« Vissza

Vámpír tarisznyarák - Geosesarma dennerle

Magyar név: Vámpír tarisznyarák
Tudományos név: Geosesarma dennerle
Rend: Decapoda - tízlábú rákok
Család: Sesarmidae
Természetes élőhely:Jáva
Kifejlett méret: 2-3 cm
Viselkedés:territoriális
Táplálkozás: mindenevő
Minimális akváriumméret: 30 liter
Hőmérséklet: 22-28 °C
pH:?
Keménység: ?
Várható életkor:2-3 év

Egyéb nevek: Dennerle vámpír, Geosesrarma sp. Vampire

Bár a színes ázsiai tarisznyarákok több mint egy évtizede elterjedtek a díszállat kereskedelemben, se az eredeti élőhelyük nem volt ismert, se a rendszertani hovatartozásuk. Hosszú nyomozás során Chris Lukhaupnak sikerült felderíteni a származási helyüket. Végül a két leggyakoribb díszállatként tartott tarisznyarákot sikerült a tudomány számára teljesen új fajként azonosítani. Az itt szereplő G. dennerle a Dennerle akvarisztikai cégről kapta a tudományos nevét, ami a kutatások egyik szponzora volt.

Ez a színes kis tarisznyrák valójában félig szárazföldi életmódot folytat, így nem tartható klasszikus értelemben vett akváriumban. Azért szerepel ennek ellenére oldalunkon, mert a kevés fellelhető információ miatt sokan úgy hiszik, vízben él, aminek nem túl kellemesek a következményei a rákokra nézve. A legtöbb kereskedésben sekély vizű akváriumban, jó esetben némi kimászóval tartják, sokszor a teljesen más igényű vörösollós tarisznyarákkal együtt. Valójában viszont sokkal fontosabbak számára a szárazföldi részek, így praktikusabb egy terráriumban biztosítani számára egy elég nagy medencét. A víz mélysége legalább annyi legyen, amennyi teljesen elfedi a rákot, különben gondjai lesznek a vedléssel. Főleg alkonyatkor és reggel mozog, de eleséggel nappal is rávehető az aktivitásra.

Terrárium: Párás erdőkben, patakok mentén él. Igényli a sötét és magas páratartalmú szárazföldi búvóhelyeket. Az akvaterrárium, ripárium nem praktikus élőhely nekik, mert szeretik az élő szárazföldi eleségállatokat, amik könnyen belefulladnak a  vízbe és nagyon hamar elszennyezik. A vámpírrákok nagyon kis időt töltenek a vízben, szinte csak vedléskor keresik fel, illetve a nőstények is a vízben engedik el az utódaikat.  A talaj legyen homokos,  és biztosítsunk mohacsomókat, kókuszhéjakat búvóhelynek. Más tarisznyarákokkal ellentétben egyáltalán nem igényel sót sem a túléléshez, sem a szaporodáshoz. A vízminőségre eredendően nem lenne kényes, de mivel ragadozó, nagyon hamar le tudja rontani, és ezért ajánlott a vizesedényt naponta elmosni. A hímek territoriálisak, egynél többet csak 60 liter felett tartsunk, sok nőstény között.

Táplálkozás: Főleg ragadozó, a természetben apró rovarokat fogyaszt.. Bár a legtöbb példány elfogadja a rák- és garnélatápokat, a legjobb, ha élő eleséget is adunk nekik: kisebb tücsköt, lisztkukacot, röpképtelen muslicát vagy csontiból keltetett legyet. Az eleségállatokat érdemes hüllőknek való kalciumporba forgatni.  Van olyan forrás, ami a zöldségek etetését is javasolja, és megcsócsálhatják a terrárium növényzetét is. Mérgező növényeket ne ültessünk melléjük.

Szaporodás: A hímek ollója nagyobb,  haspáncéljuk  keskeny. A nőstényeké jóval szélesebb, majdnem az egész alsó felét lefedi az állatnak.  A nőstények a hasuk alatt hordják a petéket, amelyekből szüleik kicsinyített másai fejlődnek ki. Egy tágas, nem túltelepített terráriumban felnőnek a szüleik mellett. A kis rákoknak érdemes apró eleségállatokat biztosítani, pl. muslicát, apró tücsköt.

A faj jelenleg viszonylag olcsón és könnyen beszerezhető. Azonban az összes példány vadon fogott, és a természetben a populációk drasztikus csökkenésnek indultak. Mivel a begyűjtők sokáig sikeresen titkolták az élőhelyeket, ezért a természetvédelmi intézkedések évtizedes késésben vannak. Mivel viszonylag könnyen szaporítható faj, a megfelelő intézkedésekkel valószínűleg megvédhető, azonban ezek még nem történtek meg. Magyarországról egyelőre csak annyit tehetünk az ügy érdekében, ha csak akkor vásárolunk vámpírrákokat, amennyiben a szaporításukkal is komolyan megpróbálkozunk.