FŐOLDAL | KEZDŐKNEK | AZ AKVÁRIUM | HALAK | GERINCTELENEK | NÖVÉNYEK | ALGA | BETEGSÉGEK | BARKÁCSROVAT | DIZÁJN és BIOTÓP | ESEMÉNYEK
 
« Vissza

Ammóniamérgezés

Rendkívül mérgező a halak számára, már minimális mennyiség is súlyos problémákat okoz. A hosszantartó enyhe ammóniamérgezés a halak visszamaradását okozza a fejlődésben. Ez a mérgezés felelős a „halak alkalmazkodnak a kis akváriumhoz” legendáért. A halak igényeihez képest kis akváriumokban szinte általános jelenség az ammóniamérgezés, ami súlyos esetben tömeges pusztulást okoz, enyhe esetben viszont látszólag virgoncak a halak, csak éppen soha nem érik el kifejlett méretüket. Egyes halak ellenállóbbak a mérgezéssel szemben, és a laikus szemlélő számára tünetmentesen élnek akár évekig, míg másokat hamar elvisz egy fertőzés, aminek a mérgezés miatt legyengült szervezetük nem tud ellenállni. Az ammónia tönkreteszi a kopoltyúk nyálkahártyáját, a bevérzett, összetapadt kopltyúszálakon keresztül romlik a gázcsere hatékonysága. A halak eredendően a kopoltyújukon keresztül szabadulnának meg a testükben természetesen keletkező ammóniától, de a sérült kopoltyúk miatt ez a vérben marad és belülről mérgezi a halat, rontva a vörösvértestek oxigénszállító képességét.

Tünetek: Súlyos ammóniamérgezés eseték a kopoltyúk lilára színeződnek, a hal fuldoklik, apatikus. Tömeges halpusztulás következhet be. Az érzékeny halak tünetek nélkül, teljes színpompájukban pusztulnak el. Az ammóniamérgezés magas pH-n következik be könnyen, savas vízben ammónium-ionná alakul, ebben a formában kevésbé veszélyes. Ezért egy ammóniával terhelt akváriumban a kémhatás változásainak súlyos következménye lehet. Egyes halak testén fekete foltok jelennek meg, ez az ammóniás égés, például az aranyhal hajlamos erre a tünetre. A foltok a gyógyuló szövet hegesedésének következményei, tehát a mérgezés után jelennek meg.

Kezelés: Azonnali vízcsere , csökkentsük a pH-t 7 alá, erős levegőztetés, rakjunk ammóniakötő zeolitot a szűrőbe.

© akvaguru.hu

Kövess minket a Facebookon is!

 

Budapest Akvarisztika

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
© Miró | W3C