FŐOLDAL | KEZDŐKNEK | AZ AKVÁRIUM | HALAK | GERINCTELENEK | NÖVÉNYEK | ALGA | BETEGSÉGEK | BARKÁCSROVAT | DIZÁJN és BIOTÓP | ESEMÉNYEK
 
« Vissza

A tengeri akvárium

A tengeri akváriumok gyönyörűek, ez nem kérdés. De amennyire látványos, annyira kényes is egy ilyen akvárium. A fenntartása rengeteg ismeretet, beleölt időt és még több pénzt igényel. Ez az írás itt arról szól, miért is nem ajánlott teljesen kezdőként tengeri akvarisztikával foglalkozni.

Természetesen nem lehetetlen rögtön tengeri akváriummal kezdeni. Ha vesszük a fáradságot és előre kiolvasunk jó pár száz oldal száraz és unalmas szakirodalmat, van némi előzetes kémiai és biológiai alapismeretünk és kikérjük tapasztalt akvaristák véleményét is, akkor akár elsőre is sikerülhet egy működőképes tengeri akváriumot összeállítani. Vagy ha nagyon sok pénzünk van, felkérhetünk szakértőket is az akvárium megépítéséhez. De még ilyen helyzetben sem árt, ha tisztában vagyunk az alapokkal, mivel a szakemberek egy része is szereti elspórolni a fontos felszereléseket. Óvatosan válasszuk meg, kinek a véleményére adunk. Hazánkban sok kereskedő van, akik egyszerűen működésképtelen megoldásokat árulnak, mivel így utat találnak a kispénzű vásárlók pénztárcájához is. A tengeri akvarisztika drága hobbi, a legminimálisabb életképes összeállítás is százezrekbe kerül. Használt holmik vásárlásával, barkácsolással sokat lehet spórolni, de még így is sokszorosába kerül az édesvízi akvarisztika költségeinek.

Miért is ilyen bonyolult ez az egész?

A tengerek és az óceánok gigantikus víztömeget jelentenek. Ez minden biológiai változást kiegyenlít, hiszen az élőlényekhez képest szinte végtelen vízmennyiségeről van szó. A víz kémiai és fizikai jellemzői állandóak, az élőlények évmilliók alatt ezt az állandóságot szokták meg, ehhez alkalmazkodtak. Ehhez képest egy akváriumban néhány száz vagy ezer literre jut viszonylag sok hal és egyéb állat, például a korallok és társaik. Ebben a méretben az élőlények anyagcseréje folyamatosan változtatja a víz paramétereit. Egyes káros anyagok felhalmozódnak a vízben, más szükséges anyagokat pedig elfogyasztanak. Ha nem teszünk ellene, akkor ezek a folyamatok tönkreteszik a vizet, és megbetegítik, majd elpusztítják az élőlényeinket. A víz stabilitásának fenntartására több módszer is létezik, de egyik sem éppen egyszerű vagy pénztárcakímélő. Ezekről egy kicsit lejjebb lesz szó. Egyes népszerű, szívós fajok, mint például a bohóchal, viszonylag sokáig elviselik a rossz körülményeket, így egy hiányosan felszerelt akváriumban is életben maradnak egy ideig. De ne felejtsük el, hogy túlélni és élni nem ugyanaz, igazán szép és hosszú életű csak tökéletes vízben lehet egy hal, bármilyen ellenálló fajta is. Ha nem sikerül fenntartani a jó vízminőséget, akkor arra is számíthatunk, hogy az akváriumot elborítják az algák, ami nem éppen szépséges látványt jelent.

Mekkorát?

A magyar állatvédelmi törvényben 100 literben adják meg a tengeri akvárium minimális méretét. Ez a stabilitás szempontjából nagyon kevés, kezdőknek legalább 250 literben ajánlott gondolkozni. Léteznek 100 liternél kisebb, úgynevezett nano tengeri akváriumok, csak gerinctelen élőlényekkel, de ezek fenntartása rengeteg szakértelmet kíván, különben könnyen katasztrófa lesz a kísérlet vége.
A gyártók reklámfotóinak ne dőljünk be, sokszor olyan dolgokat ábrázolnak, amiket csak képszerkesztővel lehet összehozni. Ezek a képek nagyobb és bonyolultabb technikájú akváriumok kis részleteit mutatják, amik önmagukban nem megvalósíthatóak.

Hol terem a tengervíz?

