« Vissza

A halak telepítése

Mennyi hal tartható egy akváriumban? Ez a kérdés minden kezdő akvaristát foglalkoztat. Nem egyszerű rá választ kapni, mivel sok az eltérő vélemény és a zsúfoltságnak nincsenek egyértelmű tünetei. A túltelepített akvárium hatalmas stresszforrást jelent a halaknak, de ez nem okoz olyan viselkedésbeli változásokat, amiket könnyű lenne felismerni. Néhány békés fajban agresszív hajlamokat is előhozhat, de általában csak betegesebbek és rövidebb életűek lesznek a halak.

Egyes fajok viszonylag jól tűrik a zsúfoltságot, mások rövid időn belül elpusztulnak. A rossz körülményeket jobban elviselő halak képesek látszólag zavartalanul élni az életüket egy túltelepített akváriumban is. Azonban élethosszuk drasztikusan lerövidül, és a testméretük is jóval kisebb marad a faj egészséges egyedeihez képest. A kistestű díszhalak átlagos élettartama 4-5 év, az egy év vagy akár pár hónap után elpusztuló halakkal sosem az öregség végez, hanem a nem megfelelő körülmények, és ezek között az egyik leggyakoribb ok a zsúfolt tartás és a túl kicsi akvárium. Minden lelkiismeretes akvarista igyekszik a halainak a legjobb körülményeket biztosítani, és ebben az akvárium mérete egy alapvető szempont. Egy tágas akváriumot minden hal meghálál. Legszebb pompájukat ilyenkor mutatják és viselkedésük teljes skálája is csak megfelelően nagy élettérben figyelhető meg. Lehetséges az előírtnál jóval kisebb helyen is tartani a legtöbb fajt, de jóérzésű ember nem kísérletezik ezzel csak azért, mert megteheti. Gondoljunk bele, milyen lenne, ha nekünk kéne az életünket egy szűk, zárt térben leélni, idegen emberekkel összezárva. A halak sem szenvednek kevésbé ettől, csak nem képesek ezt kimutatni. Ne vegyünk példát a díszhalas boltokról, ott csak ideiglenesen tárolják a halakat. Ez a fajta zsúfoltság egy erős szűrés mellett rövid ideig elviselhető a halaknak, de egyáltalán nem alkalmas hosszú távú állattartásra. Sokan vannak, akik minél nagyobb halakat szeretnének az akváriumukba, mert ezt találják szépnek. Valójában ez optikailag összenyomja az akváriumot, sokkal kisebbnek látszik a tényleges méreténél. Az akváriumhoz képest túl nagy hal pedig sohasem lesz igazán egészséges, így a szépsége is elmarad a lehetőségeihez képest. A kistestű rajhalak élénk mozgásukkal ugyanúgy kitöltik a vízteret,mivel sokkal többet tarthatunk belőlük, és minél kisebbek, annál tágasabbnak tűnik körülöttük az akvárium is. 

Sokan próbáltak a maximális létszám kiszámítására könnyen érthető szabályokat alkotni, de egyik sem alkalmazható minden halfajra és nem is használhatóak minden helyzetben. A legrégebbi elképzelés, miszerint minden kistestű halra 1 liternyi akváriumvizet kell számolni, ma már nem csak elavultnak, de állatkínzónak is számít. A minden halcentiméterre egy liter víz már használható kiindulási alap, de csak kistestű, torpedó testalkatú halaknál, és csak egyetlen szempontot, a vízterhelést veszi figyelembe. A viselkedés viszont legalább annyira fontos tényező. Egyes halak territoriálisak, mások gyors úszók és ezért igényelnek jóval nagyobb helyet, mint amit a puszta méretük megindokolna. A halak testfelépítése, táplálkozása és az akvárium szűrése is tovább bonyolítja a képletet. Ezeket együtt kell figyelembe venni, és ez már olyan sok változót jelent, amit bajosan lehet egyetlen szabályba belefoglalni. Mi inkább egyenként megadtuk minden fajnál a minimális akváriumméretet.

 A vízterhelés

A vízterhelés azt fejezi ki, hogy a halak anyagcseréje mennyire szennyezi az akvárium vizét. A halak ugyanabba a vízbe ürítenek, amiben élnek, ezért nagyon fontos, hogy a szennyezőanyagok koncentrációja alacsony maradjon. A tiszta víz nem csak a szemmel látható üledék hiányát jelenti, az igazán problémás anyagok teljesen láthatatlanul oldódnak fel. Szennyeződés alatt elsősorban a mérgező nitrogénvegyületeket kell érteni, mint az ammónia vagy a nitrát. A biológiai szűrés és a vízcsere feladata, hogy ezeket a vegyületeket ártalmatlanítsa. Minél kisebb víztérfogatra jut minél több és nagyobb hal, annál nagyobb feladat hárul a szűrőre és annál gyakrabban kell vizet cserélni. Egy igazán jó szűrő(nagy vízforgatás, sok szűrőanyag) biológiai lebontóképessége ugyan egész nagy mennyiségű káros anyaggal is képes megbirkózni, de az akvárium instabilitása is növekszik a vízterheléssel együtt, amit már nem tudunk sehogyan sem kompenzálni. Nagy vízterhelés mellett a szűrőt befolyásoló legkisebb hatások is a halak mérgezését és pusztulását okozhatják. Ilyen hatás lehet egy rövidebb áramszünet, pár fokos melegedés vagy egy kicsivel több haltáp. Ilyenkor egy pár nappal elmaradt vízcsere is a nitrátszint egészségtelen emelkedését okozza. A nagy vízterhelés egyben nagy oxigénigényt is jelent, erős mesterséges levegőztetéssel lehet csak biztosítani a halak szükségletét. Ennek a meghibásodása akár pár óra alatt is a halaink fulladásához vezet.

