, amikor a garnélák fejére kimásznak a férgek, általában csoportosan. Ilyenkor fehéres, hullámzó pamacsot vehetünk észre a garnéla orrán és csápjain. Azonban ezt a jelenséget csak akkor figyelhetjük meg, amikor a fertőzés már tömeges méreteket öltött. A férgek alapvetően a garnéla páncélja alatt élnek, akkor másznak ki a fejére, amikor  nagyon elszaporodtak és új gazdát keresnek. A férgek arra várnak, hogy két garnéla találkozzon, és a csápjaik összeérjenek. Ilyenkor leugranak és araszoló mozgással próbálnak átjutni az új gazdajelöltre. Vedléskor a régi páncéllal együtt a parazitáktól is megszabadul a garnéla, azonban a levedlett bőrről azonnal lemásznak a férgek és nekiállnak új gazdát keresni vagy a régire visszajutni.
Az enyhe fertőzést az átlátszó vagy áttetsző páncélú garnélaváltozatokon időben észrevehetjük. A tor oldalán apró, fehér pontokat figyelhetünk meg, gyakran szabályos sorokba rendezve. Ezek a belül feltapadt férgek szívókorongjai és a lerakott peték. Az erősen pigmentált garnélákon(pl. sakura változatok) ez egyáltalán nem látszik át a péncélon. A Scutariella jellemzően a Neocaridina garnélákat érinti.

Jelenleg a parazita már olyan szinten elterjedt, hogy könnyebb fertőzött garnélát vásárolni, mint egészségeset. A boltok, hobbiszaporítók állományai - ahol nem ügyelnek kifejezetten a karanténozásra - szinte mindig fertőzöttek. A Scutariella és a garnélák kapcsolata olyasmi, mint ami a bolhák és az emlősállatok között van. Mindenhol ott vannak, kellemetlen a jelenlétük, és csak megfelelő óvintézkedésekkel lehet tőlük megszabadulni.

A Scutariella összetéveszthető a kürtállatkákkal (Stentor spp.) Az akvarista irodalomban következetesen harangállatkáknak(Vorticella spp.) hívják őket, azonban ténylegesen a kürtállatkák közé tartoznak.  Ezek az egysejtűek hasonló pamacsot képesek kialakítani a garnéla fején és lábain. Azonban jóval kisebb, átlátszó jószágokról van szó, amikről nem sok részlet vehető ki szabad szemmel, csak egy általános, felfelé szélesedő tölcséralak. Előfordulnak rákok páncélján is. A kürtállatkák önmagukban ártalmatlanok, azonban a jelenlétük arra utal, hogy magas a vízben az apró, lebegő szervezetek aránya. Ez pedig rossz vízminőség és sok bomló anyag esetén alakul ki. Az akvárium alapos kitakarításával és a szűrés fejlesztésével szabadulhatunk meg tőlük. Elviekben a metilénkék is hatékony lehet ellenük, mivel csillós egysejtűeket irt, a kürtállatkák pedig azok, azonban a metilénkék biztonságossága garnélák mellett vitatott. A Scutariellát elpusztító féregirtók kürtállatka ellen hatástalanok.

A parazita életmódja

Egyes vélemények szerint a Scutariella nem parazita, csak békés kommenzalista, azonban még ha ez igaz is, vitathatatlan tény, hogy a fertőzöttség legyengíti a garnélákat. Egy alapvetően erős, egészséges garnélaállományban a Scutariellának nincsenek látványos tünetei. Némileg csökken a szaporodási ütem, eldobott petecsomókkal is találkozhatunk, az idős garnélák között gyakoribbak az elhullások. Néha megfigyelető, ahogy egy-egy garnéla a lábaival kívülről "vakarja" az oldalát. Azonban ha a fertőzés elharapódzik, vagy valami kisebb probléma van a tartási körülményekkel, teljes meddőséggel és renszeres elhullásokkal is számolhatunk. A kommenzalista elmélet szerint a férgek nem táplálkoznak a garnéla testnedveiből, csupán feltapadnak a páncélra, és a kopoltyúk közé sodródott mikroszkopikus élőlényeket és törmeléket fogyasztják. Azonban súlyos fertőzöttség esetén a kopoltyúk sérülnek, egyelőre nem tisztázott módon. Ha a férgek vérszívók(pontosabban hemolimfaszívók), akkor elég egyértelmű a helyzet. Amennyiben nem azok, elképzelhető, hogy a puszta tömegükkel akadályozzák a légzést, esetleg az anyagcseretermékeik okoznak valami problémát. Van, aki azt mondja, mindkét életmód előfordul a különböző Scutarielláknál, éppen csak nem tudjuk megkülönböztetni őket egymástól.

Kezelése

A Scutariella kezelésére két módszer elterjedt. Sokan szavaznak a sós vizes gyorsfürdőre. A garnélákat kihalászva, a hálóval együtt pár másodpercig enyhén sós vízbe merítjük, amitől azonnal leugrálnak róluk a paraziták. Az előnye, hogy nem kerül semmibe sem. A hátránya, hogy egyenként ki kell fogni az összes garnélát, és még így sem irtjuk ki a fertőzést, csak csökkentjük az egyedszámot.. A petéket valószínűleg nem öli meg a só, ráadásul a felnőtt férgek sem tartózkodnak mindig a garnélákon. Például ha egy pillanatra is levegőre kerülnek, már elkezdenek leugrálni, így egy részük eleve az akváriumban marad a kihalászáskor. Másrészt a művelet nem kicsi stesszhatást jelent a garnélának.

A másik módszer a gyógyszeres féregirtás. A legtöbb pozitív tapasztalat a praziquantel nevű hatóanyaggal van, ez legkönnyebben JBL Gyrodol vagy Sera Tremazol formájában szerezhető be. A gyógyszert a gyári ajánlás szerint használjuk. A kezelést egy hét múlva meg kell ismételni, mert a petéket nem pusztítja el. A praziquantelt jól viselik a garnélák, nem jellemzőek az elhullások, de egy beteg, legyengült állománynál azért előfordulhat. A hatóanyag elviekben megöli a csigákat, ezért a kezelés előtt távolítsuk el őket. A gyakorlatban a postakürt- és a hólyagcsigák minden gond nélkül át szokták vészelni a kezelést, de jobb megelőzni az elhullásukat, már csak azért is, hogy a tetemek ne rontsák a vízminőséget.
Még két hatóanyag van, amivel érdemes próbálkozni, a fenbendazol és a bételdió-kivonat (NoPlanaria). Planáriairtásra gyakran alkalmazott szerek, biztonságos a használatuk garnéláknál is. Konkrétan Scutariella ellen nem sokan próbálták ezeket, azonban több közeli rokon féreg kezelésére beváltak, így jó esélyük  van a mi kukacunk ellen is.