FŐOLDAL | KEZDŐKNEK | AZ AKVÁRIUM | HALAK | GERINCTELENEK | NÖVÉNYEK | ALGA | BETEGSÉGEK | BARKÁCSROVAT | DIZÁJN és BIOTÓP | ESEMÉNYEK
 
« Vissza

Kopoltyúféreg

A Dactylogyrus fajok és rokonaik okozzák a betegséget. A különböző féregfajok többé-kevésbé gazdaspecifikusak. Többféle halfajon is képes szaporodni egy féreg, de súlyos fertőzés csak a megfelelő gazdaállaton alakul ki. A fiatal halak kevésbé ellenállóak. A halak rendelkeznek valamilyen szintű immunitással, a jó kondícióban lévő állatok jobban ellenállnak a fertőzésnek. A férgek kampókkal tapadnak meg a kopoltyúk szövetén. Petéik lehullanak a talajra, ott kelnek ki a lárvák. A lárvák érzékelik a halak árnyékát, így találják meg az új gazdaállatot.

Tünetek: Kezdetben a hal nyugtalan és vakarózik, a betegség előrehaladtával letargikussá válik. A beteg elkülönül a többiektől, étvágytalan, a talajon gubbaszt. Előrehaladott állapotban az oxigénhiány jelei figyelhetőek meg, a kopoltyúmozgás felgyorsul, a kopoltyúfedők elállnak. A sérült kopoltyú nyálkát termel, ami összetapasztja a kopoltyúlemezeket. Az oxigén felvétele és a CO2 leadása ezáltal romlik. Súlyosabb esetben a szövetek károsodnak, az erek sérülnek, bevérzés figyelhető meg. A fiatal halak akár néhány nap alatt is elpusztulhatnak.

A betegségnek nincsenek egyértelmű tünetei. A pontos diagnózishoz nyálkakaparék mikroszkópos vizsgálata szükséges, vagy ha van elhullott hal, a kopoltyúszöveté. A vizsgálat szaktudás nélkül is megoldható egy iskolai mikroszkóppal, a kórokozó viszonylag nagy méretű és könnyen azonosítható.

Kezelés: Sokféle féregirtó szert használnak, mert a férgek gyakran bizonyulnak immunisnak a korábban jól bevált gyógyszerekre. Ajánlott szerek: praziqantel(JBL gyrodol, Sera tremazol), flubendazol, mebendazol, triklórfon (panzi gyro-kill), enyhe tünetek vagy nem elég erős gyanú esetén formalin vagy sófürdő. Érdemes szakértő segítségét kérni az optimális kezelés kiválasztásához.

© akvaguru.hu

Kövess minket a Facebookon is!

 

EXO Corner Webshop

Budapest Akvarisztika

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
© Miró | W3C