FŐOLDAL | KEZDŐKNEK | AZ AKVÁRIUM | HALAK | GERINCTELENEK | NÖVÉNYEK | ALGA | BETEGSÉGEK | BARKÁCSROVAT | DIZÁJN és BIOTÓP | ESEMÉNYEK
 
« Vissza

A növényes akvárium ökológiája - könyvismertető

Gyakorlati útmutató és tudományos összefoglaló a mindenkori akvaristának
Ecology of the Planted Aquarium - A practical manual and scientific treatise for the home aquarist

Diana Walstad könyvét sokan bibliának hívják, mások hevesen kritizálják. A leggyakoribb érv ellene, hogy a spanyolviaszt találta fel, az általa lefektetett alapelvek szerint már 30-40 éve is akvarizáltak sikerrel. Való igaz, hogy ez a fajta akváriumgondozás nem új találmány. Azonban régen nem volt mögötte komolyabb háttérismeret, az akvaristák betartották azt a néhány alapszabályt, amit az elődeiktől tanultak, aztán vagy működött a dolog, vagy nem. Akkoriban rengeteg problémát az akvarisztika elkerülhetetlen velejárójának gondoltak. Voltak tökéletesen működő, évekig gyönyörű akváriumok, azonban rengeteg kudarc is érte az akvaristákat, az akkori ismeretek alapján érthetetlen okokból. Diana azonban alaposan körbejárja az akváriumban lejátszódó biológiai és kémiai folyamatokat, számba veszi melyek dolgoznak nekünk és melyek ellenünk, milyen helyzetekben milyen problémák várhatóak és mit tehetünk az elkerülésükért. Bár az alapelvek azonosak, Diana módszerével jóval nagyobb kontrollunk van az akvárium fölött, mint az akvarisztika hőskorában. A módszert szokták "el Natural" vagy természetes akváriumgondozás néven is emlegetni. Fontos, hogy ne keverjük össze a "nature" stílussal, ami a japán stílus szinonimája, és csúcstechnológiával üzemelő, esztétikai értékre kihegyezett akváriumot értünk alatta.

Maga a könyv meglehetősen tömény olvasmány. Az értelmezéséhez legalább érettségi szintű biológiai és kémiai alapismeretek szükségesek, és rengeteg olyan jelenséggel foglalkozik, amelyek egyetemi oktatásban kerülnek csak elő. A könyv megjelenése is sok közös vonást mutat egy tudományos cikkel. Rengeteg hivatkozott forrás, táblázatok adathalmokkal, képletek és tudományos nevek alkotják a könyv jelentős részét. A nyelvezete sem a legegyszerűbb, rengeteg szakkifejezéssel találkozhatunk amik legfeljebb egy biológusnak hangzanak otthonosan. Nem túl meglepő, hogy Diana Walstad végzettsége szerint mikrobiológus. Tehát a könyv az akvaristák viszonylag szűk szeletének nyújt érthető vagy élvezhető olvasnivalót. Azonban ha elég felkészültnek érezzük magunkat, feltétlenül érdemes belevágni. Rengeteg pontos, ellenőrzött információt tartalmaz, amik akkor is érdekesek és hasznosak, ha nem szeretnénk az alapelveit követni.

A könyv beszerzése hazánkban sajnos nem egyszerű. Magyar nyelven nem adták ki, könyvesboltban hiába keresnénk. Az összefoglaló fejezeteket viszont elolvashatjuk itt, magyar fordításban, Pendulum tollából (a szerző engedélyével). A különböző internetes piactereken a könyv is gond nélkül hozzáférhető, megrendelhető, néhány cikke pedig szabadon letölthető.

A módszer alapelvei:


A hagyományos értelemben vett, baktériumokra épülő biológiai szűrést elutasítja. A növények számára fontos tápanyag a nitrogén, és ammónia formájában veszik a legkönnyebben magukhoz. Amikor nitrátot vesznek fel, azt is visszaalakítják ammóniává, ami energiába kerül. Így a nitrifikáló baktériumok csak fölösleges többletmunkát okoznak a növényeknek. Az egészséges növényzet képes tökéletesen ammóniamentesen tartani az akváriumot, és mivel a növények beépítik a szöveteikbe, nem halmozódik a vízben a nitrát. Plusz így a nitrifikálók sem termelnek savat és fogyasztják a vízkeménységet, ami hosszú idő után az akvárium elsavasodásához vezetne. Vízmozgás azonban feltétlenül szükséges, és a szűrőket egyáltalán nem spórolja el. A kisebb akváriumokban akasztós szűrőket használ, a nagyobbakban külső szűrőket. Épp csak a finom szerkezetű szűrőanyagot mellőzi. Az akasztós szűrőket havonta, a külsőket évente takarítja, amikor már visszafogja a kosz az áramlást. Ez nagyjából megegyezik egy hagyományos akvárium karbantartásával, és a mechanikai szűrés működésére utal. Tehát ezek az akváriumok semmilyen szempontból nem szűretlenek, éppen csak nem a hagyományos utat követik.

