FŐOLDAL | KEZDŐKNEK | AZ AKVÁRIUM | HALAK | GERINCTELENEK | NÖVÉNYEK | ALGA | BETEGSÉGEK | BARKÁCSROVAT | DIZÁJN és BIOTÓP | ESEMÉNYEK
 
« Vissza

Variációk vízre

A legtöbb akvarista csapvízzel tölti fel az akváriumát. Ez a legegyszerűbb és a legolcsóbb megoldás is, azt viszont ne felejtsük el, hogy a csapvíz minősége nem mindenhol ugyanolyan, így általános igazságokat nem lehet kijelenteni róla. Ha egy halra azt mondják, csapvízben tartható, még egyáltalán nem biztos, hogy jól érezné magát a saját csapvizünkben is. Például a főváros és az alföldi régió között hatalmas eltérés van vízminőségben. Ezért szükséges a vízkeménységet és a kémhatást megvizsgálni, legalább egy alkalommal, mielőtt belefognánk az akvarisztikába. Szerencsére ez a két teszt elég olcsó, egy átlagos díszhal árából megvehetőek.

Az Akvárium Magazin összeállított egy adatbázist, ahol a hazai vizek adatait gyűjtik. A helyi vízművek honlapján is találhatunk információkat. Ha akad valahol a lakóhelyünkre vonatkozó adat, akkor nagyjából el lehet dönteni, mire számíthatunk. A pontos értékhez viszont ajánlott magunknak mérni, mivel pár év alatt látványosan megváltozhat, és az adatbázisokat ritkán frissítik.

A természetben a halak sokféle vízben élnek, ahogy a csapból is területenként más és másféle víz folyik. Ha a csapvizünk ivóvíz minőségű, akkor akad olyan hal is, ami problémák nélkül tartható is benne, csupán a megfelelő fajokat kell választanunk. A magyar csapvíz általában a kemény, a nagyon kemény és a szikes kategóriába esik, ami a trópusi halfajok jelentős részének nem megfelelő. Ha egészséges, hosszú életű és szép halakat szeretnénk, akkor a vízigényüket biztosítanunk kell, vagy a csapvizünket eleve kedvelő fajok választásával, vagy másféle víz használatával. Az akvarisztikai boltokban a halakat csapvízben szokták tartani, és gyakran javasolják is ezt az eladók az akvaristáknak. Mondják, hogy ezek a halak már tenyésztettek, hozzá vannak szoktatva a csapvízhez. Ez viszont csak korlátozottan igaz. A díszhalak döntő többsége külföldről érkezik, teljesen más vízminőségű területekről, tehát semmiképpen sem szokhattak hozzá a mi csapvizünkhöz. A díszhaltenyésztés ma már nagyüzemi léptékben történik, nagyrészt Ázsiában, ahol a lágy víz eleve adott. Az ázsiai import halakat a boltokban rakják át kemény csapvízbe, előtte lágy vízben éltek és utaztak.  Az ellenálló fajokat ez nem viseli meg vészesen, az erre érzékenyeknél viszont sok gondot okozhat. Ha igényes vagy érzékeny halakat tervezünk, nem a legjobb megoldás megvenni őket az első boltban. Sok esetben hasznos a hazai tenyésztőket felkeresni, a különböző fórumokon és börzéken találkozhatunk velük. Tőlük lehet valóban hazai csapvízhez szoktatott halakat is venni, a mindenképpen lágy vizet követelő fajoknál pedig elkerülhetjük, hogy a vásárlás előtt legyengítse őket a különböző vizekbe való sorozatos áttelepítés.

A nem megfelelő vízben tartott halak betegesek lesznek, szaporodási kedvük csökken vagy meg is szűnik, színezetük nem mutatja teljes pompáját és az élettartamuk is rövidül. A lágy vizet igénylő fajok kemény vízben gyakran szenvednek bőrbetegségektől, fordított helyzetben pedig a kalciumhiány és a vesék túlterhelése jelent veszélyt. Ha lágy vizet igénylő fajokat szeretnénk tartani, akkor a csapvizünket keverni kell valamilyen lágyított vízzel. 

