« Vissza

Az akvárium gondozása

Egy helyesen felszerelt, átlagos méretű akvárium karbantartása nem jelent heti fél óra munkánál többet. Sokan gondolják úgy, hogy az akvárium gondozása bonyolult és időigényes, és ezért minél kisebb akváriumot választanak. Ez egy alapvető tévedés, ami az állatok egészségét is veszélyezteti. Az akvárium teljes szétszedése és a talaj kimosása csupán néhány évente szükséges, amikor a felhalmozódott koszt már nem lehet a rendszeres takarítással kordában tartani. Egyesek a szűrést szeretnék gyakori takarítással helyettesíteni, ez viszont eleve működésképtelen és az állatokra halálosan veszélyes elképzelés. Ideális esetben az akvárium gondozása a halak naponta történő etetéséből, heti vízcseréből, néhány hetente történő talajtakarításból és a szűrő időnkénti karbantartásából áll. Ha problémamentes akváriumot szeretnénk, akkor be kell tartanunk az akvárium méretére, a halak mennyiségére és a szűrésre vonatkozó szabályokat, és a karbantartás egyszerű feladat lesz.

A rendszeres vízcsere

A vízcsere ideális mennyisége és gyakorisága az akvárium méretétől függ. 50 liter alatt hetente kétszer 20% javasolt, 50 és 100 liter között heti 30%, 100 liter fölött ritkábban is elég. 100 liter fölött a nitrát mennyiségét érdemes ellenőrizni, és a teszt alapján lehet meghatározni a vízcserék optimális ütemét. Az akvárium szűrése nem befolyásolja alapvetően a vízcseréket, a legjobban szűrt akváriumban sem szabad elhanyagolni. A vízcsere során a halakat nem kell kifogni, sőt, ez kifejezetten kerülendő. A vizet csak egyszerűen kimerjük vagy csővel leszívjuk, az újat pedig óvatosan betöltjük, ez nem zavarja meg a halak életét. Ha a halak már megszokták a helyüket, még csak el se menekülnek az ember kezétől a művelet közben. A sokat emlegetett stressz ebben a helyzetben a vízparaméterek változására utal, ezt kell a lehetőség szerint minél jobban lecsökkenteni. A gyakori vízcsere azonos minőségű vízzel pont a legegyszerűbb megoldás erre a problémára. Ha sokáig nem cseréljük az akvárium vizét, akkor a kémhatása és a keménysége megváltozik a csapvízéhez képest. Minél több idő telik el két vízcsere között, annál nagyobb eltérés alakul ki az akváriumvíz és a csapvíz között, így annál nagyobb stressznek teszi ki a halakat a művelet.

Ha csapvizet használunk, akkor el kell távolítanunk a klórt a vízből felhasználás előtt. A klór idővel magától is távozik, így ha van helyünk és időnk rá, akkor bekészíthetjük a cserevizet egy éjszakával korábban. Ilyenkor a víz felveszi a szoba hőmérsékletét, ami általában jóval hidegebb az akvárium vizénél. Ha pár liter vizet kiveszünk és felmelegítjük a mikróban vagy a gáztűzhelyen, a cserevíz hőmérsékletét meg tudjuk emelni. Pár fokkal hidegebb víz még nem jelent problémát a halak számára. Van, ahol a csapvizet klóraminnal fertőtlenítik klór helyett, az ilyen vizet mindenképpen kezelni kell. Ha friss csapvizet szeretnénk használni, akkor vízelőkészítőt kell adni hozzá, ami semlegesíti a klórt. A jobb minőségű termékek a nehézfémeket is ártalmatlanítják.

A vizet műanyag edénnyel vagy pohárral ajánlott kimerni, mert ha véletlenül hozzá is koccan az üveghez, nem tesz kárt benne. Gumicsővel leszívni tovább tart, de egyben elvégezhetjük a porszívózást is. A cserevíz betöltésénél legyünk óvatosak, mert a vízsugár ereje képes felkavarni a talajt és a dekorációt. A vízcseréhez olyan műanyag vödröket vegyünk, amiket csak és kizárólag az akváriumhoz használunk fel. Egy felmosóvödörben könnyen akadnak káros vegyszermaradványok.

Miután lemertük a régi vizet, a felszín vonalában lerakódott vízkőtől könnyen megszabadulhatunk. 20%-os ecettel átitatott vattával töröljük át a vízfelszín közeli részeket. Ha pár csepp az akváriumba is jut, nem történik semmi baj, mivel a vízkövesedésre hajlamos víz kemény, és ez gond nélkül semlegesíti egy kevés sav hatását. Ha ezt minden vízcserekor elvégezzük, akkor nem tud zavaró mennyiségben felgyűlni a vízkő. Ha a vízkő egyszer már lerakódott, akkor elég nehéz tőle karcmentesen megszabadulni. 

