« Vissza

Hétköznapi és tudományos nevek

A hétköznapi név
 

Az az elnevezés, amit a halunkra általánosan használnak, például ilyen aranyhal. A régóta beakvarizált, gyakori fajoknál ezek a nevek általában egyértelműek és  megbízhatóan használhatóak. Viszont ezekre a nevekre nincs szabály, spontán alakulnak ki, és néha hibás, félreérthető példák is bekerülnek a köztudatba. Például a legtöbb ember aranyhal alatt a Carassius auratus tudományos nevű fajt érti, de meglepően sokan így hívják a koi pontyot, azaz a Cyprinus carpiot is. Ez egy igen kellemetlen tévedés lehet halvásárlásnál, mivel egy koi 10 kilósra és méteresre is megnőhet, míg egy igazi aranyhal ennek töredékét éri csak el.

A hétköznapi nevek változnak is idővel. A régebbi kiadású halas könyvekben zöldsávos törperazbórát olvashatunk, amit hiába keresünk a halas boltokban vagy az újabb, angolból fordított könyvekben, mivel ma már a moszkító razbóra néven emlegetik az angol elnevezése alapján. Előfordul, hogy több fajra használják ugyanazt a nevet. Például sokan jávai mohának nevezik az összes hasonló akváriumi mohát, pedig legalább 5 különböző növényről van szó, különböző igényekkel. Sok fajnak egyáltalán nincs magyar neve, mivel csak nemrég jutott el a hazai boltokba, vagy éppen alig pár éve fedezték fel. Az ilyen problémák miatt a hétköznapi nevek ismerete sokszor nem elég az információgyűjtéshez.

A kereskedelmi név

Ez is egyfajta hétköznapi név, de még a megszokottaknál is megbízhatatlanabb. A kereskedelmi név az a név, amit a boltos kíír az eladó halak akváriumára, avagy amilyen néven a tenyészetből érkeznek - sokszor bármiféle pontosabb információ nélkül. Ezek a nevek általában fedik az elterjedt hétköznapi neveket, de van, hogy meredek fantázianevekről van szó. Gyakori eset, hogy a hasonló fajok nevét összekeverik, és a drágább vagy keresettebb nevén adják el a másikat. Például a halványpiros red cherry garnélák gyakran szerepelnek sakura néven, ami egy erősebb  színű változat. A kereskedelmi név sokszor hangzatosabb, mint az általánosan használt, például a "diszkósügér" olyan üvegsügér, amibe mesterségesen festéket injekcióztak. Ha valamilyen különlegesebb állatot szeretnénk beszerezni, ne bízzunk meg a kereskedelmi névben, beszerzés előtt tanuljuk meg felismerni képről. Előfordul, hogy a név teljes egészében a kereskedő vagy a tenyésztő agyszüleménye, és semmiféle más forrásban sem szerepel. Ebben az esetben nem tehetünk mást, minthogy a kinézete alapján megpróbáljuk azonosítani a halat. Ha így sem sikerül, ne vásároljuk meg, hiszen az igényeit sem ismerhetjük biztosra. A kereskedők azt szokták mondani, amit hallani akarunk, tehát csapvízben tartható, igénytelen faj lesz, és nem nő nagyobbra a jelenlegi méreténél.
Egyes kereskedelmi nevek tudományos nevekre emlékeztetnek, és sokan annak is hiszik őket. Például a rózsás kékrák Cherax sp. "Hoa creek" néven fordul elő a boltokban. A "Hoa creek" nem több egy fantázianévnél, a faj leírása még várat magára.

Kertészeti változatok

A növényeknél az egyes kertészeti változatok nevét szimpla idézőjelbe teszik. Sajnos az akvaguruval ez valmiért nem kompatibilis, ezért "rendes", dupla idézőjelet használunk helyette. Például Cryptocoryne wendtii "Mi Oya" vagy Echinodorus "Ozelot Green". Ez a fajta jelölés mesterségesen létrehozott variációt jelent a fajon belül, szabály szerint nagy kezdőbetűkkel és normál (nem dőlt) betűvel kell írni. Bár akváriumi növényeknél nem használják, de cv. betűkkel, azaz a cultivar rövidítésével is szokás jelölni. Például Microsorum pteropus cv. "Windelov" lenne szép szabályosan leírva. Ezzel szember a variáció vagy var. jelölés természetes változatot jelöl, amit idézőjel nélkül, kis kezőbetűvel, dőlt betűtípussal kell írni. Például: Anubias barteri var. nana. 

