A genetikailag módosított díszhalak tenyésztését, kereskedelmét és tartását EU szabály tiltja, így ez a cikk inkább csak érdekesség, nem gyakorlati útmutató a tartásukhoz. Azonban a szabályt csak mostanában kezdték komolyan venni a hazai hatóságok,és ha figyelmesek vagyunk, még láthatunk egy-két boltban ilyen halat. Néhány éve egyenesen közönséges volt a pink dánió és a többi változat sem volt sokkal ritkább. Népszerűek is voltak a kezdők között, hiszen feltűnő és olcsó halakról volt szó. Az igazságot azonban az eredetükről kevesen ismerték, és még kevesebben hitték el.
Az egész a zebradániókkal kezdődött. A "zebrahal" a biológusok egyik "szent állata", azaz olyan élőlény, amit régóta és széleskörűen használnak a kísérletezéshez. Tulajdonképpen a zebradánió a laborpatkány vízalatti megfelelője. Az ikrákból fejlődő embriók jól megfigyelhetőek, ezért fejlődéstani és genetikai kutatások népszerű alanyai, de még az űrbe is fellőttek pár példányt. A világító zöldre festés laikusként elég meredek hülyeségnek hangzik, de a genetikai módosítások közül az egyik legalapvetőbb lehetőség. Nem csak egyszerűen érdekesen néznek ki a neonzöld élőlények, hanem azonnal és egyértelműen látszik, hogy az eljárás sikeres volt. A későbbiekben a hasznosabb géneket elég a zöldhöz csatolni, és az embriók közül már az elején külön lehet választani azokat, amikbe sikeresen beépültek. Így a világító zöld díszhal igazából semmiféle újdonságot nem jelentett tudományos szempontból, hanem egy jól bevált alaptechnológiát tettek ügyesen pénzzé. Az első világító hal forgalmazója úgy meséli a kezdeteket, hogy egy szennyezett vizet világítással jelző hal volt a cél, de ez sosem valósult meg. A különböző világító halfajokat viszont azóta is sorozatban gyártják a különböző egyetemek és magán kutatócégek, immár elismerten díszállatnak. Már nem csak zöld létezik, hanem rózsaszín, lila, narancs, kék és szivárványos is.
A legelső génmódosított zebradánió 1999-ben készült el a Szingapúri Állami Egyetemen. A GFP azaz "green fluorescent protein" művésznevű fehérjét termelte a teste, aminek a génje eredetileg a kristálymedúzából származott. Látható fényben élénk neonzöld, UV fény alatt pedig világít, pontosabban fluoreszkál. Ezalatt a Taiwani Állami Egyetemen is sikerült megismételni a mutatványt, ahol neonzöld medakát, azaz japán rizspontyot hoztak létre. Nem sokkal később elkészült a rózsaszín dánió, ami egy korallból származó DsRed nevű fehérjének köszönhetően neonrózsaszínben pompázik. Mindössze 4 év kellett hozzá, hogy a találmányból sikeres termék legyen és meghódítsa Amerikát. A világító halak "GloFish" néven kerültek forgalomba, szigorú eredetvédelem alatt. A halak tenyésztésének és forgalmazásásának kizárólagos jogát a Yorktown Technologies vásárolta fel az egyetemtől és birtokolja a mai napig. Az ázsiai ipar viszont sosem a szabadalmak tiszteletben tartásáról volt híres, így mára a génmódosított halak leszármazottai számtalan forrásból beszerezhetőek, az eredetinél jóval olcsóbban és gyengébb színekkel. Hazánkba az eredeti glofish sosem jutott el az EU tiltás miatt, így a nálunk beszerezhető halak kétszeresen is illegálisak.
