FŐOLDAL | KEZDŐKNEK | AZ AKVÁRIUM | HALAK | GERINCTELENEK | NÖVÉNYEK | ALGA | BETEGSÉGEK | BARKÁCSROVAT | DIZÁJN és BIOTÓP | ESEMÉNYEK
 
« Vissza

Egyensúly

Az egyensúly az akváriumban egy olyan állapot, amiben a körülmények némi rugalmassággal közel állandóak maradnak. Az egészséges akvárium stabil, a vízkeménység, a kémhatás és a hőmérséklet alig változik, az ammónia és a nitrit kimutathatatlan, a nitrát pedig 30 mg/liter alatt van. Az akváriumban eközben folyamatosan mennek végbe a biológiai és kémiai folyamatok, de ha helyesen  válogatjuk össze az élőlényeket és a felszereléseket, ezek egy része semlegesíti egymást - például a halak ammóniát ürítenek, a szűrőbaktériumok pedig elfogyasztják. Egyes anyagok viszont nem képesek lebomlani, és folyamatosan keletkeznek, mások eközben fogynak.  Az egyensúly megőrzéséért rendszeresen be kell avatkoznunk a rendszerbe - ez a gyakorlatban a vízcseréket jelenti. 

Sokan szeretnek úgy beszélni az akvárium egyensúlyáról, mintha az helyettesítené a szükséges felszereléseket, vagy az akvárium gondozását. Ez a misztikus „egyensúly”  a hirdetői szerint egészségesen tartja az akváriumot mindenféle beavatkozás nélkül, épp csak a halakat kell etetni és a párolgást utántölteni. De az egyensúly nem éppen így működik. Az akvárium egy mesterséges közeg, nem tartják egyensúlyban a természet erői, nekünk kell imitálni azokat. A technikai berendezések, a rendszeres vízcsere és akváriumápolás elengedhetetlen feltételei az egyensúlynak. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy tényleg létezik mutatóba néhány akvárium, ami mindenfajta gondozás nélkül működőképes egy ideig. Ezekben nagy tűrőképességű halak élnek, amik sokáig képesek túlélni a mostoha körülményeket. Ha egy ilyen akváriumban megvizsgálnánk a nitrátszintet, akkor azt rendkívül magasnak találnánk. Ezt egyes halak elviselik, viszont semmiképpen sem állatbarát hozzáállás ilyen körülményeket fenntartani az akváriumunkban.

 

Természetes vizek és az akvárium

Az akvárium egy zárt rendszer, amibe egyedül mi tudunk anyagokat bejuttatni vagy eltávolítani. A természetes vizek állandó körforgásban vannak. Frissülnek az esőtől és a folyóvizektől, a mély iszapban a lebontó folyamatok színtere nagyságrendekkel nagyobb, a parti nádasok hatalmas nitrogénfogyasztók. És a legfontosabb, a természetes élőhelyeken sokkal több víz jut minden egyes halra, mint egy akváriumban. A nitrogénvegyületek mennyisége egy akváriumban olyan nagy, ami már elképzelhetetlen egészséges élővízben, legfeljebb erősen szennyezett mezőgazdasági területeken fordul elő. A természetes vízfelületeket mozgatja a szél, meglepően erős áramlásokat képesek létrehozni még egy állóvízben is a légköri hatások. Egy akváriumban mindezt nekünk kell pótolnunk. Vízcserével távolítjuk el a nitrátot, vízszűrővel hozunk létre áramlást és életteret a lebontó szervezeteknek. A víz mozgatásával érjük el a gázok egyenletes beoldódását, lámpával imitáljuk a felülről érkező napfényt.

Egy akváriumban egyensúlyról akkor beszélhetünk, ha a vízbe bekerülő és onnan kikerülő anyagok kiegyenlítik egymás hatásait. Az akváriumba folyamatosan érkezik a haleledel, esetleg még növénytáp is. Más vegyületek, például a vízkeménység alkotóinak a mennyisége lassan, de állandóan csökken, ha nem kap utánpótlást. Ezeknek az anyagoknak egy részét az élőlények felhasználják, átalakítják, és a végtermékek a vízbe visszakerülnek. Egyes végtermékektől különböző biológiai folyamatok sikeresen megszabadítanak, mások viszont akváriumi körülmények között nem képesek lebomlani, így azok a végtelenségig halmozódnak, hacsak nem avatkozunk be egy vízcserével. Ilyen például a nitrát, ami súlyos mérgezést okoz, ha túl magas értéket ér el. 

 

A modern akváriumgondozás

Egy modern, állat- és akvaristabarát akváriumban a következő feltételeket kell biztosítani:

Vízmozgás - Elkeveri a gázokat, ellátja a halakat oxigénnel, a növényeket tápanyagokkal. A biológiai szűréshez létfontosságú. A vízmozgás létrehozása a szűrő elsődleges feladata.

