FŐOLDAL | KEZDŐKNEK | AZ AKVÁRIUM | HALAK | GERINCTELENEK | NÖVÉNYEK | ALGA | BETEGSÉGEK | BARKÁCSROVAT | DIZÁJN és BIOTÓP | ESEMÉNYEK
 
« Vissza

A növények hiánytünetei

Ha a növényeknek túl kevés tápanyag jut, vagy csak nem a megfelelő arányban, különböző hiánytünetek lépnek fel. Leáll a növekedésük, elcsúnyulnak, elpusztulnak. A tünetek beazonosítása az első lépés a probléma megoldása felé. A különböző hiányokra más és más megoldás akad, és előfordul, hogy egyáltalán nem a még több tápanyag adagolása segít.

Először tisztázzuk, hogy egyáltalán tápanyaghiány-e a bűnös!

A növények tünetei mögött állhat teljesen más probléma is. Az egy hónapnál nem régebben vásárolt növényeknél nem érdemes hiánytüneteket keresni. A növényeknek vannak tartalékaik, amik kitartanak pár hétig. Ha ilyen hamar bajuk van, akkor jellemzően a nem megfelelő környezet vagy az új hely jelentette változás az ok. Esetleg az előző helyükön rosszul tárolták őket, és ilyenkor egy tökéletes akváriumban is eltart egy darabig a regenerálódás. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy túl igényes növényeket vásárolnak egy átlagos akváriumba. A fényhiány, a CO2 adagolás hiánya és a nem megfelelő (például túl tömör) talaj könnyen elviszik a kényes növényeket. Ilyenkor hiába vásárolnánk növénytápot, csak az akvárium teljes átalakítása lenne megoldás.

A másik gyakori eset, amikor a növényt a submers-emers átalakulás viseli meg. A kertészetekben víz fölött nevelik a legtöbb akváriumi növényt, mert gyorsabban fejlődnek. Azonban ilyenkor teljesen másféle leveleket is növesztenek, amiknek erősebb a tartása, a felületük gyakran szőrös vagy viaszos. Ezek az úgynevezett emers levelek víz alatt nem hatékonyak, ezért a növény leépíti őket és új, vízalatti élethez igazított submers leveleket növeszt. Ez az átmenet érintheti egyszerre az egész növényt, vagy szépen lassan, egyenként is a leveleket.

Egyes növények a víz változásaira is érzékenyek. A vízkeménység, a pH és néhány egyéb, nehezebben vizsgálható körülmény változása is a levelek pusztulását okozza pár növénynél. A vízikehely fajok különösen érzékenyek erre, náluk Crypto rothadás néven közismert a jelenség.

Egyes halak, csigák kártételét vagy az átültetés okozta sérüléseket is könnyű a hiánytünetekkel összekeverni. Az állatok nem feltétlenül megrágják a növényeket, egyes fajok a puszta mozgásukkal képesek összetörni a finom leveleket. Ez gyakori eset például a nagyobb algaevő harcsák akváriumaiban, ráadásul éjjel aktívak, így sok akvaristának fogalma sincs, mit is képesek ezek a halak művelni. A sérült leveleken jellemzően vékony törésvonalak jelennek meg, amelyek idővel besötétednek, majd jó pár nap múlva az egész levél pusztulni kezd. A csigák rágta lyukakat a káliumhiány tüneteivel lehet összetéveszteni. Télen szállítás közben meg is fázhatnak a növények, ami adott esetben csak hetekkel később lesz egyértelmű, amikor a szövetek bomlása már előrehaladott.

Ha tünet van, még mindig nem biztos, hogy a tápot kell növelni!


