A Terraplázát idén ősszel hetedik alkalommal rendezték meg az ELTE TTK déli épületében. A vásár egy dologban minden eddigit felülmúlt, ez pedig a tömegnyomor volt. Akik nyitásra érkeztek, még egyszerűen bejutottak, később viszont hatalmas sor gyűlt fel a bejárat előtt, szemerkélő esőben. Közben odabent is egyre kellemetlenebb lett a népsűrűség, araszolva lehetett haladni a standok között. A szervezők sok érdekességet ígértek, mint például az élő polip. Ezekről lemaradtunk, mivel a tömegnyomor miatt nem tudtuk rendesen bejárni a kiállítás területét. A bejárat mellett elhelyezett krokodilszkinket megcsodáltuk, a sárkányszerű gyíkok órákig ugyanabba a pozícióba merevedve tűrték a bámészkodók rohamát. Az egyik a terrárium sarkába ékelte magát, a másik egy mohakupac alatt várta a világvégét. Akvarista standok aránya alacsony volt a többihez képest, viszont akadt pár igazi csemege is. Pillangó mintájú Bettát - aminek fehér szegély övezi az úszóit - korábban még nem láttunk élőben, itt viszont rögtön egy tucatnyi akadt belőle. Guppikból szép volt a felhozatal, a többi halcsoportból főleg a gyakori fajokkal lehetett találkozni. Garnélákból és rákokból átlagos volt a választék, sokfélét árultak, de csak a népszerű fajokat, csigák csak mutatóba akadtak. Vízi és terráriumi növényekből hatalmas volt a felhozatal, jó áron lehetett szép példányokhoz és ritkaságokhoz jutni. A tengeri akvarisztikát két homályos vizű akvárium képviselte, a főszereplők a bohóchalak voltak. A látványossági versenyt az akvakertészek nyerték, jól kivilágított standjuknál két csinos hostess osztogatta a szórólapokat. Mint minden eddigi vásárban, itt is kötelező kellék volt az ékszer és ruhaárus. Aki kedveli az ilyesmit, ásványokból, fosszíliákból és preparált rovarokból is válogathatott. Összességében érdekes program volt, már ha valaki jól bírja a tömeget, a rossz levegőt és a gusztustalanul túlárazott büfét. |