Bármennyire is logikusan hangzik, a csapvíz és a tengeri konyhasó keveréke nem működik. Sajnos a csapvíz tele van olyan anyagokkal, amik egy tengeri akváriumban nem kívánatosak. Ivóvíznél nem probléma, ha minimális mennyiségű foszfát, szilikát vagy réz található benne, egy tengeri akváriumban viszont ezek rengeteg bajt okoznak. Reverz ozmózis módszerrel tisztított vizet szokás használni, ez gyakorlatilag desztillált víz minőségű, de olcsóbb alternatíva. Ilyen vizet halas boltokban vehetünk, vagy otthonra is vásárolhatunk RO készüléket.
A tengeri konyhasó sem alkalmas akváriumba, hiába származik elviekben ugyanonnan. A közönséges lepárlás után egyes összetevők maradandóan kicsapódnak, azaz nem képesek újra visszaoldódni és hiányozni fognak a vízből. A finomított só még többet veszít az ásványianyag-tartalmából. A konyhasóhoz minden esetben adnak valamilyen csomósodásgátló vegyületet és gyakran jódozzák is, akváriumban mindkettő kerülendő. Az akváriumi só minden szükséges ásványi anyagot tartalmaz tökéletesen oldható formában. Még egy csavar van a történetben, az "aquarium salt" megnevezésű termékeket nem tengeri akváriumba szánták, hanem édesvíziekbe. Amire nekünk szükségünk van, "reef salt" vagy "synthetic sea salt" néven kerül a halas boltokba. És nem olcsó.

Ha megvan a víz és a só, akkor nem elég egyszerűen az adott mennyiségeket összekeverni, hanem ellenőrizni kell a sűrűségét is. A tengervíz sósűrűsége 1.023 ideális esetben, ettől egyetlen ezrelékkel térhet csak el bármelyik irányban. Ezt a párolgás miatt rendszeresen ellenőrizni kell a beüzemelt akváriumban is, és tiszta, sómentes vízzel pótolni a hiányzó mennyiséget.

A szűrés

A halak ugyebár a vízbe piszkítanak, és ez nem csak fizikai szennyeződéseket jelent, hanem rengeteg vízben oldott mérget is, amiben napi 24 órában úsznak az állatok. A tengeri halak erre még az édesvízieknél is érzékenyebbek. Az egyik legelterjedtebb módszer a szűrésre a berlini rendszer. Ennek egyik fő eleme a fehérjelehabzó nevű berendezés. Ez apró buborékok segítségével távolítja el a vízből a szerves anyagokat, még mielőtt azok bomlani kezdenének, így megelőzi a mérgek felszabadulását. Mindent azért nem távolít el, a munka többi részét a nagy mennyiségű élőkő végzi. Az élőkövek porózus anyagában baktériumok tömege él, amik praktikus módon pont ezekkel a mérgekkel táplálkoznak. A hiba ott van, hogy az élőkő drága és sok kell belőle. Ideális esetben az akvárium térfogatának 15-20%-át ez teszi ki. Egy 250 literes akváriumban - ami a kezdőknek ajánlott minimális méret- csupán az élőkő kerülhet százezres összegbe.
A másik elterjedt módszer külső szűrőt használ, amiben kémiai szűrőanyagok távolítják el a mérgeket. Külön szűrőanyag kell a nitrát, a foszfát, a szilikát, vagy a szerves anyagok megkötéséhez. Itt fehérjelehabzóra ugyan nem kell költeni, de a szűrőanyagok is épp elég drágák és rövid életűek. Nem ajánlott az élőköveket sem elspórolni, mivel a biológiai szűrés fontos részét képezik. Egy tengeri akváriumban a talaj sem lehet egyszerűen kvarchomok, korallzúzalékot vagy úgynevezett élő homokot használhatunk, ez is része a biológiai szűrésnek.
Ezenkívül egy tengeri akváriumban fontos az erős áramlás, mivel a tengeri élőlények ehhez alkalmazkodtak. Szükséges a tápanyagok egyenletes elosztásához és az élő felületek tisztulásához, és a lebegő szennyeződéseket is ez juttatja a szűrőbe. Az áramlásnak mindenhová el kell érnie, nem lehetnek pangó vízterületek.

Világítás

A nyílt tengeren nem sok dolog vet árnyékot, ezért az élőlények is fényigényesek. Nagy teljesítményű viláításra van szükség, aminek már a fogyasztása is látható nyomot fog hagyni a villanyszámlán, de a megfelelő világítótest beszerzése is sokba kerül. Nem csak a teljesítmény fontos, hanem a tökéletes spektrum is kritikus pont a tengeri gerinctelenek életében. A tengeri élőlényeknek magas színhőmérsékletű, kékes fényre van szüksége. Egyes koralloknak még ezen felül is speciális igényei vannak.