Néha a hiánytünetek egyértelműen jelentkeznek, a gondot mégsem az adott elem tényleges hiánya okozza. Gyakori probléma a túl magas pH, ami a mikroelemek - különösen a vas - felvételét nehezíti, így megfelelő mennyiség mellett sem jut hozzá a növény az adagjához. Ezen segíthet egy tőzeges táptalaj, ami a talajban lokálisan hoz létre alacsony pH-t, lúgos csapvíz használata mellett is. Sok gyári táp erdendően emelt vastartalommal igyekszik kivédeni a jelenséget. Problémát jelent a szikes vagy a nem megfelelő ioncserélő gyantával lágyított víz. Ezek magas nátriumtartalma akadályozza a mikroelemek felvételét. A nátrium okozhat gondot az akvárium állandó sózásánál is, mivel a konyhasó nátrium-klorid.  A rendkívül magas(100ppm+) nitrátszint mérgezést okoz, aminek a tünetei nagyon hasonlítanak egy hiányra(ez túltelepített akváriumban esélyes). Előfordul, hogy a csapvíz tartalmaz valamennyi nitrátot vagy foszfátot, ami képes kibillenteni a két legfontosabb tápanyag arányát, és az egyik túlzott jelenléte a másik hiányához vezethet.

Előfordulnak olyan tápok is a piacon, amik egyszerűen rosszak. A tápanyagok aránya nem megfelelő, ezért a megnövelt adagolásnál sem érünk el igazán jó eredményt. Mielőtt tápot választunk, érdemes körbenézni az akvarista fórumokon, milyen márkák váltak be a többieknek.

Mikro vagy makroelem?

A növények hiány esetén képesek átcsoportosítani a tápanyagokat a régi levelekből az újakba. Azonban ez minden tápanyag esetében eltérő sebességgel történik. A mobilisnak nevezett tápanyagoknál ez elég gyors, így az új levelek képesek zavartalanul kifejlődni a régiek rovására. Az immobilis tápanyagok esetében a név túlzás, mert képes őket átszállítani a növény, de nem elég gyorsan, így az új levelek fejlődése zavart szenved.Sokan úgy fogalmazzák meg, hogy a makroelemeket képes mozgatni a növény, a mikroelemeket nem, ami a legismertebb elemekre illik, de épp elég kakukktojás van, hogy ne lehessen szó szerinti szabálynak venni.

Mobilis tápanyagok: Nitrogén(N), Foszfor (P), Kálium (K) Magnézium (Mg) Molibdén (Mo).
Immobilis tápanyagok: Vas (Fe), Kalcium (Ca) Kén (S) Bór (B)

Nitrogén - N
Optimális szintje(NO3) 10-30 ppm
Az egész növény sárgászöld lesz, az öreg levelek sárgábbak, mint az újak. Az apró, torz és a növény többi részénél sárgább levelek biztos jelei a nitrogénhiánynak. Súlyos esetben előfordul, hogy a hajtásvégek elbarnulnak és elhalnak. Jellemző rá a rendkívül lelassult növekedés. Egyes vízinövények vörösesen színeződnek el.

Foszfor - P
Optimális szintje: 0.1 - 1,5 ppm
A növekedés rendkívül lelassul, a növény egésze kifakul vagy néhány esetben besötétedik. Az öreg leveleken gyakran megjelennek a zöld pontalgák. Az öreg levelek leeshetnek. Egyes növények lilásra színeződhetnek, mások barna foltokat növesztenek a leveleken. Könnyen összetéveszthető a nitráthiánnyal.

Kálium - K
Optimális szintje: 5-30 ppm
Apró barna pöttyök az öreg leveleken. A pöttyök szegélye lehet sárga, idővel növekednek vagy ki is lyukadnak. Az új levelek nagyon aprók lesznek, az öreg levelek sárgulhatnak, de az erek és a levéllemez színe azonos marad.

Vas - Fe  
Optimális szintje: 0,1-0,5 ppm

Az új levelek halványak. A fakulás az ereket kevésbé érinti, mint a levéllemezt, így sötéten rajzolódnak ki a világos alapon. A gyorsan növő növényeknél figyelhető meg először. Gyakori hiány, különösen lúgos vízben.

Magnézium - Mg
Optimális szintje: 5-10 ppm

Hasonló a vashiányhoz, mivel hiánya a vas felszívódási zavarát okozza. Az öreg és az új levelek is kifakulnak, és a vashiányhoz hasonlóan jellemzően csak a levéllemez, az erek sötétek maradnak. Esetenként lila vagy fehér elszíneződés is megfigyelhető az új levelek csúcsán, amelyeken torzulás is előfordul. Része a vízkeménységnek, így csapvíznél ritka.