Ha nagy víztömeg jut a halainkra, a káros vegyületek jobban felhígulnak, így kisebb a vízterhelés. Ilyenkor sokkal rugalmasabban működik az akváriumot fenntartó biológiai egyensúly, a szűrés és az akvárium növényzete képes gond nélkül korrigálni a fent felsorolt kisebb hibákat.

A halak táplálkozása is befolyásolja a vízterhelést. A tisztán ragadozó halak anyagcseréje termeli a legtöbb káros salakanyagot, az átlagos mindenevők némileg kevesebbet, míg a kizárólag növényevők jóval kisebb mértékben terhelik az akvárium vizét. A halak testalakját is figyelembe kell venni. A salakanyagok termelődése a testtömeggel arányos, és a testhossz sokszor nem elegendő adat ennek a megbecsülésére. Például a 10 centis párduccsík a karcsú testalkatával tömegben (és vízterhelésben) messze elmarad az átlagos 10 centis halak mögött, egy szintén 10 centis kerek testalkatú fiatal aranyhal pedig sokkal problémásabb az átlagnál ilyen téren.

Viselkedés

A halak viselkedése a másik fontos szempont, amit figyelembe kell venni a halfajok és az egyedszámok megválasztásakor. Ezen belül is külön oda kell figyelni a mozgásigényre és az adott faj viszonyára a fajtársakhoz és a többi halfajhoz.

A gyors, erőteljes úszású fajok nagyobb életteret igényelnek, mint az azonos testméretű, de lassabb társaik. Egy kis csapat kifejlett, 25-30 centis közönséges aranyhalnak elfogadható élettér egy 300 literes akvárium, már ha a szűrésünk bírja. Ezzel szemben egy hasonló méretű kifejlett cápamárna csapat már 450-500 litert igényel. Kisebb helyen a hirtelen megriadó halak könnyen nekiütköznek az akvárium falának,fejjel mennek a berendezésnek, így ha nem is lenne ez a faj csapathal, akkor sem lenne ajánlott kissebb helyen tartani.

A territoriális fajok szintén nagyobb életteret igényelnek, mivel az akvárium egy részét vagy akár egészét is a saját területüknek tekintik, amin belül agresszíven viselkednek. Egyes fajok csak a fajtársaikat kergetik el, mások az azonos szinten mozgó halakat zavarják, megint mások minden más halat megtámadnak, ami csak közel merészkedik. Van olyan faj, ami csak az akvárium egy kis részét sajátítja ki magának, és a területén kívül nem törődik a társasággal, de vannak olyan fajok is, amikből csak egyetlen párat vagy egyedet lehet tartani egy akváriumban. Tipikus territoriális halak a sügérfélék, az algaevő harcsák és a Stendhal-hal. A sziámi harcoshal jellemzően csak a saját fajtársaival szemben agresszív, a többi fajjal nem foglalkozik. Szaporodás idején sok, amúgy teljesen békés faj válik territoriálissá. Általánosságban az ivadékgondozó halakra és a búvóhelyet foglalókra jellemző a territoriális agresszió.

A csapatos halak igénylik a fajtársaik jelenlétét. Egy neonhal hiába kisméretű, nem tartható kis akváriumban, mivel csak nagy csapatban érzi jól magát, és a csapatnak több hely is kell. Ha egy rajhalnak nincs meg a megfelelő méretű, fajtársakból álló csapata, akkor állandóan stresszelni fog. Bújkál, kifakul és a kondíciója is romlik. A rajhalak kifejezetten nagy csapatot igényelnek,fajtól függően 10-15 egyedtől kezdődik az igazi raj,és 8 egyed a minimumlétszám, ami szükséges a tartásukhoz. Minél többet tartunk, annál jobban érzik magukat és annál látványosabb a viselkedésük. Egy szorosan együtt mozgó, csillogó halraj igazán megkapó látvány, mégis ritkán látni akváriumban, mert nagy helyet igényel, és a tipikus akvarista inkább többféle és nagyobb testű fajt választ. A rajhalak közé tartozik a legtöbb kistestű pontylazac és pontyféle. A társas halaknak is szüksége van a fajtársaik jelenlétére, de nem alkotnak kifejezett rajt. Ezeknél a fajoknál már 5-6 egyed is megfelelő létszám. Ilyen a legtöbb elevenszülő faj.