« Vissza

Nitritmérgezés

Ha magas ammóniaszintnél nem cserélünk vizet, akkor hamarosan nitritmérgezésre is számíthatunk.  Ha bejut a keringésbe, akkor átalakítja a hemoglobint egy barnás színű vegyületté, ami képtelen a szerepét ellátni, azaz oxigént szállítani. Ez a kopoltyúk barna színén megfigyelhető egy súlyos mérgezésnél. Ez alacsonyabb pH értékeknél könnyebben bekövetkezik. A kloridionok jelenléte a szervezetben segít megelőzni a nitrit bejutását. Így a víz kis mértékű sózása segít megelőzni, de a kialakult mérgezésen már nem segít. Nem minden halfaj tolerálja a víz sózását, például az extrém lágy vizet igénylő fajok számára nem előnyös. A sózás semmilyen esetben sem helyettesíti az akvárium megfelelő szűrését! A módszert akkor érdemes használni, amikor a szűréssel problémák vannak, például áramszünet után, vagy gyógyszeres kezelés közben. 100 liter vízhez egy evőkanál jódmentes konyhasót adagolhatunk ilyen esetben. A nitritmérgezés a szövetek rossz oxigénellátását okozza, ami fogékonnyá teszi a halat a fertőzésekre, mint például az úszórothadás és a fekélyek. A nitritmérgezést a halak nagyon eltérően viselik, egyesek mutatják a tüneteket, mások a betegség legkisebb jele nélkül pusztulnak el.

Tünetek: Letargia, fuldoklás a felszín közelében, a hal a szűrő befolyóágánál vagy az esőztetőnél (ahol magasabb az oxigénszint) szeret tartózkodni. Barna kopoltyúk, gyors kopoltyúmozgás.

Enyhe mérgezés esetén a halak sokszor nem mutatnak tüneteket, de az immunrendszerük leépül, fogékonyak lesznek a fertőzésekre. Egy erős mérgezés idővel a hal fulladását okozza, de károsítja a májat, a kopoltyúkat és a vörösvértesteket is.

Kezelés: Azonnali vízcsere, növeljük a pH-t 7,5 fölé, erős levegőztetés. Súlyos esetben fogjuk ki a halakat, és karantén akváriumban metilénkékkel kezeljük. A metilénkéket a legnagyobb ajánlott dózisban használjuk, ami tintakékra színezi a vizet. Ez segít a tönkrement hemoglobin visszaalakításában.