Néhány eredeti GloFish hal látható lejjebb. Ezek a "gyártó" ideális körülmények között készített reklámfotói, de a halak tulajdonságain nem szépítenek túlzó mértékben. Mind pigmenthiányos változat, hogy a halak természetes színei ne fedjék el a világító fehérjéket. A fluoreszkáló gének sok másolatban találhatóak meg az örökítő anyagukban, ezért nagy mennyiségű fehérjét termelnek, így élénkek és erősek a színeik.
Ezzel szemben a hazai, kétes eredetű dániók színe sokkal halványabb. Sokszor nem is albínó, hanem vad alapszínű halakról van szó, ahol a természetes pigmentek sokat eltakarnak a neonszínből. Viszont az áruk egy átlagos guppi szintjén mozog, tehát kifejezetten olcsó halak. A többi halfaj nem jutott el hozzánk, és a szigorodó ellenőrzés miatt talán már nem is fog.
De mi a probléma ezekkel a halakkal?
A tiltás oka leginkább az, hogy a törvényhozók nem akarnak foglalkozni külön egy gazdaságilag jelentéktelen dologgal. Egyszerűbb minden GMO szervezetet tiltani. Bár a dániókat nem esszük meg és az éghajlatunkon nem is képesek kivadulni, így semmiféle kockázatot nem jelentenek sem az emberekre, sem a környezetre.
Más problémák akár jogosak is lehetnének, de mivel már úgyis tiltva vannak, hivatalosan nem vizsgálták meg a kérdést. Sokan felvetik, hogy ezek a halak károsodást szenvedtek az idegen gének miatt, érzékenyebbek, rövidebb életűek. Ez egyáltalán nem irreális, de a legtöbb beszámoló alapján a génkezelt dániók nem érzékenyebbek a természetes társaiknál. Ha figyelembe vesszük az esetleges elfogultságot, annyi akkor is biztosnak tűnik, hogy kezdők által könnyen tartható halak maradtak.
De ha a károsodás nem is bizonyítható, a kockázat ebben az esetben egy elég konkrét dolog. A gének beültetése nem egy egészséges folyamat az elszenvedőjére nézve. A végeredményül kapott halak lehetnek tűréshatáron belül egészségesek, a sikeres kísérletig viszont ki tudja hány generáció végezte veszélyes hulladékként. És mindezt csak és kizárólag az emberi esztétikum kedvéért. A legelső zöld zebradániónál még szerepelt az indikátor funkció, de már ott is erősen kifogásszaga volt a dolognak. Az azóta létrehozott több mint egy tucat különböző génkezelt halnál már fel sem merült semmiféle egyéb cél a díszállatként való hasznosításon kívül. Jelenleg létezik legalább 5 különböző idegen gént hordozó zebradánió és medaka, vitorláshal és zebrasügér rózsaszínben és zöldben, szumátrai díszmárna zöldben. A legújabb bemutatott sügér egyszerre hordoz legalább 3 különböző fluoreszkáló gént. Mennyire etikus csak és kizárólag esztétikai célból más élőlények génjeivel játszani? A tudomány ezen a területen még gyerekcipőben jár. Az idegen gének véletlenszerű helyekre épülnek be. Ha eleget próbálkoznak, egy idő után sikerül életképes egyedeket nyerni. Az ára igazán senkit sem érdekel.
Van még egy, jóval elvontabb probléma is a génkezelt halakkal. Mégpedig, hogy nem az állatközpontú akvarisztikát népszerűsítik. A világító halakhoz szinte már saját akvarisztikai iparág is épült, UV világítással ellátott akváriumokkal, fluoreszkáló dekorációkkal, műnövényekkel és műkavicsokkal. A glofish marketing szerint az akváriumot saját márkás világító műanyaggal kell berendezni, mindenféle természetes elem nélkül. És ez nem csak esztétikai oldalról nem szerencsés. Az élő növények és a természetes talaj rengeteget jelent a megfelelő vízminőség megőrzésében, külünösen a kezdőknél, és a gyengén szűrt, túltelepített kis akváriumoknál. Azaz pont egy tipikus pink dániós akváriumnál számítanak a legtöbbet.