A szűrő karbantartása

A szűrők akkor működnek jól, ha minél ritkábban kell tisztítani őket. A szűrők belsejében lebontó baktériumokból álló massza jön létre, ami ellátja a víz biológiai tisztítását. Ez a massza nem néz ki éppen higiénikusan vagy gusztusosan, mégsem szabad eltávolítani, mert ez az egészséges akvárium lelke. Amíg egy szűrő nem tömődik el annyira, hogy az áramlás mértéke gyengüljön, nem szabad hozzányúlni. Ha már nem dolgozik olyan erősen, mint kéne, akkor szét kell szedni a szűrőt. A belső szűrőnél ez nem következhet be egy hónapnál rövidebb idő alatt, külső szűrőnél pedig több hónap zavartalan működésre is számíthatunk. Ha a szűrő hamar elkoszolódik, akkor túl alacsony teljesítményűt választottunk, esetleg a halaink vannak egészségtelenül sokan vagy túletetünk. Belső szűrőknél általában egy szivacs funkcionál szűrőanyagként. Merjünk ki egy edénybe vizet az akváriumból, és borítsuk bele a szivacsot. Nyomkodjuk ki ebben a vízben, távolítsuk el a kosz nagy részét. Nem kell alaposnak lennünk, mert ha túl kevés baktériumot hagyunk, sokáig tart, míg újra elszaporodnak. Szigorúan tilos csap alatt mosni, mivel ez megölné a hasznos baktériumokat. A szűrő műanyag alkatrészeit folyóvíz alatt mossuk el. A rotortérben is könnyen felhalmozódhat a baktériumos massza, innen vízsugárral mossuk ki, mert akadályozza a forgást. Ha van levegőztető feltét a szűrő kifolyó részére csatlakoztatva, annak csatlakozásai hajlamosak vízkövesedni és eltömődni. Ecetes áztatással és egy fogpiszkálóval tisztíthatjuk meg.

Külső szűrőnél a legfelső perlonvatta réteg könnyen eltömődik. Ez a legfinomabb szennyeződéseket szűri ki a vízből. Sokszor elég csak ezt a réteget kicserélni frissre.Ha már kinyitottuk a szűrőt, ellenőrizzük a többi töltet állapotát is, de csak akkor kell megbolygatni őket, ha teljesen megteltek kosszal. Ha ez megtörtént, akkor szigorúan csak az akvárium vizében öblítsük át őket, csapvízzel nem érintkezhetnek. Tisztítsuk meg a csöveket és a csatlakozóelemeket, ellenőrizzuk a rotort. Ezeknél a szűrőknél a forgórészeket ki lehet venni, így megtisztíthatjuk a rátelepült nyálkától. Egy idő után a szűrőanyagok szemcséinek a belsejét is teljesen eltömítik a baktériumok, ezzel a saját életfeltételeiket rontva. Ilyenkor a töltetet le kell cserélni. A rövidebb életű anyagok úgy egy év után mennek tönkre, mások szinte örökéletűek. A szűrőanyag barna elszíneződéséből lehet következtetni az állapotára. A szűrőbaktériumok tömege világosbarna, ez a világos szűrőanyagokon jól látszik. Egy fehér szűrőanyag körülbelül tejeskávé színű lesz, amikor a szűrőbaktériumok elérik az ideális létszámot, ilyenkor „érett” a szűrő. Ha a szűrőanyag teljesen bebarnul, akkor érdemes cserélni. 

Talajtakarítás

A halak ürüléke és a növényi törmelék felgyűlik a talajon és a talajban. Ez nem túl esztétikus, és a vízminőségnek sem tesz jót, ha nagy mennyiségben hagyjuk felhalmozódni. Ha teljesen elhanyagoljuk, akkor idővel eltömíti a talajt és berohasztja a növények gyökereit, oxigénmentes zónák jönnek létre, amik veszélyes folyamatok színterévé válhatnak.

A szűrő erősségétől függően hetente vagy akár sosem kell foglalkozni vele. Ha az áramlás elég erős, akkor a hulladékszemcséket nem hagyja leülepedni, és a szűrőbe jutnak. Az ilyen akvárium talaja is eltömődik idővel, de ebben az esetben elég lehet a néhány évente esedékes nagytakarításkor foglalkozni a problémával. Ha sűrű növényzetet, gyepet vagy táptalajt szeretnénk, akkor a talajtakarításról le kell mondanunk, és elég erős szűrőt kell választani ahhoz, hogy a törmelék felhalmozódását megakadályozza.