Ha úgy döntünk, módosítani szeretnénk a csapvizünket, akkor a legfontosabb, hogy következetesen ki is tartsunk az eljárás mellett. A halak és a többi akváriumi állat is rosszul viselik a vízkeménység változásait, ezért mindig ugyanolyan cserevizet kell használnunk. Nem szükséges a keménységet állandóan mérni, ha egyszer eltaláltuk a víz keverési arányát, akkor elég, ha azt tartjuk be. Ha egy berendezett akváriumban szeretnénk változtatni a vízen, akkor szépen lassan kell haladni. Az újfajta vízzel kisebb vízcseréket csináljunk, hogy a keménység ne változzon sokat, azaz hetente legfeljebb 1-2 fokot. Amennyiben csapvízből vásárolunk lágyvizes halat, ugyanígy szükség van erre a fokozatosságra, mivel a hirtelen keménységcsökkenés akár meg is ölheti. A nagymértékű lágyítás sokkal veszélyesebb, mint a keményítés, mivel fokozott terhet jelent a veséknek.

Honnan szerezhetünk vizet? 

Csapvíz: Az átlagos magyar csapvíz kemény, enyhén lúgos, klórt tartalmaz. Ha egy éjszakát állni hagyjuk, a klór kiszellőzik. Ha klórtalanítót használunk, akkor is hagyjuk állni pár percet, hogy az oldott gázok távozhassanak belőle. Egyes településeken a csapvízzel problémák vannak, amik az akváriumi használatot nehezítik vagy teljesen kizárják. Ilyen a szikes víz, vagy a túl magas vas- vagy szervesanyag- tartalom.  Ezekről a helyi vízműveknél tájékozódhatunk. 

Forralt víz: Ha a csapvizet forraljuk, akkor a vízkeménység egy része, az úgynevezett változó keménység kicsapódik a vízből, így valamennyit csökkenthetjünk rajta.  Amint kezelhetőre hűlt, öntsük át másik edénybe, szükség esetén szűrjük át perlonvattán. A vízkő általában a fazék falán marad, de ha mégsem, akkor nem árt kiszűrni. Ellenkező esetben képes visszaoldódni később. A forralás során távoznak az oldott gázok is, mint a klór vagy az oxigén. Nem elég a víz lehűlését megvárni felhasználás előtt, néhány órán át még pihentetni kell, hogy az oxigén újra beoldódjon. A forralás elsőre praktikus módszernek tűnik, mert bármelyik háztartásban azonnal kivitelezhető, de összességében macerásabb és az elhasznált gázt is figyelembe véve nem olcsóbb a többi lehetőségnél. A használt fazekat ecettel kell elmosogatni, mert a vízkövet nem viszi a mosogatószer.

Desztillált víz: Nagyobb áruházakban, drogériákban néha vásárolható,de a legtöbb helyen már ioncserélt vizet árulnak helyette. Vegyszerboltban kimérve is kapható. A keménysége nulla, a kémhatása elvileg semleges, gyakorlatilag vegytiszta víz, mindenféle oldott anyag nélkül. Ha a levegővel érintkezik, akkor a levegő CO2 tartalma beoldódik, ami egyhén savassá teszi. Minden élőlénynek szüksége van valamennyi oldott anyagra, ezért önmagában tilos használni! Csapvízzel  keverve alkalmazható az akváriumban. 

Ioncserélt víz(készen kapható): Többféle technológia is tartozik ide, és nem mindegyik alkalmas akváriumi használatra. A benzinkúton vagy nagyáruházban vehető ioncserélt víz általában alkalmas erre a célra, az ilyenek csomagolásán „desztillált vízzel egyenértékű” vagy "laboratóriumi használatra is alkalmas" felirat, illetve az ISO 3696:2000 szabványjelölés található. A flakonra rajzolt halacska vagy akvárium is jó előjel, a cserepes növénnyel illetve a lombikot/kémcsövet ábrázoló piktogrammal együtt.  Ha bizonytalanok vagyunk, a TDS és a pH mérésével dönthetjük el, megfelelő-e. Az akváriumhoz alkalmas ioncserélt víz oldottanyag-tartalma mérhetetlenül alacsony, ezért vezetőképessége is gyenge, pH-ja semleges vagy enyhén savas. A nem alkalmas "vasalóvíz" a vízkeménység helyett nátriumot tartalmaz,  vezetőképessége és pH-ja is magas.

Ioncserélő gyanta:  Akvarisztikai üzletekben kevertágyas műgyantát kaphatunk, ami tökéletesen megfelelő akváriumi használatra. Ezzel otthon, kényelmesen állíthatunk elő lágy vizet, így rengeteg cipekedést megspórolhatunk. A gyantát nem szabad az akváriumban használni, a cserevizet kell lelágyítani. A gyantát nejlonharisnyába töltve lógassuk be a vödörbe. Ha valamilyen módon mozgatjuk a vizet(például egy belső szűrő fejével, levegőztetővel), néhány óra alatt elkészül egy vödörnyi (15 liter) víz. Ha nem mozog a víz, néhány napba telik amíg teljesen lelágyul.  A kész víz lényegi tulajdonságaikban a desztillált víznek felelnek meg (bár nem olyan tökéletes), oldottanyag-tartalma igen alacsony, pH-ja enyhén savas. Tisztán nem használható, valamilyen keményebb vízzel kell elkeverni. A gyanta idővel kimerül, ilyenkor a forgalmazónál becseréltethetjük frissre. Házilag is regenerálható, ami olcsóbb, viszont elég macerás és erős savak és lúgok szükségesek hozzá.

