FŐOLDAL | KEZDŐKNEK | AZ AKVÁRIUM | HALAK | GERINCTELENEK | NÖVÉNYEK | ALGA | BETEGSÉGEK | BARKÁCSROVAT | DIZÁJN és BIOTÓP | ESEMÉNYEK
 
« Vissza

Talaj

A talaj meghatározó eleme a látványvilágnak, de nem csak a dekorációs szerepe fontos, hanem szerves része is az akváriumnak. A talaj élő rendszer, a növények gyökereit táplálja és otthont ad a talajbaktériumoknak, amik a vízminőség fenntartásában is fontos szerepet játszanak. Egy talaj baktériumeltartó képessége a felszínétől függ. Minél porózusabb, annál több mikroba találja meg rajta az élőhelyét. A legrosszabb ebből a szempontból a kvarckavics, a legjobbak a mesterséges, égetett agyagból készült talajok. Mind a növények gyökereinek, mind a baktériumoknak fontos, hogy a víz könnyen áramoljon a talajszemcsék között. Így a tápanyagok és az oxigén is eljutnak a mélyebb rétegekbe is. A kis szemcseméretű talajok hajlamosak az összetömörödésre, ami a vízáramlást akadályozza. Ha áramlásmentes zónák alakulnak ki, az üledékből ammónia és kénhidrogén keletkezik és halmozódik fel. Ezek a mérgek a talaj megbolygatásakor a vízbe kerülnek és meg is ölhetik a halainkat. Az ideális szemcseméret 1-5 mm között van. Az ennél kisebb szemcsék túl könnyen tömörödnek, a nagyobbak között nehezen kapaszkodnak meg a gyökerek. 

Minél könnyebb egy talaj, annál jobb benne a vízmozgás, viszont a talajporszívózás is problémásabb lesz. Egy könnyű talajban kisebb az eltérés a talajszemcsék és a szennyeződés súlya között, ezért nem mindegyik talajporszívó alkalmas a takarítására. Az ilyen talajokhoz szélesebb tölcsérű vagy vékonyabb csövű porszívót kell használni, amelyekben gyengébb az áramlás. A nehezebb talajokból egyszerűbben lehet lejtőt vagy dombokat építeni. 

Az erdei vizek állatai sötét talajon érzik jól magukat, a folyóvizek halai a világos sódert kedvelik. A világos talajok hajlamosak az algásodásra, feketénél viszont valamivel több fény szükséges a növényeknek. A barna különböző árnyalataiból is válogathatunk, a drapptól a csokoládébarnáig. Amikor az akváriumunkat tervezzük, gondoljunk a talaj színére is, ami ugyanúgy befolyásolja majd a látványvilágot, mint a halak vagy a növények kiválasztása.

A talajlakó élőlényeknek fontos a lekerekített szemcséjű talaj. A zúzott kőzetek éles peremei kellemetlenek a talajtúró halak számára. A finom bajusszálakkal rendelkező halak számára kifejezetten veszélyes az ilyen közeg, mivel a bajusszálak könnyen sérülnek és fertőzések kiindulópontjai lehetnek. Egyes halak szeretnek gödröket ásni, akváriumuk talaját saját ízlésük szerint rendezik át. Ilyen például sok sügérféle. Ezeknél a halaknál ne válasszunk felkeveredésre hajlamos talajt. 

Az ideális talaj kémiailag semleges, nem oldódik ki belőle semmi érzékelhető mennyiségben. A leginkább problémás talajokból mész oldódik ki, így keményítik a vizet. Ezt tömény ecettel vagy háztartási sósavval tesztelhetjük. Ha a talaj pezseg, akkor mésztartalmú. Az összes világos talajra érdemes gyanakodni, és elvégezni a tesztet. Homokban, sóderben lehet valamennyi meszes szennyeződés, amit sósavas áztatással lehet eltávolítani. Ha a homok már nem pezseg, mossuk ki alaposan, és ellenőrizzük a mosóvíz kémhatását, mielőtt felhasználjuk. Ha a kémhatás megegyezik a csapvízével, akkor felhasználásra kész. A zúzott mészkő és márvány talajok csak kemény vizet kedvelő halak akváriumában használhatóak fel, mivel alapanyaguk a kálcium-karbonát, ami oldódik is belőlük.