Kalcium - Ca

Mivel a csapvízben megtalálható, ritkán fordul elő a hiánya. Az új levelek kicsik és visszamaradottak, miközben a levélerek hossza nagyjából normális marad. Az eredmény keskeny, csavarodott, torz levél. A szín halványodik, akár fehérre is fakulhat.

Bór - B

A tünetei a kalciumhiányéval megegyeznek. A hajtás törékennyé válik, a hajtáscsúcs elhal. A hiánya rendkívül ritka, az összes fenti eset valószínűbb.

Réz - Cu

A az új levelek csúcsai elhalnak. Nagyon ritka hiány, gyakoribb probléma ha túl sok van belőle a csapvízben.

Molibdén - Mb

Az öreg levelek széle barnul, sárga foltok az erek között. Akváriumban nem jellemző a hiánya.

Kén - S


Az új levelek elsárgulnak és elpusztulnak. Csapvízben nem jellemző a hiánya, az állandó keménység többek között szulfátokból áll. Szikes vízben előfordulhat.

Cink - Zn

Az öreg levelek sárgulnak az erek között, ami a levélcsúcsnál kezdődik és a levélalap felé terjed.

A beazonosításhoz további segítség ez a fényképgyűjtemény.


Megvan a bűnös, hogyan tovább?

Bár léteznek külön porok minden egyes tápanyagra, a legtöbb akvarista számára ez nem megoldás. Eleve drága megvenni őket, mert nem léteznek kis kiszerelésben, másrészt az átlagember otthonában nincsen olyan pontos mérleg meg a többi felszerelés, ami a biztonságos kimérésükhöz kell. A túladagolás meg legalább annyi bajt okoz, mint a hiány! Tehát hiába szúrtuk ki, hogy mondjuk káliumhiány a baj, nem az lesz a megoldás, hogy megyünk a boltba "káliumporért". Sokkal több esélyünk van az előre gyártott tápokkal, márkákkal, különböző kiszerelésű készítményekkel variálni.

Mikroelemhiány

Ha kommersz, híg tápot használunk, akár meg is duplázhatjuk az adagot. Ha csak folyékonyat használtunk, dugjunk valamilyen tablettát vagy golyót a talajba. Lágyíthatjuk a vizet, így csökkentjük a pH-t ami kedvez a felszívódásnak. Ez egyben más problémás vegyületek mennyiségét is csökkenti, amik bezavarhatnak a tápanyagok forgalmába. Ha kifejezetten vashiány van, akkor válasszunk emelt vastartalmú tápot. Ha túl lágy a vizünk, keverhetünk egy kis dolomitzúzalékot a talajba.

Káliumhiány

Egyes szerves szénforrások segédanyaga kálium, így egyszerre szüntetjük meg a hiányt és támogatjuk a növények szénigényét is. Léteznek emelt káliumtartalmú mikroelemes tápkeverékek is. Előfordul, hogy a káliumhiányt a csapvíz magas nitrát és/vagy vagy foszfáttartalma okozza, mert ez felborítja a makroelemek egyensúlyát.

Makroelemhiány általában

Mindegyik makroelemre árulnak külön-külön is folyékony tápot, és egyben, egy keverékben is megvehetjük őket. Talajtápot találni nehezebb, de megoldható. Ha eleve adagoltunk egy mindhárom elemet tartalmazó makrotápot, az adagot ne növeljük, mert a nem hiányzó elemeket túladagolhatjuk, ami veszélyes. Inkább keressünk másik készítményt, ami jobban illeszkedik az igényeinkhez. Ha az akvárium lehetőségei engedik, több hal telepítése is megoldhatja. 

 

És mi van Liebiggel meg az ő hordójával?