Felület - A szűrőbaktériumoknak felületre van szükségük, amin szaporodhatnak és dolgozhatnak. Az akvárium összes felszínét benépesítik, de a hatékony tömeget a direkt erre tervezett szűrőanyagokban tudják elérni. Ez a szűrők szűrőtartályában kap helyet, ahol biztosítva van a működésükhöz szükséges vízmozgás is.

Növények - Mert kiegészítik a biológiai szűrést, ráadásul el is távolítanak nitrogénvegyületeket, nem csak biztonságosabbá alakítják, mint a baktériumok. 

A szerves törmelék eltávolítása
- Ezt egy megfelelő erősségű szűrő képes önállóan elvégezni. Azonban ha az áramlás gyenge, nekünk kell aljzatporszívóval összeszedni.

Oldott káros anyagok eltávolítása - A legveszélyesebb részüket a biológiai szűrés eltünteni, a maradék azonban ránk marad. Vízcserével szabadulhatunk meg tőlük.

Ásványi anyagok, nyomelemek pótlása - A vízkeménység, a halaknak és növényeknek fontos nyomelemek szép lassan elfogynak a vízből. Vízcserével pótlódnak. Bár a növénytápok nyomelemeket is tartalmaznak, használatuk mellett még fontosabb a rendszeres vízcsere.


A halak és a növények etetése - A halakat mi etetjük, a növényeket szerencsés esetben a halak. Az igényesebb növények és a jobban megvilágított akváriumok külön növénytápsót igényelnek.

Világítás - A halak és a növények természetes igényeinek egy zárt szobában a mesterséges, felülről érkező világítás felel meg.

 

A régi módszer

Az akvarisztika hőskorában nem hittek a vízcserében. Az érett akváriumvíz mítosza hosszú évtizedekig tartotta magát, és a vízcseréket a lehető legritkábban végezték. Azóta már tudjuk, hogy nem a víznek kell beérnie, hanem a szűrőben és a talajban kell elszaporodni a lebontó baktériumoknak. Ezeknél akváriumoknál a növényekre támaszkodtak a nitrátszint csökkentésében. Ez elvi szinten még működik is, csupán szélsőségesen sok növény és ezzel arányosan nagy vízmennyiség kell igen kevés halra. Komoly probléma még, hogy a növények kiegyensúlyozott tápanyagellátását soha nem cserélődő vízben szinte lehetetlen megoldani. Bármelyik tápanyag hiánya esetén a növekedés drasztikusan lelassul, vagy le is áll. Ha tápot is adagolunk, vízcsere nélkül nem tudjuk szabályozni a mennyiségét, könnyen felhalmozódhat néhány tápanyag a vízben, amit a növények kisebb arányban használnak fel. Ez hosszú hónapok alatt súlyos problémává nőheti ki magát. Ennek ellenére van jó pár példa ilyen módszerrel gondozott akváriumra, amik néhány évig működőképesek beavatkozás nélkül. Ezek nagyon kevés, szívós hallal üzemelnek és viszonylag nagyméretűek. Ez a módszer semmiképpen sem alkalmas a technikán való spórolásra, csak fanatikus és hozzáértő akvaristáknak ajánlott belefogni, és a nitrát- és ammóniaszint rendszeres ellenőrzése szükséges hozzá. Az átlag akvarista elvárásainak egyébként sem felel meg a nagyméretű akvárium és csupán néhány kisméretű hal kombinációja, ami ennek a módszernek az alapfeltétele. A vízcserével ellentétben a szűrőberendezés megléte itt is létfontosságú. Ha egy ilyen akváriumban mégis vizet szeretnénk cserélni, az igen macerás folyamat, mivel a régi víz tulajdonságai már nagyon megváltoztak a csapvízéhez képest, a nagy eltérés pedig sokkot okozhat. Ráadásul az elsavasodott vízben a szűrőbaktériumok teljesítménye lecsökken vagy leáll, így jelentős ammóniamennyiség is felgyűlhet. A savas víz hatására azonban ez az ammónia  a viszonylag veszélytelen ammónium-ion formájában van jelen. Amikor azonban friss, lúgosabb csapvízzel cserélünk vizet, az emelkedő pH hatására hirtelen szabad ammónia jön létre, ami a halak súlyos mérgezését vagy akár pusztulását is okozhatja. Ez az "öreg akvárium" vagy "vízcsere szindróma". Ez a jelenség megmagyarázza, elődeink miért tartottak annyira a vízcserétől. Azonban a rendszeres vízcsere egyszerűen megelőzi a bajt, míg ha halogatjuk akkor idővel egyre kockázatosabbá és körülményesebbé válik a helyzet megoldása. Vizet cserélni pedig előbb-utóbb minden akváriumban kell.