Léteznek háztartási vízlágyító készülékek, amelyek szintén ioncserélők. Ezek viszont  nátriumra cserélik a vízkeménységet, így nem valók akváriumhoz. A sóval regenerálható vízlágyító gyanták kivétel nélkül ebbe a kategóriába esnek.

RO azaz reverz ozmózis:  A vizet egy speciális membrán segítségével tisztítják meg, ami a vízmolekulákat átengedi, de az oldott anyagokat nem. A víznyomás működteti a folyamatot, aminek eredményeképpen tiszta lágy víz és nagyobb mennyiségű hulladékvíz jön létre, ami tartalmazza az összes oldott anyagot, ami a tiszta vízből kiszűrődik. Minél erősebb a víznyomás, annál jobb a tiszta és a hulladékvíz aránya. RO készüléket vásárolhatunk otthonra is, ez akkor éri meg, ha hetente nagyobb mennyiségű vízre van szükségünk, mert a ritka használat árt a készülék membránjának. Kész RO vizet akvarisztikai boltokban kaphatunk kimérve. Alig tér el a desztillált víztől, csak keverve használható. 

Esővíz, hólé: Igen alacsony vízkeménységgel rendelkezik. Önmagában is használható bizonyos fajok ikráztatására, a csapvizet hígíthatjuk vele.  Városokban nem gyűjthető, mert nem elég tiszta. Vidéken, mindenféle szennyezőforrástól távol lehet csak biztonságosan felfogni, nagyobb zivatarok idején. A csapadék elejét hagyjuk ki, ez tartalmazza a levegőből kimosott szennyeződéseket. A bádog esőcsatorna felületén található cink súlyos méreg a halaknak, ezért a háztetőről lecsorgó esővíznek van némi kockázata.

Forrásvíz: Az ihatónak minősített források vizét akváriumban is használhatjuk, bár sok haszna nincs. A forrásvizek keménysége nagyon változó, a forrásvidék kőzeteitől függően. Vulkanikus vidéken számíthatunk lágyabb vízre, de általánosságban a forrásvíz nem szokott lágyabb lenni a környék csapvizénél. A forrásvizek keménysége nagy mértékben változhat az évszak vagy a csapadékmennyiség függvényében. Soha ne használjuk a keménység és  a pH ellenőrzése nélkül. Előnye, hogy nem tartalmaz klórt, és a régi ivóvízcsövekből beoldódó ólom vagy réz sem jelent problémát. A hátránya, hogy messziről kell cipelni a vizeskannákat, ami elég problémássá teszi a heti vízcseréket, és mivel csak kocsival van értelme szállítani, végső soron körrnyezetszennyező is.

Kútvíz: Csak olyan kút vizét használhatjuk, amit megvizsgáltak és ivóvíznek minősítettek. Még ezekkel a kutakkal is sokszor van probléma akvarisztikai szempontból, például nagyon kemény a vizük, vagy túl sok vasat tartalmaznak. A nem bevizsgált kutak vize könnyen lehet magas nitrát- vagy foszfáttartalmú, gyomirtó vagy más vegyszer is előfordulhat bennük. A kútvíz használatának komoly előnye nincs, viszont mindig van valamennyi kockázata. 

Palackozott vizek: A köznyelv minden palackozott vizet ásványvíznek hív, és ezeket magas ásványianyag-tartalmúnak is gondolják. A valóságban azonban ezeknek a vizeknek az ásványianyag-tartalma - és így a keménysége -  széles skálán változik. Az átlagos csapvíznél lágyabb és keményebb palackozott víz is kapható, így ezek hozzáadásával elviekben módosíthatnánk az akvárium keménységét. Azonban ez irreálisan drága, rossz hatásfokú és környezetszennyező elképzelés. A palackozott víz oldott gázokat tartalmaz, még akkor is, ha szénsavmentes. Ezek a gázok a felbontás után buborékok formájában kiválnak és távoznak. Soha ne öntsünk palackozott vizet felbontás után azonnal az akváriumba, pihentessük előtte legalább egy órát kupak nélkül, különben embóliát okozhat.

© akvaguru.hu

Kövess minket a Facebookon is!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
© Miró | W3C