Fontos szerepe van a víz felszínén úszó és a felszín fölé emelkedő növényeknek, mivel ezek a légköri CO2-t hasznosítva sokkal gyorsabb növekedésre képesek, mint víz alatti, szénhiány miatt limitált társaik. Így ezek a növények a leghasznosabb ammóniafogyasztók.

Az akvárium szén és mikroelemforrása virágföld vagy kerti föld. A benne található szerves anyagok bomlásuk során Co2-vel dústják a vizet, vasból és egyéb mikroelemekből is nagy tartalékokkal rendelkezik. A virágföldet apró kavicsokból(2-3 mm) vagy sóderből álló fedőréteggel zárja el a víztől. Ahogy az akvárium öregszik, a halpiszok pótolja a talajból fogyó tápanyagokat. Semmiféle mesterséges tápot nem támogat, sem a talajban, sem a vízben. Lágy víz esetén a keménység növelését javasolja, dolomit zúzalékkal vagy Ca és Mg vegyületekkel.

Sokan kritizálják a módszert olyan követői alapján, akik eredendően félreértették azt. A néhány literes, mindenféle feleszerelés és emers növények nélküli edények egyáltalán nem Walstad alapelveit követik, hiába van virágföld a növények alatt.  Ez egy komplett rendszer aminek egy-egy eleme kiragadva önmagában nem életképes. A legkisebb akváriumokba garnélákat ajánl halak helyett.

Talajporszívózni tilos, a mulmra szüksége van a növényeknek (a virágföld mellett nem is kivitelezhető). Az egészséges gyökerek megakadályozzák hogy káros folyamatok vegyék át a terepet.

A csapvíz tele van nehézfémekkel(rézzel, vassal, cinkkel) amik megbetegítik a növényeket és az állatokat egyaránt. Diana szerint ennek jelentős szerepe van hal és növénypusztulásokban egyaránt. Egy öreg akváriumban felgyűlő humuszanyagok ezt semlegesítik. A gyakori vízcsere káros, mert eltávolítja a humuszanyagokat és új adag nehézfémet juttat az akváriumba. Félévente 25-50% vízcserét javasol.

Az akvárium világítása gyenge-közepes, hideg fehér fénycsövet vagy hideg fehér és növényes cső kombinációját javasolja, pár óra direkt napfénnyel kiegészítve.

Az algamentességet az allelopátia nevű jelenség biztosítja. Egyes növények olyan anyagokat termelnek, amelyek mások növekedését gátolják. Ezek az anyagok megakadályozzák az algák szaporodását.

A halakat nemcsak bőségesen eteti, de egyenesen túletetést javasol. Hulljon egy kicsi a talajra is, a növényeknek.

Az el Natural előnyei

Sokkal kevesebb befektetést igényel egy ilyen akvárium, mind pénzben mind időben. Nem szükséges a nagy szűrőkapacitás, drága szűrőanyag, a talaj a legolcsóbb sóder. A kis teljesítményű világítás keveset fogyaszt. Nem kellenek növénytápok, CO2 szett, nem kell rendszeres vízcserével és porszívózással vacakolni.A legnagyobb munka a növények nyírása 2-3 hetente.

Cserébe viszont le kell mondanunk néhány dologról. A modern növényes akvarisztika által bevezetett fajok nem maradnak életben ilyen szerény körülmények mellett. A régi jó klasszikusokból kell válogatnunk. Nem választhatunk túl nagy vagy túl sok halat, és a növényevő fajok is kerülendők. A növények növekedési üteme nem lesz olyan gyors és erőteljes, hogy ki tudjuk alakítani a versenygyőztes növényes akváriumok látványvilágát. Ebben az interjúban található pár kép Diana Walstad saját akváriumairól.

Kritika

Legelőször is szeretném megjegyezni, hogy ez a könyv a valaha íródott, tudományos szempontból legigényesebb könyv a növényes akvarisztika, ha nem az egész akvarisztika témakörében. Az általa felsorolt tanulmányokat és eredményeiket nem lehet megkérdőjelezni. Azonban van egy komoly szakadék a tudományos cikkek és a mindennapi akvarisztika gyakorlata között. A tanulmányok élővizekről, tógazdaságokról, laborkísérletekről szólnak. Ezek eredményeiből nem lehet biztos állításokat megfogalmazni egy akváriumra vonatkozóan. Hiába igazolt egy jelenség létezése, az egy teljesen más kérdés, hogy mekkora szerepe van egy akváriumban. A modern, elterjedt akváriumgondozásban más tényezőket tartunk kritikusnak, és ezek összevetése Diana elveivel fontos lenne az igazolásukhoz.