 
A tudományos név

Vagy másnéven latin név pontos, egy fajhoz egy név tartozik és minden névhez egyetlen faj. Ez a név általánosan elfogadott, minden országban ugyanúgy használják.  Hivatalosan a latin nyelv szabályai szerint kell kiejteni, ami a gyakorlatban azért nem mindig valósul meg, például az angolok szívbaj nélkül angolosan ejtik őket. Írásban viszont egységes és nemzetközi szinten is egyértelmű elnevezések. Tévedések persze vannak, nem mindenkinek sikerül az azonosítás és így néha hibás nevek is elterjednek, de még mindig a legmegbízhatóbb megoldás a használatuk. Maguk a nevek lehetnek nem latin eredetűek is, de latin ragozással íródnak, így egységes megjelenésűek. A felhasznált kifejezések főleg latin és görög eredetűek, de előfordulnak egzotikus nyelvek állat és növénynevei, valamint tulajdonnevek is. Ajánlott a tudományos neveket dőlt betűvel írni, de nem kötelező érvényű szabály.

A tudományos név kifejezi az élőlény rendszertanban elfoglalt helyét. A névnek két tagja van. Az első tag a genusz, (magyarul nem vagy nemzetség) neve, azaz azé a szűk csoporté, ami az adott faj legközelebbi rokonait tartalmazza és nagybetűvel írjuk. Például egy ilyen nem a Danio, ahová sok közismert díszhalunk tartozik. A latin név második tagja megkülönbözteti a nem tagjait egymástól, például egy jelzővel, és kisbetűs. Így a Danio margaritatus (gyöngy dánió) esetében a margaritatus gyöngyöset, a Danio albolineatusnál (színjátszó dánió) az albolineatus fehérvonalút jelent. A magyar név néha követi a latint, de általában nincs összefüggés. A latin név második tagja legtöbbször egy jellegzetes tulajdonságot jelöl, egy másik gyakori esetben egy személynév birtokosjelzővel, például a Paracheirodon axelrodi, azaz "Axelrod neonhala" (vörös neon).

Mire jó a latin név?

A leggyakrabban akkor vesszük hasznát, ha egy fajnak több hétköznapi neve is van, vagy valami egzotikus kereskedelmi néven érkezik, amit nem találunk sehol máshol. Például Jack Dampsey sügért hiába keresünk a magyar könyvekben, nyolcsávos gyönygysügér néven találjuk meg a fajt. A latin neve alapján (Rocio octofasciata) viszont rájöhetünk az egyezésre. Ha idegen nyelven szeretnénk utánanézni valaminek, akkor kifejezetten rossz ötlet szó szerint lefordítani egy magyar nevet, mert teljesen mást jelenthet az adott nyelven. Például a Pterophyllum scalare magyar neve vitorláshal. Ehhez jelentést nézve a sailfish áll a legközelebb az angol halnevek közül, ez viszont a magyarul kardhalnak nevezett jószághoz tartozik. A vitorláshal helyes fordítása az angelfish. Ez magyarra visszafordítva angyalhal lenne, ami viszont megint teljesen mást (egy szép színes halakból álló tengeri családot) takar. Ha Pterophyllum scalare néven keresünk, akkor a helyes halfajt találjuk meg. 

A latin névből információkat is nyerhetünk. Ha egy adott fajról semmi értékelhető leírást nem találunk, akkor érdemes a legközelebbi rokonait nézni, ezek pedig az egy genuszba tartozó halak, azaz amelyek nevének első fele egyezik. Persze genuszon belül is vannak eltérések, például az apró parázslazac(Hyphessobrycon amandae) közeli rokona a vörösfoltos pontylazac(Hyphessobrycon erythrostigma) kétszer akkorára nő, viselkedésük és igényeik viszont nagyon hasonlóak. Szintén a névből tudhatjuk, hogy a fekete neonhal (Hyphessobrycon herbertaxelrodi) valójában az előbbi két lazac rokona, és csak távolabbi szálak fűzik a többi neonhalnak nevezett jószághoz. 

