« Vissza
Cifrarák - Orconectes limosus
Magyar név: Cifrarák
Tudományos név: Orconectes limosus
Rend: Decapoda - tízlábú rákok
Család: Astacidae
Természetes élőhely: Észak-Amerika
Kifejlett méret: 10-12 cm
Viselkedés:agresszív
Táplálkozás: mindenevő
Minimális akváriumméret: 70 liter
Hőmérséklet: 0-25 °C
pH:7,5-8
Keménység:12-30
Várható életkor:2-5
Egyéb nevek: Cambarus affinis
Sajnos a cifrarák esetében teljesen értelmetlen a tiltás, hiszen már véglegesen és alaposan elterjedt az élővizeinkben, de a szabályozásban nem nagyon foglalkoztak az ilyen részletekkel.
A cifrarák amerikai származású, de hazánk vizeiben közönségessé vált infáziós faj. Kiváló alapanyag az akváriumi célú befogáshoz. Szívós, a rosszabb vízminőséghez is sikeresen alkalmazkodott, megfelelő szűréssel gond nélkül tartható rák. Horgászengedéllyel korlátlanul fogható faj, kishálóval, vesszőkosárral vagy akár egy vödörrel is begyűjthetjük fiatal példányait. Az inváziós fajokra vonatkozó törvények alapján a kifogott cifrarákot nem szabad visszadobni. Amelyik példányt nem akarjuk hazavinni, azt el kell pusztítani. A cifrarákot a farkán keresztben elhelyezkedő vöröses foltokról ismerhetjük fel. Eredetileg azért telepítették be Németországba, hogy az évszázados halászat miatt megritkult folyami rákokat pótolja. Azonban a cifrarák már csak a mérete miatt is alkalmatlannak bizonyult az étkezési célú felhasználásra, így gazdasági hasznot egyáltalán nem hozott. Ellenben a rákpestis tünetmentes hordozójaként a kihalás szélére sodorta Európa őshonos rákjait. A nagy folyók mentén terjed, mára hazánk legtöbb élővizében megtalálható. Ahol a cifrarák meghonosodott, az őshonos rákok rövid időn belül kipusztulnak. Mivel reális kockázata van, hogy hordozza a fertőzést, akváriumi rákfajokkal egy légtérben sem ajánlott tartani. A rákpestis nagyon könnyen terjed, akár közös eszközökkel, az akvarista kezén, vagy a levegőben is átjuthat egyik akváriumból a másikba. Az észak-amerikai fajok ugyan ellenállóak, de hordozóvá válhatnak a jelenlététől (ez egyébként sem ritkaság közöttük) a dél-amerikai(pl. Cambarellus sp.) és az ausztrál fajok(Pl. Cherax sp.) pedig néhány héten belül a rákpestis áldozatává válnak, de még a garnélák is veszélyben vannak. Viszont a fertőzés csak a rákokat támadja, a többi víziállatra nem jelent veszélyt, így egyedüli rákként nyugodtan tarthatjuk. Fiatal példányai összetéveszthetőek a kubai rákkal és a márványrákkal.
Akvárium: Bár a tűrőképessége nagy, ha állatbarát módon szeretnénk tartani, legalább 70 literes akváriumot vegyünk. Elsősorban húsevő, ezért ajánlott a nagy teljesítményű biológiai szűrés, de összességében nem kényes a vízminőségre. Kemény csapvízben tartandó, a lágy víztől vedlési gondjai lesznek. Agresszív, ivarérett példányokból legfeljebb két ellenkező nemű példányt tartsunk egy akváriumban. A többi víziállatra vadászik, legfeljebb gyorsan szaporodó elevenszülőkkel társítsuk, ahol nem sajnáljuk egy-két hal elvesztését. A legtöbb növényt megeszi, gömbalgát, úszó fajokat érdemes telepíteni az akváriumába és olyan olcsó hínárokat, amiket nem sajnálunk ha felkerülnek az étlapra.
Táplálkozás: Mindenevő. Ajánlott eleségek: ráktápok, haltápok, tubifex, vörös szúnyoglárva, forrázott zöldségek.
Szaporodás: Akváriumi szaporítása nem ismert. A természetben tavasszal párzanak, 4-6 hét múlva kelnek ki a kisrákok. A nőstények képesek a szűznemzésre.