A legtöbb talaj előkészítést igényel, ami hosszabb - rövidebb mosást jelent. Addig kell a talajt mosni, amíg a víz fölötte felkeverés után is átlátszó marad. Egyes talajok esetében ez hosszú és fáradságos munka. A koszos vizet a WC-be öntsük, mert a lefolyóban dugulást okozhat. Léteznek eleve mosottan csomagolt talajok, de ezeket se zúdítsuk egyből az akváriumba, öblítsük át előtte vödörben, mivel a gyártók nem mindig alaposak. Egyes talajokat nem szabad mosni a felhasználás előtt, ezért olvassuk el mindig figyelmesen a csomagolást. Ezek főleg növényes akváriumokba szánt agyag talajok. Sokan ki is szokták főzni a talajt felhasználás előtt, de ez inkább hagyomány, mivel halakra veszélyes fertőzést csak az élő víz mellől származó talaj hurcolhat, az is igen kis eséllyel. 

Talajtípusok

Finom szemű homok: Akár liszt finomságú homokot is vásárolhatunk. Ezek a homokok veszélyesek a szűrőre, mivel könnyen eltömítik, és a vízáramlás teljes lefojtásával akár a motort is tönkretehetik. Hamar összetömörödnek, ezért a felszínről könnyű felporszívózni a hulladékot, viszont a mélyebb részeken oxigénmentes terület jön létre, ami kerülendő. A talaj fellazítása egyben a felkeveredését jelenti, ami viszont a szűrésre hat negatívan. A legtöbb növény gyökere nem képes elviselni ez a közeget, befulladnak és elrohadnak.

Nagy szemű homok, sóder: Az 1 mm-nél nagyobb szemcsenagyságú homokok tartoznak ide. Felhasználás előtt mossuk ki alaposan, hogy a lebegésre hajlamos apró szemcséket eltávolítsuk. A gyökerek nem fejlődnek jól ebben a talajtípusban, de a növények többsége képes hozzá alkalmazkodni. Hajlamos tömörödni, ezért édemes tornyoscsigákat tartani, és a heti vízcserék során fellazítani, porszívózni a talajt. A fenéklakó, turkáló halak számára a legjobb választás, például a páncélos harcsáknak vagy a csíkféléknek. A sárgás, drappszínű homokok természetes hatásúak, a rikító fehér kvarchomok feltűnő, de mesterséges hatású és könnyen algásodik. 

Gyöngykavics: Az egyik legrégebb óta használt és legelterjedtebb talaj. Olcsó, könnyen kezelhető, de elég sok negítívummal rendelkező talaj. Nagy szemcsemérete és sima felszíne miatt sem a hasznos baktériumok, sem a gyökerek számára nem kedvező. A nehéz szemcsék miatt a porszívózása egyszerű, a talajtúró halak anélkül rendezkedhetnek, hogy felkevernék. Esztétikai szempontból sem a legelőnyösebb választás, a látványa nem igazán természetes, különösen a vegyes színű változatnál.

Zúzott mészkő vagy márvány: Fehér vagy krémszínű, szabálytalan szemcsék. Egészen finomszemű és darabosabb változatban is árulják. Savba áztatva erősen pezseg. A vizet keményíti, ezért csak olyan halak akváriumában használható, amelyek kifejezetten ezt igénylik,mint például az afrikai sügérek.

Lávakő: Porózus felületű, szabálytalan, vöröses-barnás kevert színű szemcsékből álló talaj. Erős, karakteres színe van, amit elég nehéz összehangolni a berendezés többi elemével, de megéri a fáradságot, mert kellemes, egyedi megjelenést képes kölcsönözni az akváriumnak. Mind a növények, mind a baktériumok számára igen kedvező talaj, szűrőanyagnak is használják. A darabok súlya elég nagy, így könnyen porszívózható. Hátránya, hogy a szemcsék pereme elég éles, a talajlakó halak érzékeny hasát és bajszát felsérti. 