A tudományos nevekben gyakran találkozhatunk rövidítésekkel:

sp. - Például Stiphodon sp. A genusz egy nem azonosított tagját jelenti. Felismerhetően a rokonsági körbe tartozik, de a pontos faj ismeretlen. A boltokba sok faj érkezik ilyen névvel. 

spp. - A genusz tagjai, többesszámban. Tudományos szövegekben használják, akvarista ritkán találkozik vele. 

ssp. vagy subsp. - Pontosabban nem meghatározott alfaja az adott fajnak. Előbbi állatoknál, utóbbi növényeknél használt rövidítés. Az alfaji különbségek vadon fogott halaknál jelentősek. Sügérféléknél fordul elő gyakran több beakvarizált alfaj is egy fajon belül.

sspp. vagy subspp. - Alfajok többesszámban. Akvarisztikában nem szokás így emlegetni őket, de a rövidítést könnyű összekeverni a fentiekkel, ezért nem árt, ha tudunk a létezéséről. 

cf. - Nem megerősített azonosítás. Feltehetően az adott fajról van szó, de vannak még kételyek. Pl. Caridina cf. cantonensis

Változások

Hogy ne legyen egyszerű az akvarista élete, manapság sorozatban változtatják meg a tudományos neveket. Ennek az az oka, hogy a fajok többsége régen kapta a nevét, amikor még nem voltak olyan fejlettek a vizsgálati módszerek. A modern mikroszkópokkal és genetikai vizsgálatokkal gyakran derül ki, hogy nem is azt a nevet viseli egy-egy faj, ami a pontos rendszertani helyének megfelel. Ilyenkor a tudományos név is megváltozik, hogy megfeleljen a szabályoknak. A következő változtatások fordulhatnak elő:

- Két alfajról/változatról kiderül, hogy valójában külön fajok. A korábban leírt megtartja a nevét, a később leírt új nevet kap. Például a tarka géb tengeri és édesvízi változata olyan hasonló megjelenésű, hogy a feltűnően eltérő életmód ellenére is egy fajba sorolták őket Protherorhinus marmoratus néven. Az utóbbi évek genetikai vizsgálatai alapján viszont két fajra bontották szét a két változatot, a tengeri megőrizte a P. marmoratus nevet, az édesvízi pedig újat kapott, a P. semilunarist.

- Többen is leírtak egy fajt, több különböző névvel, és nem jöttek rá az azonosságra. Ilyenkor a legkorábbi nevet kapja meg a faj, a többi érvénytelenné válik. A mexikói vaklazac ma Astyanax mexicanus néven fut, az 1800-as években viszont 7 különböző alkalommal írta le 5 önálló kutató, és mind a 7 alkalommal új nevet is adtak neki. Miután tisztázódott a dolog, a legelső, 1853-as név maradt érvényben. 

- Egy fajról kiderül, hogy nem abba a genuszba tartozik, ahová eddig sorolták. Ilyenkor átrakják egy másikba, vagy teljesen újat hoznak létre a számára. A név második tagját megtartják ilyen helyzetben, de a megváltozott genusznév miatt a második tag ragozása változhat, mert latinban a jelzőket egyeztetni kell a nyelvtani nemmel. Például a Heros nigrofasciatus ma már Amatitlania nigrofasciata. 

Az L-es harcsák

A Loricariidae (Tepsifejűharcsa-félék) családjának olyan sok tagját fedezték az utóbbi évtizedekben, hogy a tudományos leírások nem tudtak lépést tartani a díszhalimport újdonságaival. Számtalan azonosítatlan hal került a kereskedelembe, amiket az akvaristák elkezdtek saját szakállukra elnevezni. A német Die Aquarien- und Terrarienzeitschrift(DATZ) magazin vezette be 1988-ban az L-rendszert, azaz a Loricariidae családra utaló L betű után adtak egy háromjegyű számot minden ismert változatnak. Például az L007 a galaxy plekó, Leporacanthicus cf. galaxias. A cf. jelzi, hogy a tudományos azonosítás bizonytalan. Egy szám egy felismerhető, másoktól megkülönböztethető változatot jelöl, függetlenül attól, hogy egy egyszerű színváltozatról vagy külön fajról van szó. Előfordul, hogy azonos számot több nagyon hasonló megjelenésű faj is visel, vagy egy fajt többször is elneveznek. A hiányosságok ellenére ez egy jól használható átmeneti rendszer. A hazai akvaristák között az "L-es harcsa" kifejezés a ritka, különleges és drága fajok szinonímájává vált. Azonban L-száma a közönséges fajoknak is van, éppen csak azoknak van rendes neve is, amin ismertebbek.

Hogy bonyolultabb legyen a helyzet, később a Das Aquarium magazin is bevezetett egy saját számozást. Mivel az L-rendszer a DATZ szellemi terméke, ezért érthető okból a többi német magazin nem használhatta, viszont az átmeneti nevekre ugyanúgy szükségük volt. Ezért a Das Aquarium újrakeztde a számozást LDA előtaggal. Így korábban az L-rendszerbe bekerült halak is kaptak LDA számot, például az L203 és az LDA65 azonos faj. Azóta megtörtént a tudományos leírása, a Panaque shaeferi nevet kapta, így a számok használata már nem indokolt.