Néhány pont, ahol az el Natural ütközik a manapság széles körűen elfogadott módszerrel:

Ritka vízcsere

Bár vannak előnyei, kockázatai is. Nehezebb kontrollálni a víz összetevőit, a körülményektől függően ugyanaz az anyag feldúsulhat vagy el is fogyhat. Ezt a vízcsere visszaállítja a kiindulási értékre, akkor is ha fogalmunk sincs milyen változások történtek és milyen irányban.

Haltáp mint növényi tápanyag

Abban teljesen igaza van Dianának, hogy a haltápban minden megvan, ami csak egy növénynek kellhet. Azonban a díszhalak zömmel állati eredetű anyagokat fogyasztanak, és ezekben jóval több a nitrogén a többi tápanyaghoz viszonyítva, mint ami a növényeknek szükséges a saját testük felépítéséhez. A fölösleges nitrogén szerinte denitrifikáció útján távozik, a talaj anaerob területein. Valamennyi denitrifikáció biztosan lejátszódik minden akváriumban, azonban túl sok gyakorlati tapasztalat mutat az ellen, hogy ez képes lenne megbírkózni az összes fölösleges nitráttal. Még akkor is kérdéses a mennyisége, ha a nitrogén jelentős része sosem jut el a nitrát állapotig. A nitrát mennyisége egy akváriumban fontos kérdés, Diana azonban elintézi annyival, hogy nem mérgező. Ami igaz is, viszonylag nagy mennyiségig. Azonban épp elég akváriumban kapnak nitrátmérgezést a halak, hogy ne feledkezhessünk meg róla tiszta szívvel.

Allelopátia

Megint egy jelenség, ami bizonyítottan létezik a vízinövényeknél. Teljesen jogos a felvetése, hogy ez lehet az oka a vízi növénykártevők hiányának. Az egészséges növényeket a legtöbb csiga sem rágja meg, mert nem túl kellemes anyagok vannak bennük. Azonban az algákat gátló anyagokat vízbe juttató növények létében sokan kételkednek(komoly szakemberek, mint a szintén biológus Tom Barr is), és ha a jelenség fontos lenne, akkor komoly problémákat is okozna. Ezek az anyagok nem csak az algákat, de más növényeket, sőt egyesek még a nitrifikáló baktériumokat is károsítják. Ha valóban nagy mennyiségben juttatják ezeket a vegyületeket a növények a vízbe, akkor egy rosszul megválasztott növénytársítás növény vagy halpusztulást is okozhat. A téma mindenképpen megérne további, akváriumhoz igazított vizsgálatokat.

Limitáló tényezők

Diana szerint az algákat a vas hiánya limitálja. Azonban saját mérése alapján már 0,005 mg/liter vas elég az algáknak hogy ne zavartassák magukat a hiánytól. Ezzel szemben a növényes szakirodalom a növényeknek 0,1-0,5 mg vaskoncentrációt tart szükségesnek. Diana módszerénél a vasat a növények a talajból nyerik, ezért nincs hiány, azonban már csak az arányokból is látható hogy itt elég nehéz lenne az algákat megfogni.
Továbbá Tom Barr és mások irányított kísérletekkel bizonyították, hogy az ammónia és a fény aránya a kritikus tényező az algásodásban. Sem a vas, sem a többi növényi tápanyag adagolása nem befolyásolta a kísérleteket.

Azonnali haltelepítés

A berendezés utáni második napon már javasolja a halak telepítését. Pedig ilyenkor a talajból is oldódik ki bőven mindenféle, a frissen vásárolt, gyakran emers növények még nem szedték össze magukat és a talajban és a maradék szűrőfelületen élő bacik sem képesek teljesíteni. Ez fölösleges kockáztatása a halak egészségének, az akvárium szépen érik nélkülük is.

Az el Natural módszer többi kötöttsége inkább ízlés kérdése. Más látványvilágot lehet vele elérni, más halakkal és növényekkel. Ha gyepszőnyeget, holland akváriumot vagy afrikai sügereket szeretnénk nevelni, akkor ez nem egy járható út. Ha a klasszikus fajokat kedveljük és nem akarunk sok energiát ölni az akvarizálásba, akkor Diana módszere egy praktikus és költséghatékony lehetőséget nyújt.

© akvaguru.hu

Kövess minket a Facebookon is!

 

Budapest Akvarisztika

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
© Miró | W3C