Bazalt: Fekete vagy sötétszürke színű, népszerű talaj. Sokféle szemcseméretben kapható, a homok finomságútól az egészen nagy darabokig. Olcsó, és könnyen beszerezhetőek nagyobb kődarabok is, így színben harmonizáló dekorációt építhetünk belőle. A nagyobb szemcsés változatok nem alkalmasak talajlakó halakhoz, az apró, lekerekített szemcsések viszont igen. Ajánlott időnként átmozgatni.

Mesterséges, festett talajok: Sokféle rikító színű talajt figyelhetünk meg az üzletek polcain. Egyesek ártalmatlanok, mint a színes üveg, mások negatívan befolyásolják a vízminőséget, mint a festett mészkőzúzalék. Léteznek még fényes festékréteggel bevont kvarckavicsok és átlátszó műanyagkavicsok is. Minden ilyen talajnál megvan a veszélye annak, hogy a festékből valami káros oldódik a vízbe. Ezek a talajok sima felszínükkel nem nyújtanak otthont a hasznos baktériumoknak és a növények is nehezen kapaszkodnak meg bennük, tehát előnyös tulajdonságuk nincs. A természetellenes színvilág a halaknak ugyan nem fáj, de sok emberben visszatetszést kelt. Egy rikító talaj elvonja a figyelmet a lényegről, azaz az akvárium halairól és növényeiről. A mesterséges talajon a legkisebb kosz is rendkívül feltűnő és csúnya. Ha ragaszkodunk a rikító színvilághoz, akkor egészséges kompromisszumot jelent, ha egy természetes talaj tetején helyezünk el pár színes üveggolyót vagy korongot.  

Égetett agyag talajok: A növényes akvarisztikában ma már kizárólag ilyen talajokat használnak, a legtöbb nagy gyártónak van saját változata a témára. A kinézetük és a kezelésük között elég sok eltérés akad, az előnyös tulajdonságaik viszont közösek: könnyű, porózus talajok, amik ideális közeget teremtenek a baktériumok és a növények gyökerei számára. A víz könnyen áramlik a szemcsék között. Ezeket a talajokat sokan összetévesztik a táptalajokkal, viszont alapvetően nem tartalmaznak tápanyagokat, csak segítik a felvételüket és egyesek képesek raktározni is azokat. Csak néhányat szabad porszívózni, a legtöbb törékeny, poros talaj, amik a legkisebb mozgatástól is zavarossá teszik a vizet. Néhány speciális típus tartalmaz valamennyi ammóniát, ami a talaj megbolygatásakor a vízbe kerül. Ezeknél a talajoknál az akvárium bejáratási ideje is hosszabb, legalább egy hónap a halak érkezése előtt, mivel a fölösleges ammóniának ki kell oldódnia. Léteznek a kémhatást, a pH-t befolyásoló vagy stabilizáló talajok, ezek speciális igényű, érzékeny élőlények tartását segítik. Mielőtt ilyen talajt vásárolnánk, tájékozódjunk alaposan, és olvassuk el a termék részletes leírását. Agyag talaj sokféle színben kapható. Léteznek egészen élénk, tetőcserépvörös változatok, természetes barnák és fekete is. Léteznek szabálytalan és kerek szemcsés verziók is. Egyes típusokat több szemcseméretben is árulnak, a természetesebb hatás eléréséhez. 

Táptalajok: Talajnak hívják, de igazából egy tömény tápanyagkoncentrátum hordozóanyaggal, amit mindig valamilyen hagyományos talaj alá kell elhelyezni. A táptalajt úgy helyezzük el az akváriumban, hogy a frontüveg előtti sávra ne jusson belőle, így nem rontja a látványt. Csoportosíthatjuk a leginkább talajtápigényes növény alá is. Legalább 5 cm vastag talajréteg fedje a táptalajt. Talajtúró halak mellett nem használható, és a porszívózást is kizárja.

© akvaguru.hu

Kövess minket a Facebookon is!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
© Miró | W3C