« Vissza

Régi akvárium szindróma

A régi akvárium szindróma a sokk, az ammóniamérgezés és a nitrátmérgezés kombinációja. Nálunk igazából nem adtak nevet ennek a tüneteggyüttesnek, pedig gyakori és súlyos probléma. Angol nyelvetületen "old tank syndrome" néven ismert. Ha egy régóta vízcserék nélkül üzemelő akváriumba új halat hoznak, az rövid időn belül elpusztul, gyakran tünetek nélkül. A gazda általában a halra fogja a dolgot, biztos beteg volt vagy megviselte a szállítás. A másik kritikus helyzet akkor alakul ki, ha egy ilyen akváriumban vizet cserélnek. Másnapra tömeges megbetegedés vagy akár pusztulás alakul ki. Gyakran tünetek nélkül, de letargia, oxigénhiányos viselkedés vagy nyugtalanság is megfigyelhető egyes esetekben. Ha a fent említett új hal pusztulása miatt végezzük a vízcserét, könnyen felmerül a gondolat, hogy az új jövevénnyel érkezett fertőző betegség, ez tizedeli a halakat. Esetleg a cserevízzel volt valami komoly probléma.

A valóságban az összes problémát a vízcserék elmaradása és így az akváriumban hosszú idő alatt lejátszódó apró kémiai változások összhatása okozza. A biológiai szűrés a rendkívül veszélyes ammóniát a kevésbé veszélyes nitráttá alakítja. Azonban a nitrát már nem képes teljes egészében biológiai úton távozni az akváriumból. Egy keveset elfogyasztanak a baktériumok és a növények, az oroszlánrészét viszont a vízcserékkel távolítjuk el, már amennyiben végezzük őket. Így hosszú hónapok alatt egyre több nitrát halmozódik fel a vízben, és a nitrát egy adott mennyiség fölött súlyos méreg. A következő probléma, hogy fogy a vízkeménység. A szűrőbaktériumok és a növények felhasználják az életműködésükhöz. Ráadásul a szűrőbaktériumok salétromsavat termelnek, ami a változó keménység hiányában erősen lecsökkenti a pH-t. Az elsavasodott víz és a keménység hiánya egy idő után blokkolja a szűrőbaktériumok működését, így nem képesek többé az ammónia hatékony eltávolítására. Azonban van egy szerencsés tényező is, ami megvédi a halakat a hirtelen mérgezéstől: az alacsony pH a szabad ammóniát ammónium-ionná alakítja, ami ebben a formában nem mérgező. Az akvárium állandó halai számára ezek lassú változások, amihez a szívósabb fajok képesek alkalmazkodni. Nem lesznek egészséges vagy boldog halak, de képesek túlélni a zord körülményeket.

Az újonnan hozott halak számára viszont hatalmas sokkot jelent egy ilyen akvárium. A korábbi tárolóvizükhöz képest sokkal lágyabb és savasabb akvárium túl hirtelen változás, ami önmagában is halálos lehet, még akkor is, ha egyébként a lágy és savas víz lenne ideális a fajnak. A magas nitrátszint a fokozatos alkalmazkodás nélkül szintén rövid úton halálos lehet. A vízcsere pedig, ahelyett hogy segítene, tovább súlyosbítja a helyzetet. A friss vízzel ugyan csökken a nitrát és az ammónia, és emelkedik a keménység és a pH az egészséges értékek felé, azonban ettől a maradék ammónia visszaalakul szabad ammóniává. A szabad ammónia pedig halálosan mérgező régi és új halnak egyaránt.

Megoldás: Ha már a vízcsere után vagyunk, ammóniakötő szerekkel segíthetjük a halak túlélését. A későbbiekben a rendszeres vízcsere megelőzi a bajt. Ha időben felismertük a veszélyt, akkor gyenge, alig 10%-os vízcserékkel és az ammóniaszint állandó ellenőrzésével rehabilitálhatjuk az akváriumot. Ilyenkor sem árt ha valami ammóniakötőt tartunk raktáron.