 

A vízcsere

Egy akvárium üzemelése közben folyamatosan változnak a vízben található anyagok mennyiségei. A keménység és vele a pufferkapacitás csökken, a nitrogénvegyületek és a foszfát szintje nő, savak halmozódnak fel, amik a keménység nélkül erősen lecsökkentik a pH-t. Amikor vizet cserélünk, ezt a hatást ellensúlyozzuk. Amik fogynak, például a vízben eredendően megtalálható nyomelemek, pótoljuk, a termelődő salakanyagokat eltávolítjuk. Ha hetente cserélünk vizet, akkor az akváriumvíz fő értékei - a keménység és a kémhatás - nem képesek érzékelhető mértékben megváltozni a csapvízhez képest. Ezért a vízcsere nem okoz kémiai értelemben változást, ami hatalmas stresszforrás lenne a halaknak. A rendszeres részleges vízcsere a stabilitás és így az egyensúly kulcsa.

 

Szűrő nélkül

Valamilyen szűrőmegoldás nélkül semmilyen akvárium sem életképes hosszú távon. A halak vizeletét és ürülékét el kell távolítani, különben a bomlástermékeket nyelik le a táplálékkal és lélegzik vissza a kopoltyúikon át. A szűk értelemben vett szűrőberendezés megfelelő körülmények mellett még elhagyható, bár ez egy kockázatos és profiknak való módszer. Ilyenkor a növényeket használjuk fel a biológiai szűrésre, mivel képesek tápanyagként felhasználni a halak végtermékeit. Viszont szükségük van hozzá a megfelelő vízáramlásra. Ezt szűrőtartály nélküli vízpumpával is megvalósíthatjuk(ami még nem szűrő), összességében azonban ez is egy szűrés, növényszűrő és élőgép néven egészen hatékony változatai is ismertek. Erről az akváriumtípusról Diana Walstad könyvében olvashatunk bővebben.

Ráadásul ha már vízmozgás van, bűnös pazarlás nem kihasználni a lehetőséget a hagyományos nitrifikáló szűréshez. Minimális ráfordítással hatalmasat javul a rendszer biztonsága. Igazán hatékony és stabil biológiai szűrésre csak és kizárólag egy elég nagy nitrifikáló baktériumkolóniát fenntartó szűrő képes.

Ha nem mozog a víz az akváriumban, akkor könnyen létrejöhet végzetes pH ingadozás vagy oxigénhiány is.  Egyesek állítják, hogy néhány halfajnak, például az aranyhalnak vagy a sziámi harcoshalnak nem kell szűrés. Ezek a halak némileg ellenállóbbak az átlagnál a rossz vízminőséggel szemben, viszont ugyanúgy szenvednek és megbetegednek tőle. Egy szűrés nélküli akváriumban lehetetlen egészséges és hosszú életű halakat tartani.

 

A gázegyensúly

Ez egy olyan egyensúly, amivel a mai akvaristáknak szerencsére nem kell foglalkozni. A modern szűrés megoldja ezt a problémát, még mielőtt felmerülne. Azonban a régi könyvek most is népszerűek, és gyakran előfordul, hogy a mai problémákat ötven éves megközelítésből próbálják magyarázni. Ezért érdekességképpen bemutatjuk a vízmozgás nélküli akváriumok biológiai alapjait. Fontos megjegyezni, hogy ez a módszer egy olyan korban alakult ki, amikor az egyszerű hobbisták számára még a levegőztető sem volt elérhető technika. A mai lehetőségekhez képest ez egy rossz és egyáltalán nem állatbarát módszer.

A gázegyensúly lényege, hogy az oxigénfogyasztó és termelő folyamatok kiegyenlítsék egymást. Fogyasztják a halak és a lebontó baktériumok, termelik a növények és a levegőből diffúzióval is érkezik. Az állatok által termelt CO2 a növényeket táplálja. Ha megfelelő arányban telepítjük a halakat és a növényeket, akkor nem kell tartani sem a halak oxigénhiányától, sem a növények túlzott fotoszintézise miatt hirtelen emelekedő pH-tól. Ezekben az akváriumokban szűrő sem volt, így ez a feladat is a növényekre hárult, bár akkoriban ezt még nem ismerték vagy nem tartották fontosnak. A legnagyobb probléma az egésszel, hogy a növények éjszaka nem fotoszintetizálnak. Nappal hiába látják el a halakat oxigénnel, minden napnak durván a fele oxigénhiányban telik. Ez pedig nem éppen kellemes állapot a halaknak vagy éppen a hasznos baktériumoknak. Akkoriban a mesterséges világítás sem volt elterjedt, így a felhős időjárás egész napos oxigénhiányt eredményezett. Télre a halállomány lecsökkentését, a gyengék kiselejtezését javasolták a szakkönyvek. Erről a módszerről Dr. Lányi György vagy Lányi és Wiesinger közös könyvében olvashatunk.

© akvaguru.hu

Kövess minket a Facebookon is!

 

Budapest Akvarisztika

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
© Miró | W3C