Magyar név: Aranyhal
Tudományos név: Carassius auratus
Természetes élőhely: mesterséges tenyészváltozat
Méret: 15-35 cm
Viselkedés:társas hal
Táplálkozás: mindenevő, növényi eleséget igényel
Minimális akváriumméret:200 liter
Hőmérséklet: 10-25 °C
pH: 7-8
Keménység: 5-25NK°
Várható életkor: 10-20 év
Az aranyhalat Kínában tenyésztették ki az ezüstkárászból, időszámításunk kezdete körül, így a legrégebbi ismert díszhalunk.Igen sok tenyészváltozata jött létre az idők során, ezek méretükben, alakjukban és úszóformájukban is eltérőek. A vad ezüstkárászhoz közelebb álló, karcsú típusokat tavi aranyhalaknak is nevezik,mivel akváriumban nem szerencsés tartani őkat, rendkívül nagy térigényük miatt. Az akváriumi változatok kerek testűek, megnagyobbodott úszóik miatt úszásuk nehézkes. Ezek kiváló vízminőséget és hegyes tereptárgyaktól mentes akváriumot igényelnek. Az akváriumi változatok is nagy helyigényű halak, 200 litertől lehet egy 3 fős csapatot sikerrel tartani.
Az aranyhal közismerten szívós hal, ami a legrosszabb körülményeket is elviseli, legalábbis egy ideig. Ez azonban a túltenyésztett változatokra már egyáltalán nem igaz. A hosszú, fátyolos úszók hamar áldozatává válnak a rossz vízminőségnek, és a fertőző betegségek is könnyen megtámadják őket. Az elterjedt hiedelemmel ellentétben az aranyhal egyáltalán nem jó választás kis akváriumba, az egyébként már betiltott gömbakváriumba pedig egyenesen katasztrofális.
A tavi változatok teste hosszabb, a rekorder 48 centis méretet ért el, a súlyrekorder pedig 2,3 kg-ot. A tipikus kifejlett méret tavi halnál 30-35 centiméter. Az akváriumi változatok rövidebbek, de sokkal kövérebbek, így a vízterhelésük még nagyobb is lehet. Egy átlagos kifejlett aranyhal súlya eléri a fél kilogrammot.
Az aranyhalat sokan összetévesztik a koi ponty fiatal példányaival. A koi szája sarkában egy pár bajusz található, míg az aranyhalnak nincs bajsza. A koi még a karcsú tavi aranyhalakhoz képest is hosszúkásabb testalkatú és 20 kilós méretet is elérhet.
Élettér: Bár az aranyhalat hidegvízi halként tartják számon, valójában az eurytherm szervezet tankönyvi példája. Azaz széles hőmérsékleti tartományhoz képes alkalmazkodni. Egy kerti tóban a téli hidegtől a nyári, akár 25 fok fölötti hömérsékelig kell sikeresen alkalmazkodnia ezeknek a halaknak. Akváriumban a 20-22 fokos szobahőmérséklet az ideális. Az akváriumi változatok jóval érzékenyebbek a szélsőséges hőmérsékletre, és a hirtelen változásokat is rosszul viselik. Mivel nagy testű, nagy étvágyú halak, fontos az erős mechanikai és biológiai szűrés. A finom levelő növényeket megehetik, és a talajt is rendszeresen feltúrják, ezért ellenálló fajokat válasszunk az akváriumukba.
Táplálkozás: Alapvetően mindenevő, de igényli a növényi eleséget. A táplálkozását egészítsük ki forrázott zöldségekkel és spirulina alapú tápokkal, ez különösen a nagyon kerek változatoknál fontos, mivel ezeknek érzékeny az emésztése. A rossz emésztésű halaknál előfordul, hogy etetés után fejjel lefelé úsznak, ilyenkor a bélrendszerükben gázok képződnek. Ezt a növényi eleség arányának a növelésével tudjuk megelőzni.
Szaporodás: Az aranyhalak szaporodásához hidegre van szükség. Ha télen hagyjuk az akvárium hőmérsékletét fokozatosan leesni 10-15 fokra, tavasszal ívni fognak a halaink. Ilyenkor a hím fején apró dudorok jelennek meg, ezek a nászkiütések. A fehérjedús táplálék növeli a szaporodási kedvet. Az aranyhalak nagyüzemi tenyésztésénél mesterségesen fejik le a tenyészállatokat. A nemeket a testalkat alapján lehet elkülöníteni, a hímek karcsúbbak, ez főleg felülről nézve látható. Azonban ez csak akkor működik, ha a halaink azonos fajtába tartoznak, mivel a különböző változatok között az alkati különbség sokkal nagyobb lehet. Például egy típusos hím rizsszemes aranyhal kövérebb bármely más változat nőstényénél. Az ivadék sórákkal, kandiccsal etethető.
