FŐOLDAL | KEZDŐKNEK | AZ AKVÁRIUM | HALAK | GERINCTELENEK | NÖVÉNYEK | ALGA | BETEGSÉGEK | BARKÁCSROVAT | DIZÁJN és BIOTÓP | ESEMÉNYEK
 
« Vissza

A garnélák biológiája

Phylum Arthropoda - Ízeltlábúak törzse
     |______    Subphylum Crustacea - Rákok altörzse
            |___________    Classis Malacostraca - Felsőbbrendű rákok osztálya
                   |______________    Ordo Decapoda - Tízlábú rákok rendje
                            |_______________Infraordo Astacidea
                            |_______________Infraordo Brachyura - Rövidfarkú rákok alrendje
                            |_______________Infraordo Caridea - Négyollós garnélarákok alrendje
                                    |
                                    |_______________Familia Atyidae - Édesvízi garnélák családja
                                    |       |
                                    |       |_______________Genus Atya
                                    |       |_______________Genus Atyopsis
                                    |       |_______________Genus Caridina
                                    |       |_______________Genus Neocaridina
                                    |
                                    |_______________Familia Palaemonidae - Ostoroscsápú garnélák családja
                                            |
                                            |_______________Genus Palaemonetes
                                            |_______________Genus Macrobrachium



Az akváriumban tartott garnélák a négyollós rákok (Caridea) alrendjébe tartoznak. Régebbi rendszertani művekben garnélák alrendje (Ordo Natantia) néven találhatjuk meg őket, azonban ez a kategória a mai ismereteink szerint nem állja meg a helyét, mert parafiletikus. A Caridea alrend több mint 1600 fajt foglal magába. Többségük tengeri, de minden létező vízi élőhelytípusban előfordulnak. Az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálhatóak, a trópusoktól a sarki területekig. Egyes fajaik 5000 méteres mélységig is előfordulnak. Méretük a néhány milliméterestől a fél méteresig terjed. 5 pár járólábuk van, melyből az első két pár ollókká alakult. Egy pár nyélen ülő szemük van. A kopoltyúk a járólábak tövénél találhatóak, a fejtor páncéljának védelmében, és a 3 pár állkapcsi láb mozgása biztosítja az oxigéndús víz áramlását köztük.

Az édesvízi garnélák családjába (Atyidae) tartoznak az akváriumban népszerű törpegarnélák. Többségük mindenevő, táplálékukat apró ollóikkal szerzik meg és fogyasztják el. Néhányuk, így a névadó Atya nemzetség tagjai szűrögetéssel jutnak a táplálékukhoz, ollóik helyére sörtés szűrőkosarakat növesztettek, ezek után legyező- vagy sepregetőgarnéláknak nevezzük őket. A család teljesen édesvízi tagjai specializált módon szaporodnak. Ilyenkor nincs külön lárvastádium, a petékből szüleik kicsinyített másai kelnek ki. Így szaporodnak a népszerű Neocaridina fajok.  A nem specializált szaporodású garnélák petéiből apró lebegő lárvák kelnek ki, amelyek a tengerbe sodródva planktonikus életmódot folytatnak és fitoplanktonnal táplálkoznak. A legyezőgarnélákra ez a szaporodás a jellemző. A Caridina nemzetség fajai között mindkét szaporodási típus előfordul. A helyvidéki patakok garnélái, mint a C. cantonensis specializált szaporodásúak. Az ilyen élőhelyek meghódítása csak teljesen édesvízi fejlődéssel lehetséges, mivel túl messze találhatóak a tengerektől. Más garnélák, mint például a C. multidentata, nem specializáltak. Folyók alsó szakaszain élnek, ahonnan a lebegő lárvák néhány nap alatt a tengerig sodródnak. A folyókban a torkolathoz közeledve feldúsul a víz ásványi anyagokkal, így az innen származó garnélák alkalmazkodtak a kemény csapvízhez - ezek a fajok egyszerűen tarthatóak, de szaporításuk rendkívül nehéz.

A Palaemonidae családba sok gazdaságilag jelentős faj tartozik. Van amit nagy mennyiségben halásznak a tengerekből , mások a tápláléklánc fontos tagjai. Ide tartoznak a tengeri tisztogató rákok, amelyek a korallzátonyok halait szabadítják meg parazitáiktól és a tengeri akváriumok népszerű lakói. A Palaemoninae alcsalád tagjai édesvíziek és ragadozók. Ide tartoznak az akváriumi üveggarnélák. Az akváriumban is népszerű Macrobrachium nemzetség tagjait ipari mennyiségben tenyésztik étkezési célra.

A tízlábú rákok, így a folyami rákok, tarisznyarákok és a garnélák teste 19 szelvényből áll, amelyek két fő testrészre oszthatók fel: a test első fele a fejtor (cephalothorax), a hátsó a potroh (abdomen).
A fejen található képletek: 2 pár csáp, 1 pár nyélen ülő szem, 1 pár rágó, 2 pár állkapocs. Mindegyik módosult járólábakból fejlődött ki, a mozgékony szemnyelet is beleértve. A 8 szelvényből álló toron 3 pár állkapcsi láb és 5 pár járóláb található. Az állkapcsi lábak szerepe a táplálék mozgatása és a szájszervekhez juttatása. Az első állkapcsi láb kivételével mindegyik láb tövén kopoltyúk nőnek. A fejtor egészét befedi a kemény carapax, ami a belső szerveket és a kopoltyúkat védi. A carapax első részét, azaz a rák "orrát" rostrumnak nevezzük.  A rostrum formája sok fajnál fontos határozóbélyeg. Az első két pár járóláb végén ollók találhatóak, amelyeknek a garnélák esetében főleg a táplálékszerzésben játszanak szerepet. A potrohot hat szelvény alkotja, mindegyikhez egy potrohláb csatlakozik. Az első öt pár potrohláb úszóláb, a víz mozgatása a feladatuk. Táplálkozás közben a rák a hasa alól a szája felé mozgatja a vizet és vele együtt a törmelékszemcséket. Úszás közben ezek segítségével hajtja magát a garnéla előre. A nőstény rákok a potrohlábakra ragasztva hordják a petéiket, így biztosítva a folyamatos oxigénellátást. Az utolsó pár potrohláb faroklábbá (uropodium) alakult, a végszelvénnyel(telson) együtt a farokúszót alkotják.

© akvaguru.hu

Kövess minket a Facebookon is!

 

EXO Corner Webshop

Budapest Akvarisztika

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
© Miró | W3C