Lapos, gyorsan csúszkáló férgecskék. Sokan planáriáknak nevezik őket, azonban a planária csak egy jellegzetes nemzetségük a sok közül. Általában a talajon és a talajban élnek, de invázió esetén az üvegen is megjelennek. Pár millimétertől néhány centiméterig terjed a méretük. Színük lehet fehér, szürkés vagy rózsaszínes is. Az első végükön két apró, sötét szemfolt figyelhető meg, több fajnak "füle" van, a fejen található kis lebenyeknek a kémiai érzékelésben van szerepük. Nyálkát terítenek maguk alá, mint a csigák, ezen csúsznak meglepően nagy sebességgel. A ragadós talaj vagy növényzet planáriák jelenlétét jelzi. Egyes fajok ártalmatlanok, a nyálkába tapadt mikroszkopikus élőlényeket fogyasztják, mások viszont egyenesen ragadozók. Az elszaporodott planáriák képesek megritkítani a garnélákat, de előfordul hogy kisebb hal esik áldozatul nekik. A nagyobb halak elfogyasztják őket, különösen a paradicsomhal híres erről.A planáriák regenerálódási képessége legendás, apró darabokból is képes kinőni egy egész állat. Ezért a kiszedésükkel vagy a szétnyomásukkal nem is érdemes próbálkozni. Az elszaporodásuk túletetésre utal, ennek a mérséklésével és planáriacsapda építésével kordában tartható a számuk. Teljes kiirtásuk csak vegyszerrel lehetséges. Fenbendazol és praziqantel hatóanyagú szerekkel érdemes próbálkozni, ezek használhatóak garnélák mellett is, de a csigákat kiirtják a férgekkel együtt.