A törmeléket, másnéven mulmot talajporszívóval távolíthatjuk el. A legegyszerűbb talajporszívó egy egyszerű gumicső. A cső egyik végét tartsuk az akváriumban, a másik végét lógassuk az akvárium alsó széle alá, egy vödör fölé. Ha az alsó végét megszívjuk, akkor megindul az áramlás, amit a gravitáció hajt a közlekedőedények elvén. Ha nem szimpatikus a megszívós megoldás, akkor az akváriumba lenyomva is megtölthetjük vízzel a csövet. Ha teljesen, levegőmentesen tele van a cső, fogjuk be mindkét végét, és helyezzük a fent vázolt pozícióba. Amint elengedjük a végeit, az áramlás azonnal megindul. A gumicsővel összeszedhetjük az akvárium aljáról a koszt. A komolyabb aljzatporszívók egy tölcsérrel kezdődnek, ezzel mozgathatjuk át az akvárium talaját. A tölcsérben viszonylag gyenge áramlás van, ami a koszt felszívja, de a talajt nem. Ha a porszívónk ereje nem megfelelő, akkor a tölcsér és a gumicső átmérőjének arányán kell változtatni. A nagyobb tölcsér vagy vékonyabb cső gyengébb áramlást eredményez, a szélesebb cső vagy szűkebb tölcsér erősebbet. A könnyű talajoknál a tölcsérben gyenge szívóhatásra van szükség, különben a talaj is távozik a kosszal együtt. Nehéz talajnál érdemes erős porszívót használni, mert gyorsabb és alaposabb munkát végezhetünk vele. Egyes gyári porszívókhoz pumpát is szereltek, aminek a nyomkodásával megindíthatjuk az áramlást. 

Az üveg algamentesítése

A legjobban ápolt akvárium üvegén is megjelennek a zöld pontalgák idővel. Ha az akváriumban a biológiai folyamatok kiegyensúlyozottak, akkor az üveg csak néhány hónap után válik zavaróan algássá. A legegyszerűbben pengés algakaparóval távolíthatjuk el. Ha a penge új, éles és rozsdamentes, akkor karcmentesen lehet vele dolgozni a víz alatt, és egy mozdulattól tökéletesen tiszta üveget hagy maga után. A pengés algakaparó egy foglalat és egy nyél, amibe egy hagyományos borotvapengét lehet biztonságosan rögzíteni. Ügyesebb akvaristák eldobható borotvával is meg tudják oldani. Ha félünk a karcolástól, akkor használjunk műanyag kártyát, például lejárt bankkártyát, telefonkártyát. A kártya élével le tudjuk húzni az üvegről az algaréteget.

Sokan szeretik a mágneses algakaparókat, mivel nem kell az akváriumba nyúlni a használatukhoz. A mágnes egyik fele párnázott,ez belülről az akvárium falához simul. A mágnes másik fele kívülről tapad az üveghez. A külső mágnes mozgatása maga után húzza a belsőt, ami ledörzsöli az algát. A módszer hátránya, hogy ha véletlenül homokszem kerül a két mágnes közé, akkor csúnyán összekarcolja az üveget. Az alga sem jön le egy mozdulattól, mivel nagyon erősen tapad az üvegre. Ha elhanyagoljuk az algamentesítést, akkor sokáig kell súrolnunk a tökéletes eredményért.

Szivaccsal, vattával nem ajánlott próbálkozni, garantált karcolás lesz az eredménye. 

Nagytakarítás

A legszorgalmasabb takarítás mellett is eljön egyszer az a pont, amikor már egyszerűbb szétszedni és úgy megtisztítani az akváriumot. Ha mindent jól csináltunk, akkor erre csak néhány évente van szükség. Ilyenkor a legfontosabb, hogy a lebontó baktériumok minél nagyobb százalékát mentsük meg, különben ammónia- és nitritmérgezésnek tesszük ki a halakat. Először is tegyük félre a régi víz minél nagyobb részét. Fogjuk ki a halakat, és rakjuk a lemert vizet tartalmazó vödrökbe. A szűrőt vegyük ki, és üzemeltessük egy (halmentes) vödörben végig a procedúra alatt. Ne szedjük szét és ne mossuk ki, csak az akvárium régi vizével érintkezzen. A szűrőtakarítást úgy időzítsük, hogy ne essen egybe az akvárium szétszedésével. Tudjuk le pár héttel korábban, vagy várjunk vele legalább annyit. Szedjük ki a növényeket a talajból. A növényeket nem kell feltétlenül vízben tárolni, egy lefedett edényben vagy zacskóban is elég magas a páratartalom, hogy baj nélkül átvészeljék. A dekorációkat sikáljuk le, vegyszert nem ajánlott hasznáni hozzá, legfeljebb ecetet a vízkő ellen. A talajt mossuk át alaposan, a koszos vizet a WC-be öntsük, mert a lefolyók könnyen eldugulnak tőle. Addig öblítsük a talajt, amíg a víz tiszta nem marad fölötte. Az akváriumot mossuk le ecettel vagy háztartási sósavval. Ha nagyon vízköves, akkor töltsük fel savas vízzel és hagyjuk hatni, idővel dörzsölés nélkül is leoldja és nem karcoljuk össze az akváriumot. Ha az üveg algás, akkor vízzel teli állapotban próbáljuk meg lekaparni vagy dörzsölni, szárazon sokkal könnyebben megkarcolódik. A megtisztított akváriumot helyezzük vissza az állványra. Érdemes az akvárium alá új szivacsot rakni, mert idővel elvesztik a rugalmasságukat a nagy súly alatt. Rakjuk vissza a talajt és a dekorációkat. A növényeket beültethetjük szárazon és víz alatt is. A túl hosszú gyökereket és az öreg leveleket előtte vágjuk le. Szárazon pontosabban lehet ültetni, víz alatt viszont egyszerűbb ráérezni a megfelelő mozdulatokra. Helyezzük vissza a szűrőt és a többi felszerelést. Töltsük vissza a régi vizet, egészítsük ki vízelőkészítővel kezelt friss vízzel és engedjük vissza a halakat. Igyekezzünk gyorsan dolgozni, hogy a szűrő minél kevesebb időt töltsön szárazon, kikapcsolt állapotban.

