« Vissza

Vöröshasú pirája - Pygocentrus altus

Magyar név: Vöröshasú pirája
Tudományos név: Pygocentrus altus
Rend: Pontylazacalakúak - Characiformes
Család: Pontylazacfélék - Characidae
Természetes élőhely: Dél-Amerika
Méret:30 cm
Viselkedés:Rajhal
Táplálkozás: ragadozó
Minimális akváriumméret:600 liter
Hőmérséklet: 24-26 °C
pH: 6-7
Keménység: 5-18 nk°
Várható életkor: 10-12 év
Egyéb nevek: Pygocentrus nattereri (feltehetően hibás), Roosevelt lazac, piranja

Bár sok pletyka kering az ellenkezőjéről, mindenféle engedély nélkül legálisan vásárolható és tartható hal, még csak nem is különösebben drágák a fiatal példányok. Így gyakran kerülnek a tartásukra teljes mértékben alkalmatlan kisméretű társas akváriumokba. A vöröshasú pirája nagytestű  és problémás hal, csak fanatikusoknak ajánlott tartani. Hírével ellentétben a viselkedése leginkább félénk. Súlyos sérüléseket tud okozni az akváriumba óvatlanul benyúló embereknek, de nem produkál semmiféle látványos viselkedést, ami miatt érdemes lenne egy ennyire zűrös, ráadásul szerény kinézetű halat tartani.

Akvárium: Faágakkal berendezett, félhomályos, fekete vizű akváriumban érzi jól magát, legalább 5 fős csapatban. Ha ezek a körülmények nem adottak, egész nap rejtőzködnek a halak. Bár egyes esetekben sikeresen társították más fajokkal, például nagy páncélos harcsákkal, robosztus sűgérfélékkel, ezek mindig kockázatosak, mert a piráják bármilyen hatásra képesek a korábban megtűrt társak ellen fordulni. Elég egy nyaralás miatt pár napig elmaradt etetés, egy megbetegedő hal, esetleg a halak ivarérése, és a piráják egyszerűen felfalják a többi halfajt, sőt, saját legyengült társaikat is.

Mivel a vízbe nyúlni nem éppen egészséges, és a halak falánk ragadozók, nagyon fontos az erős mechanikai és biológiai szűrés.

Etetés: A természetben mindenevők, akváriumban hajlamosak csak az állati eredetű táplálékot elfogadni. Halak és gerinctelenek húsával etessük őket, továbbá ragadozóknak való gyári tápokkal. Az emlősökből vagy madarakból származú húst és belsőséget kerüljük, ezek tápanyagösszetétele nem megfelelő. Egyes gazdák szívesen etetik a halaikat élő egerekkel vagy halakkal, de ez nem csak etikai problémákat vet fel, hanem egészségtelen is. Az egér ugyebár emlős, az élő halak pedig betegségeket hurcolhatnak be az akváriumba és vitamintartalmuk sem megfelelő. Az eleséghalakat a tárolás során nem etetik minőségi táppal, ami a tápértéküket erősen lerontja.

Előfordul, hogy az új halak nem fogadják el az eleséget. Ilyenkor a hőmérséklet emelésével és az áramlás erősítésével fokozhatjuk az étvágyukat. A nem elfogyasztott maradékot mindig távolítsuk el, erre a célra gondoskodjunk egy elég hosszú nyelű hálóról.

Szaporodás: A hímek hasa élénk vörös, a nőstényeké fakó sárgásabb árnyalatú. Az ívási kondíciót a halak sötétedő színezetéről vehetjük észre, a víz enyhe hűtésével serkenthetjük. Az összeállt tenyészpár elkülönül a csoporttól és nekiállnak gödröt ásni. Az ívás a reggeli órákban történik meg, utána a hím őrzi a gödröt, és a későbbiekben akár több nősténnyel is párosodik. A kikelt kishalakat sórákkal etethetjük. Az ivadékok kannibál hajlamúak.