Az élőlények

A tengeri élőlények drágábbak mint az édesvíziek, de még mindig ez a legkisebb tétel az összes közül. A gyakoribb fajok már néhány ezer forintért beszerezhetőek, a felső határ a csillagos ég. A gazdag élővilágért mélyen a zsebünkbe kell nyúlni. Ha tartjuk a kapcsolatot más akvaristákkal, akkor az elterjedt és könnyen szaporodó fajokhoz olcsóbban hozzá tudunk jutni.

Tesztek, táp és a többi

Egy tengeri akváriumban nagyon fontos, hogy tudjuk, mi a helyzet a vízminőséggel. A változások veszélyesek, és észre kell vennünk ezeket, hogy időben be tudjunk avatkozni. Tesztekkel tudjuk ellenőrizni egy-egy problémás anyag mennyiségét, mint például a különböző bomlástermékeket, vagy az ásványi anyagokat. Korallok tartásánál mindegyikre különösen nagy figyelmet kell fordítani. Sok vegyületre kell odafigyelni, és mindegyikhez külön tesztet kell használni.

Egy tengeri akváriumban az etetés is bonyolultabb. A tengeri eleségek tápanyagtartalma eltér az édesvíziekétől és sokszor az állaguk és kiszerelésük is igen speciális a különleges táplálkozású élőlények miatt. Ezeket gyakran hűtve kell tárolni és csak rövid ideig felhasználhatóak.

"Én csak két kis bohóchalat szeretnék!"

Mondják, halakat tartani sokkal egyszerűbb és nem kell hozzá ennyi bonyolult felszerelés. Ez igaz is abból a szempontból, hogy jóval ellenállóbbak, mint a gerinctelenek. El lehet spórolni dolgokat, de nem érdemes, ha hosszú távon fenntartható akváriumot szeretnénk. Vannak, akik élőkő, lehabzó és rendes világítás nélkül üzemeltetnek tengeri akváriumokat. Például egy akasztós szűrő és "élettelen" dekorációs kövek felhasználásával. Nem lehetetlen, hogy működjön, de sokkal több munkánk lesz vele és sokkal, de sokkal kockázatosabb, aminek a halaink isszák meg a levét. Mivel komolyabb biológiai szűrés nincs, és lehabzó nélkül minden bomlékony anyag a vízben marad, így gyorsan felhalmozódnak a méreganyagok. Ezeknek a szintjét napi szinten ellenőrizni kell, és rengeteg vízcserével tudjuk csak kordában tartani. A vízcsere pedig drága a spéci só és a tisztított víz miatt. És nem is őrizhetjük állandóan az akváriumot. Ha történik valamilyen változás, például elpusztul egy hal, vagy beáll egy áramszünet, mire hazaérünk a munkából, lehet hogy egyetlen élő állat sem maradt az akváriumban. De még ha nem is történik semmi váratlan dolog, tökéletes vízminőséget nem érhetünk el hiányos szűréssel. Ha a halak bírják is, ez állandó terhelést jelent a szervezetüknek. A rossz vízminőség kiváló közeget teremt a kellemetlenebb fajta algák elszaporodásához is.

Csalás

Kis pénzből igazán jellegzetes, korallos tengeri akváriumot nem lehet kialakítani. Viszont le is utánozhatjuk a látványvilágot - édesvízben. Az afrikai sügérfélék között szép számmal akadnak élénk színű, egzotikus testalkatú fajok, amiket egy laikus könnyen összetéveszt a tengeriekkel. Ha az akváriumot lyukacsos forrásmészkövekkel, szárított korallvázakkal vagy korallutánzatokkal rendezzük be, és kékes fénnyel világítjuk, a látvány igen hasonló lesz egy alacsony költségvetésű tengerihez - problémák nélkül. A színes műanyag korallok és a tengeri csigaházak sokak szerint nem illenek édesvízbe, de a halak nem fognak panaszkodni miattuk, megfelel nekik búvóhelynek. Egy alig működő tengeri akvárium költségeiből egy tökéletes édesvízit hozhatunk össze, jóval nagyobb méretben.

 

A videókon látható akváriumok édesvízi élőlényeket és műanyag korallokat tartalmaznak.

További olvasnivaló azoknak, akik komolyan gondolják és elég kitartóak:

A tengeri akvarisztika technikai alapjai

Az Akvárium Magazin fóruma

Korallszirtes akvárium fórum

Akvarista.hu fórum

© akvaguru.hu

Kövess minket a Facebookon is!

 

Budapest Akvarisztika

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
© Miró | W3C