A teljes takarítás megviseli a halakat, a növényeket és a szűrőbaktériumokat egyaránt. Igyekezzünk lehetőség szerint minél ritkábban végezni. Ha az akvárium már néhány hónap alatt elkoszolódik, akkor túl gyenge szűrést választottunk, erősebbre kell cserélni. 

Higiénia

Elterjedt szokás az akváriumba „fertőtlenítő” szereket adagolni takarítás után, hogy a mikroorganizmusok számának lecsökkentésével megelőzzék a betegségeket. Ez az elképzelés alapjaiban téves, és kifejezetten káros. Az egészséges akvárium egy élő rendszer, aminek létfontosságú része a lebontó baktériumok tömege. Ezek a baktériumok fogyasztják el a halak ürülékéből származó mérgeket. Nélkülük néhány nap alatt halálos mérgezést kapnának a halaink. Az általános fertőtlenítő szerek nem válogatnak, és az érzékeny lebontó baktériumok látják leginkább a kárát a használatuknak. Ha vannak is kórokozók az akváriumban, akkor sem lehetséges őket ezzel a módszerrel teljesen kiirtani. A lebontó baktériumok elpusztítása viszont nagyon hamar lerontja a vízminőséget, ami a halakat fogékonnyá teszi a kórokozók támadására. Valójában ez a módszer növeli a betegségek valószínűségét.

A leggyakrabban használt szer a metilénkék, ami a közhiedelemmel ellentétben nem fertőtlenítő, hanem egy komoly gyógyszer, ami ilyen módon használva ártalmas a halaknak és a növényeknek egyaránt, a gerincteleneket meg egyszerűen kiirtja.

Sokan a sózásra esküsznek, ami valóban hasznos olyan halaknál, amik folyók torkolatából származnak, ahol a természetben is keveredik egy kevés só az édesvízbe. A legtöbb díszhal viszont lágy, erdei vizekből származik, és nekik inkább ártalmas a só. 

A csersav vagy huminsav használata már összetettebb dolog. A csersavtól sötét lágy víz pH-ja alacsony, kevés baktérium képes benne életben maradni, így a szűrése is problémásabb. Néhány díszhal viszont kifejezetten igényli ezt a típusú vizet. Az átlagos, nem ilyen élőhelyről származó halak akváriumában viszont nincs kifejezett pozitív hatása a csersavnak, problémákat viszont okozhat.

Az általános aranyszabály, hogy amíg nincs egy kialakult betegség az akváriumban, addig ne is használjunk semmiféle vegyszert. Ez alól kivételt csak a növénytápok és a vízelőkészítők képeznek. A tiszta akvárium titka az egészséges mennyiségű lebontó baktérium a szűrőben és a talajban. Egy egyensúlyban lévő akváriumban minden lehetséges élőhelyet elfoglalnak a hasznos és az ártalmatlan mikroorganizmusok. Minden életközösség elemi fontosságú tagjai, de mivel láthatatlanok, hajlamosak vagyunk elsiklani a szerepük fölött. A médiában a reklámok folyamatosan sulykolják belénk, hogy a láthatatlan élőlények rosszak, betegségeket okoznak és vegyszerekkel kell megszabadulnunk tőlük. Az akvárium viszont nem konyhacsempe, a mikroorganizmusok kiirtása itt alapjaiban rombolja le az egészséges élettérhez szükséges egyensúlyt. Az akvárium tisztán tartása fontos, a sterilizálása viszont súlyos hiba.