A minimum törvénye kimondja, hogy a növény növekedési ütemét az a tápanyag határozza meg, amelyikből a legkevesebb áll a  redelkezésére. Sokan úgy képzelik, hogy ilyenkor a növény alkalmazkodik a korlátaihoz, és visszafogja a növekedését. Ez néha valóban így is van, ha valami olyan dolog hiányzik, aminek a hiánya a növény természetes életterében is megszokott. Azonban a legtöbb tápanyag hiányára a növények nem készültek fel. Egy növény nem képes kezelni például a káliumhiányt, ha a természetben ez mindig  bőven állt a rendelkezésére, és mondjuk a vas volt az, ami visszafogta a növekedését. Ilyenkor a növény próbál növekedni, de a kálium hiánya miatt csak egészségtelenül tud. A levelek csúnyák lesznek, a hiány jellegzetes tüneteit mutatják. Ez az oka annak is, hogy a különböző növények másképpen reagálnak az azonos tápanyagszintekre. Bár a növényeknek nagyjából ugyanolyan arányban van szüksége a tápanyagokra, a megszerzésükre már nem ugyanolyan hatékonysággal készültek fel. Egy növény, ami mindig is alacsony vastartalmú talajban élt igen hatékony vasfelvételre lehet képes. Míg egy másik, amelyik vasbőséghez szokott, közel sem teljesít olyan jól. Ezért egy akváriumban, ugyanabban a vízben is lehetséges egymás mellett tökéletesen egészséges és hiánybetegségtől haldokló növény. Ilyenkor működőképes megoldás az is, ha elkezdünk kísérletezni a növényfajokkal. Ha a rosszul teljesítőeket lecseréljük igénytelenebb fajokra, akkor a tápozás változtatása nélkül is elérhetjük a szép növényzetet. Néhány tényező fokozott növekedésre készteti a növényeket, akkor is, ha nincsenek meg a hozzá szükséges tápanyagszintek. Ilyen például az erős fény, vagy egy-két makroelem nagy koncentrációja. Eleinte ennek fokozott, de gyenge, beteges növekedés az eredménye, később, amikor végleg elfogynak a tápanyagok, mindenestül visszamaradnak a növények és az algák veszik át a terepet. Ezért is fontos, hogy a világítást és a tápozást egymáshoz hangoljuk, és hogy a tápanyagokat kiegyensúlyozott keverékekben adagoljuk.

Csak az arány fontos?

A Liebig hordó másik fontos következtetése, hogy a tápanyagok egymáshoz viszonyított aránya sokkal fontosabb, mint a tényleges mennyisége. Alapvetően ez is igaz, éppen csak a gyakorlatban sosem működik ilyen szépen. Ahogy feljebb is említettük, a növények szükségletei nem mindig állnak összhangban a tápanyagfelvételi képességeikkel(a természettől néha igencsak eltérő akváriumi körülmények között). A legszélsőségesebb példa a CO2 és a mocsári növények esete. Ezek a növények nem fejlesztették ki a hatékony víz alatti CO2 felvételhez szükséges megoldásokat. Egy viszonylag alacsony karbonátkeménységű vízben reálisan lehet 10mg/liter egyensúlyi CO2. Ez a mennyiség nem csökken, mert a levegőből végtelen mennyiségben rendelkezésre áll. Azonban hiába van ott egy kimeríthetetlen tartalék, ezeknek a növényeknek túlságosan nagy erőfeszítés kinyerni a vízből. Csak akkor érzik jól magukat, ha ennek legalább a háromszorosa áll a rendelkezésükre, amit csak mesterségesen lehet elérni. Ugyanez más tápanyagokkal és növényekkel is előfordul, csak nem ilyen szélsőséges mértékben. Ennek eredményeként egyes, kényes növényeknek általánosan magas tápanyagszintekre van szükségük az egészséges növekedéshez. Erre kínál megoldást az EI (estimative index) tápozási rendszer, ami igen nagy mennyiségben adagolja a tápanyagokat, és erős vízcserékkel gondoskodik arról, hogy az arányuk is állandó maradjon.

© akvaguru.hu

Kövess minket a Facebookon is!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
© Miró | W3C